Budapest, 1986. (24. évfolyam)

6. szám június - Pintér Endre: Egy kórház krónikája

EGY KÓRHÁZ KRÓNIKÁJA A Margit Óbuda mai életének szép és fontos eseménye: átadták rendeltetésének a megújhodott Margit Kórházat. Nemcsak újjáépült, rekonstruált egészségügyi intézményt kapott a városrész s vele a főváros, hanem az előzőnél majd ötször nagyobb férőhelyű kórház épült föl most a kiscelli dombsor tövében. Az új intézmény Óbuda és a hozzákapcsolódó települések, az ott élő mintegy 200 ezer ember korszerű egészségügyi ellátását szolgálja. Aquincum és az egykor itt megtelepült és itt született sok százezernyi római alattvaló életét kutató régészet természetesen sok orvosi emlékanyagot is talált az óbudai feltárásokkor. Szilágyi János régész megállapítása szerint: „Főleg katonaorvosok, az aquincumi erődben állomásozó légiók orvosai működtek itt, a tartomány katonai és közigazgatási központjában, a császári helytartók székhelyén. A katonai kórház valóságos gyógytelepmedencéit, sétálócsarnokait, szökőkútjait, fekvőcsarnokát a mai Flórián téren (illetve a Miklós utcai egykori autóbuszpályaudvar helyén. — A szerk.) állapították meg a legutóbbi ásatások során." Ugyanő írta: „Az aquincumi kórház is alaprajzában két, 25 és 26 méter hosszú csarnokra tagolódott. Ezekben 2-2 sorban, a fal mentén hosszában feküdtek a sebesültek, betegek, miként régebben is az Aesculapiusszentélyek mentén épült abatónokban. Az aquincumi kórház beosztásában tehát eltért a római birodalom nyugati részéből ismert típustól. Tervezésére hatással lehetett, hogy orvosaink zöme Kis-Ázsiából származott." Az elmúlt évtizedekben előkerült római kori leletanyagból mindjobban kibontakozik a jelentős méretű ókori város élete. A Flórián téren föltárt hatalmas fürdők arányai is jelzik az egykor itt élt városlakók és katonák civilizált életmódját. Ahol a népességnek ilyen fölszereltségű fürdőre volt igénye, ott a közegészségügyi ellátásnak is hasonló színvonalat kellett elérnie. A régészet dolga, hogy az újonnan előkerült leletanyag elemzésekor a hajdani aquincumi polgárok és katonák egészségügyi viszonyait is föltárja, hiszen már korábban előkerült tárgyi emlékek között is szép számmal akadtak orvosi-gyógyszerészeti eszközök. Olyan orvosi műszerek, amelyekkel Bát György orvos alezredes értékelése szerint „már megkapták a modern műszerek alaptípusait." Az államalapítás korában különleges kiváltságai voltak az akkor Buda néven szereplő Óbudának. Árpád-házi királyaink szívesen választották székhelyül a hévizekben gazdag várost. S azután is, hogy a várhegyre települt a királyi központ, a magyar királynék palotája Óbudán maradt, itt épült tovább. Ennek udvari rendjében, bizonyosan tudjuk, orvosok is voltak, itt állt a háza például Mannus orvosmesternek. Ami pedig a közegészségügy helyzetét illeti: a hévizek gyógyerejét régóta ismerték az óbudaiak. Azt is tudjuk, hogy a XII. század végén Montpellier-ben alapított Szent Lélek-rend szerzetesei Felhévizen is emeltettek ispotályt, ahol johannita regulájuk előírása szerint betegek ápolásával foglalkoztak. A kutatók újabb megállapításai szerint Zsigmond király 1395-ben alapította Óbudán az ország második egyetemét, ahol még orvosi fakultás is működött. Az universitas, úgy tetszik, nem volt életképes, Zsigmond halála után csendesen kimúlt, ám a johanniták Szent Lélek-ispotálya tovább