Budapest, 1986. (24. évfolyam)

6. szám június - PESTI TÜKÖR

pesti tükör Események, hírek, képek a főváros életéből Diadal a XVII. században IV. Mohamed török szultán 1668-ban — állítólag egy rézmetszet tanúsága szerint — különös álmot látott: egy keresztény király levágta a fejét. A szultán felébredve, a bemutatott ábárzolások alapján Lipót császárral azonosította az álombeli figurát, s a grafika, amely valószínűleg utólag, az esemény megtörténte után készült, annyiban nem is téved, hogy alig tizennyolc év múlva elvész a török egyik igen fontos erőssége, Buda vára. A metszetet, néhány tucatnyi társával együtt, a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeumában mutatták be a Buda visszafoglalásának háromszázadik évfordulójára emlékező kiállításon. Diadal a XVII. században — Metszetek Buda visszafoglalásának korából — ez a mintegy száz évet átfogó tárlat címe. A korban első grafika még 1581-ben keletkezett, Johann Nell allegorikus munkája, a töröktől rabságban tartott Hungáriát ábrázolja. A rabság, kínzás, kivégzés a következő időszakban mindvégig gyakori témája a fa-és rézmetszeteknek, rézkarcoknak, mellettük látomásos jeleneteket, ünnepi ceremóniákat, felvonulásokat bemutató, majd, Buda viszszavétele után a győzelemre emlékeztető, hol a törökről gúnyosan beszélő, hol a győztes hadvezérek előtt hódoló lapok sorakoznak. Megjelenik a „kutyafejű tatár" Zrínyi Miklós költő fogságában; elidőzhet a néző a bécsi pantomimelőadást, tűzijátékot, lóbalettet vagy éppen Esterházy Pál bandériumát ábrázoló grafikák részletgazdagságán. Több lapon — némelyikük korabeli újságlap — találkozunk a titokzatos, a török legyőzetését jósoló égi jelenésekkel, majd, 1886 után, a korabeli rézmetszők kedvvel — s nem kevés humorral — ábrázolták, hogyan reagált a török szultán Buda elvesztésére. Az egyik győzelmi emléklap oroszlánt ábrázol, amely egyik mancsát a legyőzött eb nyakára helyezi, fölöttük sas száll az égen, karmai között a visszanyert erősség, Buda térképével. Diadal, harsogják a győzelem emlékére rendezett ünnepségeket ábrázoló lapok, úgy tűnik, hosszú időre minden rendbe jött — egy allegorikus jóslat azonban 1689-ben a majd száz évvel későbbi eseményeket előlegezi: XIV. Lajos francia királynak a törökhöz hasonló bukást jósolja. A metszetek ténybeli igazsága, persze, egyszer-egyszer bizonyára erősen vitatható. A budai várat védő, élve elfogott Csonka béget például hiába keressük azon a lapon, amelyen a vár elfogott parancsnokait ábrázolják, de nem is a ténybeli, hanem az esztétikai igazságok a fontosak. Egy-egy mű varázsát az is növeli, hogy hitelesnek tetsző részletek tűnnek fel az ábrázolt jelenetek mögött: az ország térképe, neves városainknak, Budának, Pozsonynak, Nagyváradnak a képe, s ezek legalább azt jelzik: a háromszáz évvel ezelőtti művészek s a lapok megrendelői milyen részleteket láttak méltónak megörökítésre. P. Szabó Ernő Megjelenni a piacon Minden héten akad hír, amely arról tudósít, hogy a világ mely táján rendeznek kiállítást magyar termékekből. Nem sokkal ritkább a budapesti bemutatókról szóló tudósítás sem. Megmutatni, kínálni, eladni. Bűvös szavak a kereskedelemben. Folyik a modern vásározás. Ebben a bonyolult nemzetközi munkamegosztásban számon tartunk fesztiválvárosokat, fürdőhelyeket, híres nyaralókat, közismert vásárvárosokat is. Nem véletlen, hogy a kinőtt városligeti terület helyett jelentős költséggel megépült a kőbányai vásárváros. A bemutatóterületek hovatovább úgy hozzátartoznak a metropolisokhoz, mint a villamos, az ABC-áruház. Hiszen a hagyományos nagyvásárokon