Budapest, 1986. (24. évfolyam)
6. szám június - Vigh Károly: „Én a magyar lelkiismeretet szólaltattam meg”
Tauszig Magda az ötödiken. Egy pillanatra megáll. Lenéz az udvarra, elmosolyodik. Ettől a mosolytól felragyog a ház. Fenyő Gyuri a harmadikon. A szemüveges, tanáros külsejű Fenyő Gyuri. Ki hinné, hogy így tud rohanni? Hát persze, jegyet vesz a vasárnapi mérkőzésre. Osztrák-magyar. A magyarok meggypiros dresszben futnak ki a pályára, az osztrákok fehérben. Vasárnap délután magyar-osztrák... Levasicsné az udvaron. A kendőkbe burkolt, kövér Levasicsné. Szigorúan néz fölfelé. Levasicsné félelmetes házmesterné. És akkor megnyílt az ajtó. Az az ajtó a sarokban, a harmadikon. Megjelent apa derűsen szivarozva. Mögötte Béla keménykalapban és Andor kalap nélkül. Gyula, Béla és Andor. A Mándyak. A Mándy fiúk. Levonulnak egy kávéházba. Az Abbáziában kezdik. Ott összeakadnak Csorba Gézával és Kun Zsigával és Nagy Lajossal, a novellistával. (Egyáltalán mindig összeakadnak valakivel.) Kezdődik egy beszélgetés. Tervek gomolyognak a szivarfüstben. Lapot alapítani! Ez a legfontosabb. Egy irodalmi és politikai szemle. És a színház? Meg kell teremteni a modern magyar színházat! Orfeum, kabaré... De mindenekelőtt megindítjuk a lapot. Lap nélkül mozdulni se tudunk! Lélegezni se tudunk! De ezt már a New-York kávéházban döntik el. A Barossban pedig apa kijelenti: — Itt az ideje, hogy felnőjön végre ez a város! Ebben megegyeznek. Aztán tovább, tovább, egyik kávéházból a másikba. Hajnal felé vissza a Gyár utcába. Felcsapódik a fény a harmadik emeleti ablakban. — Ilonka, csináljon kávét! — Vezényel apa. — Tudja, hogy a Huszárnak ilyenkor mindig fáj a feje. Ilonka kávét csinál, mert a Huszárnak ilyenkor mindig fáj a feje. Apa odafordul a többiekhez: — És a színház? Mi lesz a színházi rovattal? Füst szállt a Gyár utcai udvar felett. Valamilyen kékesszürke, délelőtti füst. Egy pillanatra elborította az emeleteket. Ahogy a füst eloszlott, az ácsorgó felszólt. — Apa! Mi lett a színházi rovattal? Nem jött válasz az emeletről. Ő meg odalent a mélyben. Körülötte ajtók, ablakok. A hátsó lépcsőház megfeketedett lépcsője. Rácsok ketrecek. Bedugtak oda valakit? Egy lakót, akit már sehol se lehetett megtűrni. Talán az Emmi bátyját, aki verte az Emmit. Mindenesetre egy régi lakót még Levasicsné idejéből. Maga Levasicsné ment fel érte. Maga Levasicsné zárta be a hátsó lépcsőház ketrecébe. Az ácsorgó megfogta a ketrec rácsát. Belekapaszkodott a rácsba. Talán, hogy elkezdjen egy beszélgetést azzal a lakóval. Mögötte megint felhangzott a hangok hullámzása. — Keres valakit? Keres valakit? p» 1886—1986 Bajcsy-Zsilinszky Endre: „Én a magyar lelkiismeretet szólaltattam meg" Bajcsy-Zsilinszky Endre politikai pályáján meghatározó szerep jutott a fővárosnak. E rendkívüli életút első állomása ugyan Szeged volt, ahol az akkor 33 éves Zsilinszky — Bécsből Zágrábon át érkezve — csatlakozott Horthyhoz. A Gömbös-csoport alkotta politikai barátainak a körét, közülük Ulain Ferenc jegyezte mint felelős szerkesztő a Szózat című jobboldali, fajvédő napilapot. Csak 1922. szeptember 10-től olvasható a lap fejlécén, hogy főszerkesztő: Zsilinszky Endre. Zsilinszky — a román megszállók távozása után — a kormányhatóságokkal együtt Szegedről felköltözött Budapestre, és — átmenetileg — 1921-ben a miniszterelnökség sajtóosztályának lett a munkatársa. Bethlen írja alá kinevezési okmányát. Dátum: 1921. augusztus 13. Első cikke a Szózat hasábjain 1919. október 21-én jelenik meg az őszirózsás forradalomról. De már néhány hét múlva budapesti témáról olvashatunk lapjában vezércikket, amelynek címe: „Budapest sorsa: Magyarország jövője?" (Szózat, 1919. november 5.) És amikor Horthy fővezér bevonul Budapestre, ő ír vezércikket az eseményről a lap november 18-i számá-32