működött, meglehet, a benne tevékenykedő szerzetesek egyetemi képzettség nélkül gyógyítottak. Érdemes megemlítenünk, hogy ebben az időben még a sebészeti munkát sem kötötték egyetemi végzettséghez, a chirurgus egyszerű iparosnak számítolt Az egykor jobb időket megélt Óbuda élete a török hódoltság kezdetével elmúlani látszott. A hadászatilag fontos fekvésű hely lakossága elmenekült, a felvonulási tereppé vált városrész egyházi és királyi intézményei megszűntek, elpusztultak, így a Szent Lélek-ispotály is. A török kiűzetése után újratelepített Óbudán, a XVIII. század végén már két kórház is működött. Az ottani zsidó közösség kórházát 1772-ben alapították, a Zichy utcai kis gyógyítóhely 1899-ig töltötte be hivatását. A város a mai Kórház utcában állította föl ispotályát egy kis földszintes épületben, ahol csupán tizenkét beteget lehetett elhelyezni; később, 1829-ben szegényházzal bővítették a szerényke intézményt. További kórházzal gyarapodott Óbuda 1836-ban, ezt a Dunagőzhajózási Társaság építette a hajógyári munkások számára az egykori Hatház területén. (A mai Meggyfa utca—Folyamőr utca térségében.) A negyedik kórházról is érdemes megemlékeznünk, noha ez nem az óbudaiak gyógyítását szolgálta. A mai Margit Kórház fölött álló kiscelli templomot és kolostort a trinitáriusok építették, majd miután II. József 1783-ban föloszlatta a rendet, az épületegyüttest katonai célokra vették használatba. Rövid ideig kaszárnya volt, és hadiraktárként szolgált, majd — csaknem egy évszázadig — katonakórház működött a hajdani rendház épületében. Érdemes megemlíteni, ekkor kezdődött el az épület pusztulása: a templom belső architektúráját teljesen tönkretették az átépítések. Óbudán 1897-ben két nagy esemény történt. A Lajos utcában megnyílt a Kisfaludy Színház, majd október 31-én fölavatták és ünnepélyesen átadták rendeltetésének a Szent Margitról elnevezett új közkórházat. A Pesti Hírlap tudósítása annak idején arról is beszámolt, hogy: „A kórház építését egy 1889. évi tanácsi határozat mondta ki, és a főmérnöki hivatal tervei szerint homlokzattal a Bécsi útnak, a Bécsi út, a Kiscelli és a Föld utcák közé eső, a főváros tulajdonát képező 2803 négyszögméter területen épült fel." A Pesti Napló arról is tájékoztatta olvasóit, hogy az új kórház építése 240 ezer arany forintba került. Az U alakú, a Monarchia közintézményeinek szabványstílusa szerint épült kórházban az akkori kívánalmaknak megfelelően tizenhat ágyas kórtermeket alakítottak ki. A belgyógyászati, sebészeti és szülészeti osztályokból álló intézmény eleve a János Kórház részlegeként működött. Ez a függőségi viszony némiképp magyarázatként is szolgál a későbbi időkben kialakult áldatlan állapotokra. A lazarett rendszerű kórházban egyelőre nyolcvan ágy állt a gyógyítás rendelkezésére a mintegy 25 ezres lélekszámú Óbudán, de a Margit Kórház látta el a környező települések, így a pilisi falvak, továbbá Csillaghegy, Békásmegyer, Budakalász, Üröm és Pomáz lakosságának gyógykezelését is. Ehhez képest már fölavatása pillanatában is szűkösnek bizonyult az új intézmény, amelynek végső soron 50-60 ezer ember kórházi gyógykezelését kellett volna ellátnia. A kórház első vezetője Irsai Artúr belgyógyászprofesszor, aki a hazai gégészet egyik úttörőjeként jeleskedett. A sebészet vezetésével Prochnow József egyetemi magántanárt bízták meg. Kettőjük hallat-18