Budapest, 1986. (24. évfolyam)

6. szám június - Pintér Endre: Egy kórház krónikája

A MARGIT Ilyen állapotok voltak 1944 szeptemberében, amikor az intézményt hivatalosan katonai kórházzá nyilvánították. Mind közelebb húzódott a frontvonal, az intézmény egyre inkább egyetlen nagy sebészeti osztállyá változott, s kizárólagos feladata volt a háborús sebesültek ellátása. A súlyos belgyógyászati vagy egyéb sebészeti esetek kezelését csak kivételesen engedélyezték. Amikor az ostromgyűrű bezárult, a kórház vezetője, Guszich Aurél sebésztanár, pesti otthonában rekedt. A szovjet katonák 1944 karácsonyának másnapján, éjszaka érték el a Margit Kórházat, noha az épület fölött mintegy kétszáz méterre magasodó Schmidt-kastélyt (az egykori katonai ispotályt) német alakulatok birtokolták, s még hetekig folytatták az ellenállást. A tűzvonalban álló kórházból szovjet katonák segítségével sikerült a Bécsi út távolabbi részére, a Fehérítőgyár pincéjébe menekítem a betegeket. A sebtiben felállított szükségkórházban huszonöt-harminc fekvő beteget láttak el, ugyanakkor elsősegélyt nyújtottak a könnyen sebesült civileknek és a szovjet katonáknak is. Pataki Pál vezette Villax László segítségével a kicsinnyé zsugorodott gyógyítóhelyet, ahol még négy medikus, hat-hét világi nővér s két nagyszerű műtősnő: Benedek Margit és Mazur Emma küzdött a betegek életéért. Petróleumlámpa fényénél dolgoztak, kevés víz állt rendelkezésre, ám az ott harcoló szovjet alakulatok gondoskodtak élelmezésükről. A későbbiekben is — jó ideig — a szovjet hadsereg biztosította a kórház élelmiszer-ellátását. A kisded csoport 1945. április elsején költözött vissza a Margit Kórház súlyosan sérült épületébe, amelynek északi szárnyán beomlott a tetőszerkezet. A Schmidt-kastély felé eső nyugati oldalán például tizenhét hatalmas belövés nyoma tátongott. Egyetlen ajtó, egyetlen ablak sem maradt épségben. A széthordott, ellopott kórházfelszerelési anyag, valamint a hasonló sorsra jutott műszerek visszaszerzése Benedek Margit főműtősnő elévülhetetlen érdeme. Sem a város, sem a János Kórház nem adhatott anyagi segítséget. Miből? Különben is minden budapesti kórház a maga erejéből igyekezett a bajait orvosolni. A helyzetet csak súlyosbította, hogy a Margit Kórháznak akkor és még jó ideig nem volt vezetője, miután Guszich Aurél leköszönt tisztségéről. A háborút követő években mégis akadt egy kiemelkedő egyéniség, Őrlős Endre, aki 1946-tól 1957-ig, tehát elég nehéz időszakban állt az intézmény élén, s emellett még 1966-ig a sebészeti osztályt is vezette. Visszaemlékezésében így írt a kezdeti időkről: ,,A kórház a fölszabadulás után gárda nélkül maradt. Egyetlen osztálynak sem volt vezető főorvosa, ugyanakkor kétségbeejtően alacsony volt a szakmai színvonal. Ekkor kezdett rosszhírűvé válni a Margit Kórház. Ennek az oka elsősorban abban keresendő, hogy a fölénk rendelt János Kórház akkori vezetősége büntetőtáborként kezelte intézményünket. Ez a hozzáállás még a maradék jó néhány orvosnak is a kedvét szegte. A lelkes orvosok és szakdolgozók színe-javát áthelyezték." Őrlős nagy lelkesedéssel és hozzáértéssel látott munkához. „Harcoltam a fővárosi egészségügyi osztállyal, a János Kórházzal azért, hogy intézményünk egyáltalán létezhessen. S küzdöttem itt a rend helyreállításáért és az igényesebb szakmai munkáért. S végül azért, hogy kórházunk visszanyerje elveszett tekintélyét." Nem csoda, hogy voltak, akik nem kedvelték Őrlős Endre tevékeny vezetését. Egyébként Óbuda népessége 1945-ben ötvenezerre csökkent, ám a betegek száma a korábbi időkhöz képest jelentősen megnövekedett. A sebészeten változatos beteganyag fordult meg: a hasi műtéteken kívül belső elválasztású mirigyeket, perifériális ereket operáltak, plasztikai és urológiai műtéteket végeztek nagyszerű eredménnyel. A Margit Kórház 1950-ben vált önálló intézménnyé, s ezt követően gazdálkodása a kerületi tanács költségvetésébe került. Noha korábban 132-re, majd 156-ra növekedett az ágyak