Budapest, 1986. (24. évfolyam)

7. szám július - TÉKA

A könyv első fejezete rövid áttekintést ad a kommunista ifjúsági mozgalom felszaba­dulás utáni útjáról — bepillantást nyújtva az ötvenes évek, de mindenekelőtt a koalíciós idők ellentmondásokkal tarkított ifjúságpo­litikájába is. így az olvasó számára világossá válik, miért volt törvényszerű a DISZ fel­bomlása, majd a KISZ megalakulása. A könyv vitathatatlan hasznossága, moz­galomtörténeti értéke, fontossága ellenére is szívesen olvastam volna benne több, szemé­lyes hangvételű, a kulisszák mögé tekintő, érvelő-vitázó, akkori kételyeket felidéző leí­rást is. (Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó) ERŐS ZOLTÁN ZOLNAY LÁSZLÓ Mozaikok a magyar újkorból Közhiedelem szerint a régész munkája az ásatás, s evégett kutatóárokban tölti életét. A nemrég elhunyt kiváló magyar régész, Zolnay László most megjelent kis könyve, akárcsak egész életműve, alaposan rácáfol e hiedelemre. E szép munka folyamataiban ke­vésbé járatos olvasó is meggyőződhetik róla, hogy a régész munkája nem a nyirkos kuta­tóárokban telik el, nem is ott kezdődik, s rendszerint nem is ott fejeződik be. A tervszerű ásatásokat megelőző és kiegé­szítő levéltári és könyvtári búvárlatoknak Zolnay munkásságában éppoly fontos szere­pük volt, mint az ásatások műveleteinek. Az ő esetében e munkafolyamatok harmoniku­san kiegészítették egymást; s ő, aki jószerivel egész életét a középkori királyi székváros föl­tárására áldozta, arra is gondolt, kutatásai­nak eredményeit tüstént közreadja. Nemcsak és nem elsősorban a szűk körnek szánt szak­mai folyóiratokban, évkönyvekben jelentette meg ezeket az írásait, hanem a szélesebb köz­véleménynek szánt lapokban. Munkásságára visszatekintve elmondhat­juk, hogy ezek az izgalmas s látszlólag rész­letkérdéseket elemző cikkei — valójában esszéi — szinte valamennyi a Budapest évfo­lyamaiban láttak napvilágot. Lapunk megin­dulása óta dolgozó társa volt a főváros fo­lyóiratának, Mesterházi Lajos unszolására hónapról hónapra megtisztelt bennünket írá­saival, amelyeket később kötetekben is köz­readott. Most megjelent könyvének gazdag anyaga még azokat is meglepi, akik jól ismerik Zol­nay érdeklődési körét és kutatásainak irá­nyát. Összegyűjtött írásainak gyűjteménye ugyanis a Mohács utáni idők történeti­régészeti emlékeit fogja vallatóra; bő teret szentel benne például a török idők emlékei­nek. Mert ezekkel is kénytelen-kelletlen fog­lalkozott, hiszen például a nevezetes budavá­ri szoborlelet további darabjait keresve — egyetlen évtized alatt — Zolnay rengeteg tö­rök kori régészeti emléket tárt föl. De meg­nyíltak előtte a budai Vár talajában múltunk egyéb rétegei is, amikor például különös fi­gyelemmel faggatta a Buda fölszabadítása utáni idők emlékanyagát. „A várostörténet olyan dráma, melynek statisztikák a főszereplői. Statisztikák, s nem a hatalomnak azok a múló nagyságai, akik többet emlegetik az utókort, mint az őket." — így fogalmazta meg hitvallását. Zolnay alkotó régész volt, olyan tudós, aki kutatásait mindig igyekezett közérthetően, s mint mondottuk, mindenkinek elérhetően közzétenni. Tudományának ama művelői közé tarto­zott, akinek írásai mindig izgalmasak és új­raolvasásukkor is gyönyörködtetnek. Külön­leges tehetsége volt, hogy műveiben híven megjelenítve a kort, amelyről szólt, s köze­lünkbe hozza a benne élő embereket. Valójá­ban nemcsak régész, de kitűnő író is volt. S még mi volt? Történész, a művelődéstörténet kutatója, szellemi életünk sokoldalú kiváló­sága. Fölsorolni se tudnók, mi mindenhez ér­tett. Ez a könyve is a régészeti leletekből előva­rázsolt századok névtelenjeit fogja vallatóra, értékes adalékokat nyújtva Budapest törté­nelmének mélyebb megértéséhez. (Móra Fe­renc Könyvkiadó — Kozmosz könyvek) KISS KÁROLY Folyóiratszemle PÉTERI GÁBOR: TANÁCSI EGYÜTT­MŰKÖDÉS A VÁROSKÖRNYÉKEN ÉS A BUDAPESTI AGGLOMERÁCIÓBAN. (Településfejlesztés 1985. 4. sz. 34-38. 