Budapest, 1986. (24. évfolyam)
6. szám június - Pintér Endre: Egy kórház krónikája
lan érdeme, hogy a maradi szempontok szerint létesült intézmény falai között csakhamar viszonylag korszerű kórházat teremtettek. A női osztályt a Semmelweis tanításáért oly sokat fáradozó Dirner Gusztáv vezette, s a neves Berend Miklós állt a kisdedosztály élén. A kor kiemelkedő sebésze, Prochnow megérdemli, hogy neve említésekor elidőzzünk. Egész pályáján nagy figyelmet szentelt a háborús lőtt sebek gyógyításának, érdemes és páratlan munkája, hogy közreadta az első magyar nyelven írott hadisebészeti tankönyvet, amelynek nem sokkal később, az I. világháború idején oly nagy hasznát látták a harctereken. A helyi érzéstelenítés gyakorlatában Prochnow ugyancsak hírnevet szerzett, és bevezette az egyszázalékos szublimátos műtői mosakodás rendszerét. Oly nagy hírű sebész volt, hogy az ország minden tájáról jöttek betegek a Margit Kórházba. Csakhamar egyetemi tanszékkel fölérő osztályt bíztak rá a Rókus Kórházban, s helyébe Makara Lajost hívták meg az óbudai intézménybe. Ő már akkor a sebészeti anatómia terén, valamint a preparatív műtéti technika kidolgozásában szerzett jó hírnevet. Érthető tehát, hogy három év múltán a kolozsvári egyetem sebészprofesszorává nevezték ki. Úgy tetszik, Óbuda vonzotta a nagyszerű sebészeket. A távozó Makara helyébe Pólya Jenő lépett, aki már Margit kórházi működése idején fölismerte a később róla elnevezett s mindmáig világszerte alkalmazott gyomor-rezekciós eljárást. Pólya Jenőt minden idők legnagyobb gyomorsebészei között tartja számon az orvostudomány. Az intézmény vezetője, Irsai Artúr már 1907-ben világosan látta, hogy a kórház akkori fölszereltsége teljesen elavult; nagyobb kórházat szeretett volna, olyat, amelyben — szavai szerint — ,,a szegény betegek is olyan körülmények között gyógyulhatnak, mint a fejedelmek". Beadványokat és javaslatokat intézett a főváros illetékeseihez, akik elvben elfogadták a kórházbővítés terveit, s mi több, részletes kidolgozásukkal még abban az évben megbízták a Székesfővárosi Mérnöki Hivatalt. Irsai remek elképzelését végképp meghiúsította a háború. Ezt követően az általános szegénység, majd a nagy gazdasági válságok hátráltatták az intézmény korszerűsítését. Jellemző, hogy később, a Budapesti Napló 1937. augusztus 12-i számában már éles hangú cikk követelte: ,,Ki kell bővíteni és világszínvonalra kell emelni a Margit Kórházat!" De ez még sokáig váratott magára. Kezdetben négy orvos és tíz Szent Vince-rendbeli ápolónővér látta el a betegeket. A belgyógyászattal és sebészettel induló intézményt a századelőn szemészettel, gyermekgyógyászattal, urológiával, továbbá ideg- és orr-gége szakrendeléssel bővítették. Jellemző példa, hogy a kórház korszerűsítése, jobb ellátása érdekében oly sokat fáradozó Irsai professzor az orvostudomány friss eseményeit is számon tartotta. Nagyrészt ennek köszönhető, hogy a századforduló tudományos világújdonságát, a röntgenvizsgálatokat 1903-ban már a Margit Kórházban is sikerrel alkalmazták. Elgondolkoztató, milyen gyorsan eljutott Óbudára Röntgen professzor 1895-ben született fölfedezése, amelynek gyógyászati alkalmazását csak 1900-ban kezdték el Svédországban. Egy 1930-ból fennmaradt beadvány tanúsítja, hogy a kórház dologi kiadásainak egyharmada élelmezési költségekből állt, pedig akkoriban némiképp önellátásra rendezkedtek be, veteményes kertekben termelték a zöldségféléket, disznókat hizlaltak. Az intézményhez tartozó telket 1934-ben a székesfőváros adománya jóvoltából megnégyszerezték; fertőtlenítőkre és állatkísérletekre szolgáló házat is építettek. Ekkor már 159-re nőtt az ágyak száma. A harmincas évek végéről származó adat is tanulságos: tizenhárom kád, négy zuhany, tizenkét vécé és két vizelde állt a betegek rendelkezésére. A negyvenes évek elején 164 volt az ágyak száma, és 11 orvos 12 orvosgyakornok, 20 ápolónő foglalkozott a betegek gyógyításával. A kórház adminisztrációját három tisztviselő, üzemeltetését pedig 21 fizikai dolgozó biztosította. Az intézmény 1941-ben némi részönállóságot kapott, de ezzel a kórház vezető főorvosára csak nagyobb felelősség hárult. Jogot kapott, hogy orvosokat és egészségügyi dolgozókat alkalmazzon, miután egyre több szakorvost vittek el katonai szolgálatra. Az itthon maradt körorvosok segítségével igyekeztek pótolni hiányukat, bejártak a kórházba gyógyítani, műtéteknél asszisztáltak, sőt nemritkán operáltak is. 19