száma, mindez kevésnek bizonyult. Óbuda népessége is gyarapodott, 1960-ban lélekszáma meghaladta a 60 ezret. A jó betegellátás érdekében — szinte önerőből — kisebb átépítésekkel korszerűsödött az intézmény, az ágyak száma 162-re emelkedett, de ezek a munkálatok még nem hoztak döntő változást. A városrész nagyléptékű rekonstrukciója és a népesség lélekszámának jelentős növekedése ugyancsak sürgette a Margit Kórház bővítését. A régi épület már átadásakor sem felelt meg a követelményeknek, azt toldozgatni-foltozgatni hiábavaló lett volna, valójában tehát egy új, korszerű kórházat kellett fölépíteni, mindinkább ezt sürgették a növekvő igények. Az óbudai és a békásmegyeri lakótelep fölépítésével a lakosság lélekszáma is rohamosan megnőtt, jelenleg mintegy 170 ezer ember él a főváros harmadik kerületében. Településelődjének, az egykori mezővárosias, 25 ezer lelket számláló kis Óbudának is szűkös volt az egykori 80 ágyas ispotály. Valójában két szakaszban épült föl az új Margit Kórház, amelyben jelenleg 731 ágy áll a betegek rendelkezésére. Gyógyításukkal 69 szakorvos és 265 szakdolgozó (műtős, nővér stb.) foglalkozik. A kórház kiterjedt ügyvitelét 51 adminisztrátor látja el és 172 fizikai dolgozó biztosítja az intézmény üzemeltetését. Szerepköre is jelentősen megváltozott, mondhatni kibővült, hiszen már nemcsak a fekvőbeteg-gyógyítás föladatát kell vállalnia; hozzátartozik a lakosság körzeti orvosi és fogorvosi szolgálata, tehát az alapellátás, valamint a szakorvosi és gondozóintézeti munka, nemkülönben a kerületben működő gyárak és intézmények dolgozóinak egészségügyi ellátása is. Mai kifejezéssel szólva: integrálódott, vagyis egymást kiegészítőén összevonódott Óbuda egészségügye, hiszen például a rendelőintézeti szakorvosok kórházi szolgálatot is végeznek, ugyanakkor a kórház állományához tartozók részt vállalnak a szakrendelők munkáiából. A kerület egészségügyi intézményeinek bővítése és rekonstrukciója — a Margit Kórház megújhodásával párhuzamosan — 1985-ben fejeződött be. Létesítményeinek 90 százaléka az elmúlt évtizedben épült föl vagy korszerűsödött; e munkálatok költségei csaknem egymilliárd forintra tehetőek. Fölszereltségét és körülményeit tekintve, elmondhatjuk, hogy a megújhodott Margit Kórház napjainkban a főváros legkorszerűbben ellátott egészségügyi intézményei közé számít. A betegek például állapotuk súlyosságának és természetének megfelelően, éppen a hatékony gyógyítás érdekében, profilírozott belgyógyászati osztályokra kerülnek. A fizikoterápiás és tornatermi foglalkozások segítségével már a kórházi ápolás idején alkalom nyílik a rehabilitációs kezelés megkezdésére. A diagnosztikai lehetőségek ugyancsak jelentősen gyarapodtak, kivált a gyomorbélrendszeri, urológiai és idegrendszeri betegségek felderítésében. Organikus idegosztály is nyílt az új épületben, ugyanakkor megkezdte működését a tíz géppel felszerelt dializáló (művese) állomás. Valójában tehát új korszak nyílt Óbuda egészségügyi ellátásának történetében. „Ma már a kerület lakosságának valamennyi belgyógyászati, sebészeti, szülészeti-nőgyógyászati és intenzív kezelésre szoruló betegeit el tudjuk látni" — írta beszámolójában dr. Markovits György, az intézmény főigazgató főorvosa. A Margit Kórházban tavaly 12 686 beteget ápoltak, az ágykihasználás 87 százalékos volt, s az átlagos ápolási idő 9,3 nap (összehasonlításképpen: a fővárosi átlag 14-16 nap). A kardiológián 8 ágyas szubintenzív koronária-őrzőt alakítottak ki, amely jelentősen hozzájárul a súlyos szívbetegek biztonságosabb ellátásához. Megköszönve Sárdy Lászlónak e munkához nyújtott segítségét, elmondhatom, e rövid összefoglalás tanúságaként valójában a genius locit szerettem volna fölidézni. Kitekintve szobám ablakából, ott látom: fölöttünk magasodik az egykori katonai ispotály, a mostani Kiscelli Múzeum épülete. Itt van tehát a hely szelleme: a kiscelli dombvidéken csaknem két évszázada — valójában kétezer éve — munkálkodnak a gyógyító orvosok. PINTÉR ENDRE