Budapest, 1986. (24. évfolyam)

7. szám július - Hóvári János: Basáskodó szolgák

SouMANVS BASHAVON OFEN. oQc Div Szulejmán, a szilaj 1598 októberétől 1599 augusztusáig volt budai pasa Ali budai pasa uralma 1596 októberétől 1597 januárjáig tartott Két szendrői béget ért ilyen szerencse: Güzeldzse Rusztemet (1559—1563) és Arszlánt (1565—66), a magyar források O-roszlán bégjét, aki szinte egész életét Magyarországon élte le. Új hivataluk hihetetlen emelkedést jelentett számukra. U-gyanez mondható el azokról is, akik belső szultáni szolgákból lettek pasák. Heten kerültek a szultáni szerájból Budára, főlovászmesterből, szilahtar agából, defterdárból emelkedtek pasává. Egészen ritka esetnek számított, ha valakit a gazdasági adminisztráció éléről neveztek ki vilajet élére. Ez történt Kara Üvejsszel, aki 1578—80 között viselt budai pasaságot. A 17. század közepén öt budai pasa származott a szultáni szeráj belső szolgái közül. Például Naszuhpasazade Vezír Húszéin 1635-ben szultáni „főkomornyikból" egyből budai pasa lett. Rajta kívül több olyan budai pasát ismerünk, aki hasonlóképp kezdte karrierjét, de több állomás után jutott el e méltósághoz. Az oszmán birodalomban a fokozatos — minden posztot végigjáró —, lassú emelkedés volt a megszokott. Az ettől eltérő, gyors előrehaladás a válság jele, azt mutatja, hogy a birodalmi adminisztráció képtelen megfelelni öntörvényeinek. A leváltott nagyvezírek, kapudánpasák, janicsáragák és kajmakámok bizonyára keserű szájízzel indultak útra Magyarországra. Habár néha még ők is becsben tartották új hivatalukat. Szinánpasazade Mehmed a 15 éves háború idején feltehetőleg azért lett nagyvezírből budai pasa (1594—95), mert nagy szükség volt egy kiváló katonára Budán. Kalajlikoz Alinak és Vezír Mehmednek viszont 1586-ban, illetve 1667-ben a hatalomból való kiszorulást, kegyvesztettséget jelentette, hogy budai pasává tették meg. A négy kapudan pasa közül tulajdonképp csak Vezír Dzsafert tekinthetjük igazán budai pasának. Szilahtar Musztafa, Fazli és Deli Húszéin csak pár napot töltött Budán. A szultán Dzsafer pasa kivételével mindegyiküknek gyorsan megbocsátott. Dzsafer szerencsecsillaga Budán sem ragyogott fel: 11 hónapi pasaság után, 1635 májusának utolsó napjaiban IV. Murád szultán kivégeztette. Nehéz szabályszerűséget felfedezni abban, hogy mennyi ideig álltak egyes pasák a budai vilajet élén. A muszlim államirányítási gyakorlatban — így az oszmánoknál is — fontos elv volt, hogy ugyanaz a személy ne viseljen tartósan hivatalt ugyanott. Ezzel a decentralizációnak, a központi hatalomtól való elszakadásnak kívánták elejét venni. Idegen környezetben nehezebb megbízható híveket találni, mint ott, ahol valaki otthonossá vált. Talán egy-két év tűnt ideálisnak. Ennyi időt a 68 budai pasa közül 18-an töltöttek el hivatalukban. Úgy látszik, minimum fél év, maximum két év a leggyakoribb kinevezési időtartam Budán. Annak, ha valaki fél évnél rövidebb ideig maradhatott hivatalában, általában valamilyen rendkívüli oka volt. Vagy a szultán gondolta meg magát, vagy a pasa követett el valamilyen főbenjáró vétséget, esetleg fogságba került, háborúban esett el. Szulejmán, az első budai pasa azért igazgatta rövid ideig — 1541. szeptember 2-től 1542 február közepéig — a birodalom új tartományát, mert hirtelen meghalt. A legrövidebb ideig (1647. november 5-7.) Vezír Fázli volt budai pasa. Lehet, hogy el sem jutott Budára, mert a kinevezés után rögtön leváltották és Krétára küldték. Nyolc olyan budai pasát ismerünk, aki két és három év közötti időtartamot szol-39