1.) A szerző a városkörnyékek és a budapesti agg­lomeráció példáján azt mutatja be, hogy a települési arányok, a településfejlődés folya­mata milyen lehetőséget biztosít a tanácsi együttműködés számára, a települési válto­zásokat hogyan követik a tanácsi kapcsola­tok. Az agglomerációs kapcsolatokat — mint a kistérségi együttműködés egyik típu­sát — Budapest példáján mutatja be, amely a hazai települési koncentrációk közül a leg­nagyobb méretű, és fejlődése viszonylag hosszú időszakra visszatekintve elemezhető. Áttekinti, mely ágazatokban alakult ki taná­csi együttműködés, melyekben nem kielégítő még ez a munka, majd a múlt századig visszanyúlva vázlatosan áttekinti a budapesti agglomeráció fejlődéstörténetét, értékeli az agglomerációs tanácsi együttműködés szín­vonalát és jellegét, sorra veszi a helyi együtt­működést ma még akadályozó tényezőket (pl. az agglomerációs terület egységei igazga­tásilag teljesen elkülönültek, Budapest és az övezet nem valóságos funkcionális területi egységek, a tanácsi együttműködés szervezeti feltételei kialakulatlanok). Megállapítja: „Az agglomeráción belüli településhálózati decentralizációs folyamatot nem követték a tanácsi szervezet változásai, és így együttmű­ködés sem bontakozhatott ki. Ennek hiánya pedig akadályozhatja a térség további fejlő­dését, illetve a tanácsi gazdálkodás terén a fejlesztés költségeit növelheti." JANCA TIBOR—SZEGŐ JÁNOS: AZ 1983/84. ÉVI BUDAPESTI CÉLFORGAL­MI FELVÉTEL LEBONYOLÍTÁSA ÉS EREDMÉNYEI. (Városi közlekedés 1986. 2. sz. 74-86. I.) A változó városszerkezet, a gépjármű-közlekedés üzemköltségeinek nö­vekedése, a tömegközlekedés tarifarendsze­rének változása stb. alapvetően befolyásol­ják a fővárosi közlekedési szokásokat és kö­rülményeket. Ennek megismerése, valamint a közlekedésfejlesztési terv forgalmi megala­pozása céljából szervezték meg és bonyolí­tották le — az 1974/75. évi után immár má­sodszor — a forgalomfelvételt, amely a hét­köznapi személy- és közúti forgalom jelentős hányadára terjedt ki. A szerzők bemutatják a felvétel rendszerét, tematikáját, lebonyolí­tását, az adatok feldolgozását, az eredmé­nyeket és értékelésüket, a személyforgalom és a gépjárműforgalom új adatait. KELLER LÁSZLÓ: A FŐVÁROSI AU­TÓBUSZKÖZLEKEDÉS 1928—32-ig. (Vá­rosi közlekedés 1986. 2. sz. 101-107. I.) A korszak új beruházásai, viszonylatai, háló­zatbővülése. Megalakul a Budapesti Autó­buszközlekedési Rt. — a BART. A Székesfő­városi Autóbuszüzem (SZAÜ) a húszas évek végén. Tervek a közeikörnyéki (peremkerü­leti) hálózat megteremtésére. A társasgépko­csival folytatott személyfuvarozás budapesti szabályrendelete (1928). Az autóbusztípusok bemutatása, a bővülő járműpark. A BART tevékenysége, járatai a városkörnyéki vona­lakon. A 1930 végére immár nagyvállalattá szerveződött SZAÜ tevékenysége, forgalma a mélyülő gazdasági válság idején. A SZAÜ és a BSZKRT összevonása 1932-ben. SZABÓ FERENC: LAKÓKLUBOK NYOMÁBAN. (Budapesti Népművelő 1985. 3-4. sz. 24-29. I.) A fővárosban a nagy lakó­telepek kialakulásával egy időben kezdődött a lakosság önkéntes és cselekvő részvételére épülő lakóklub-mozgalom szerveződése, mely 1980 után vált dinamikussá. Megismer­hetjük fejlődésüket, működésük kereteit, formáit, típusait, fenntartóikat, a lakóklu­bok és a művelődési otthonok együttműkö­dését, tevékenységük sokszínű formáit. TÓTH JULIANNA: A FŐVÁROSBAN MŰKÖDŐ MŰVELŐDÉSI OTTHON JEL­LEGŰ INTÉZMÉNYEK MUNKÁJÁNAK ELEMZÉSE KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A TANÁCSI OBJEKTUMOKRA. (Budapesti Népművelő 1985. 3-4. sz. 6-12. I.) A részle­tes, statisztikai adatokkal gazdagon illuszt­rált elemzés tematikája: a főváros művelődé­si otthonokkal való ellátottsága, az intézmé­nyek tevénységének szerkezete, létszámellá­tottságának és gazdálkodásának alakulása s fő jellemzői. Előadóművészi, vizuális és más alkotó közösségek. A rendszeres művelődési formák, tanfolyamok, klubok. Ismeretter­jesztő előadássorozatok, bérletsorozatok. Egyedi művelődési és szórakozási alkalmak, nyitott működési formák, szolgáltatások. FLUCK ISTVÁN—FRÖCHLICH LÓ­RÁNT: BUDAPEST FÜRDŐINEK MÚLT­JA ÉS JELEN HELYZETE — GYÓGYÁ­SZATI SZEMPONTBÓL. + A FŐVÁROSI FÜRDŐK EGÉSZSÉGÜGYI KÉRDÉSEI. + A FŐVÁROSI FÜRDŐK GYÓGYÁ­SZATI HASZNOSÍTÁSÁNAK ALAPVE­TŐ MŰSZAKI SZEMPONTJAI. (Balneoló­gia. Rehabilitáció. Gyógyfürdőügy 1985. 3. sz. 167-179. /., 4. sz. 247-252. /., 1986. 1. sz. 7-16. I.) Cikksorozat a fővárosi fürdők hely­zetéről műszaki, gazdasági, egészségügyi szervezési és balneohigiénés szempontból. A mai élet, mint a fürdők fejlesztésének irány­vonalát meghatározó tényező. A gyógyító­rehabilitációs jellegű, valamint a kondicio­náló jellegű fürdők korszerűsítésének, kiala­kításának alapvető műszaki és orvosi köve­telményei. CSOMOR TIBOR 47

Next

/
Oldalképek
Tartalom