kívül rendszeresen otthont adnak szakmai bemutatóknak is. Ilyen szempontból nem volt rendhagyó az idei tavasz sem. A sort a nemzetközi repüléstechnikai szakkiállítás, a gépjármű-fenntartó és -javító szakbemutató, az Utazás '86 és Construma nyitotta meg. Ez utóbbi építőiparunkat reprezentálta. Úgy vélhetnénk, elég bajunk van ezzel az ágazattal idehaza, minek ezt a világ elé tárni. Ám valamiféle kétarcúság jellemzi a magyar építőipart. Miközban házunk táján jogos és rendszeres a kritika az alacsony műszaki színvonal, a drágaság, a határidőket nagyvonalúan kezelő megbízhatatlanság miatt, külföldön egyre több zajos sikert arat az építőipar. Mintha a vasárnapi háziasszonyt mintázná, aki egész héten lompos, rendetlen, zsíros kenyeret „főz" a családnak, vasárnap aztán reszket a konyha, mint a túlfűtött kazán, s bambára eszi magát a háznép aprajanagyja. Ezek a kiállítások parádés bemutatók voltak. Mosolygós arcunkat tárjuk a világnak, hogy legyen kedve tőlünk vásárolni. Csakhogy minden vasárnap után hétköznapok jönnek. Amikor gyűrötten, savanyú ízzel a szánkban ébredünk, és ingerülten oldalba bökjük metrószomszédunkat. Ezekre a szakkiállításokra is szépen felöltözködünk, vendégeket hívunk, és örömmel parolázunk egyegy előnyös üzlet megkötésekor. Aztán pedig jönnek a szállítási nehézségek, kooperációs problémák, háttéripari gondok. Vagyis, hétköznap sem árt olykor legalább egy paprikás krumplit főzni. Mert nem vitatható, igaza van Somogyi László építésügyi és városfejlesztési miniszternek, aki a szakkiállítások megnyitóján így fogalmazott beszédében: „Ezekre a kiállításokra szükség van, bármilyen gonddal is küzd a világ és az ország, mert megmutatják, merre tart a technika, mi a fejlődés útja." M. T. Földes Ferenc-dij 1986 Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága az 1986. évi pedagógusnap alkalmából, kiemelkedő oktató-nevelő munkájuk elismeréseként Földes Ferenc-díjjal tüntette ki dr. Báthory Zoltánnét, a XI., Mérnök utca 39. sz. Általános Iskola igazgatónőjét; Benedek Istvánt, a Fővárosi 40. sz. Mező Imre Kollégium igazgatóhelyettesét; Béres Jánost, a III. kerületi Állami Zeneiskola szakfelügyelő zenetanárát; Kuti Gusztávnét, a Fazekas Mihály Általános Iskola és Gimnázium tanítónőjét; Lipscher Ervinnél, a XIII. kerületi Kilián György Gimnázium igazgatónőjét; Márta Istvánt, a XI., Aga utca 1-3. sz. Fővárosi Nevelő Otthon igazgatóhelyettesét. Ajándék Liszt Ferencnek Liszt Ferenc születésének 175. és halálának 100. évfordulója alkalmából a VI. Kerületi Tanács rendbe hozatja a nagy zeneköltőről elnevezett teret: átépítik, parkosítják és megváltozik a forgalmi rend a Zeneakadémia előtti parkolóban is. A kerületi tanács koncepciója alapján a Fővárosi Kertészeti Vállalat szakemberei készítették (Csorba Veronika kertépítő mérnök vezetésével) azt a programtervet, amelyet a tanács több alkalommal is megvitatott a helybeli és a környékbeli lakossággal. Szép számmal érkeztek levelek, telefonok a tanács műszaki osztályára, és voltak, akik bejöttek, személyesen mondták el véleményüket. Sokan jelentkeztek a főváros más kerületeiből, mintegy igazolva, hogy a Liszt Ferenc tér ügye nemcsak a VI. kerületiek gondja — fővárosi ügy. Elhangzottak, persze, szélsőséges vélemények is, s mint Lantos Péter, a tanács műszaki osztályának vezetője mondta, nem volt könnyű „igazságot tenni". Hiszen voltak, akik teljesen ki akarták tiltani a gépjárműforgalmat a térről, mások pedig a koncertek látogatottságát féltették a parkolóhelyek számának csökkenése miatt... Győzelmi emléklap Rézmetszet, 1686. A BTM tulajdona