Budapest, 1986. (24. évfolyam)

5. szám május - Gerelyes Ibolya: Hadzsi Junusz hagyatéka

Hadzsi Junusz hagyatéka A török birodalom egész területén — így a hódolt Magyarországon is — általános gyakorlat volt, hogy azok vagyona, akik örökös nékül hunytak el, vagy eltűntek, a kincstárra szállott. A török kincstárnak jelentős jövedelme származott a gazdátlan javakból, ezért beszedésére nagy gondot fordítottak: külön biztosokat jelöltek ki, akik részletekbe menő pontossággal, tételesen összeírták a hagyatékot. Az összeírt javakat elárverezték. A befolyt összegből fizették a temetési költségeket, az árverési kikiáltót, a kádit, az írnokot, a bejegyzési illetéket, az őrzési díjat és az elhunyt esetleges adósságait. A fennmaradó összeg a kincstárat illette. Ahagyatéki becsük nyelvtörténeti, gazdaság- és társadalomtörténeti értékük mellett hiteles forrásai egy-egy kor mindennapi életének. Az itt közölt okmány egy budai török kereskedő nem túlságosan gazdag, mindössze hatvankét tételből álló hagyatékát tartalmazza. Hadzsi Junusz 1569-ben hunyt el. Mint a budai kereskedők többsége, mohamedán nevet viselt, de ez nem bizonyítja török származását, inkább lehetett mohamedán hitre tért szerb. Hagyatéki összeírásának bevezetőjében ugyanis szendrői lakosként szerepel. Tehát Hadzsi Junusz ebből a szerbiai helységből költözött Budára. Háztartásának tárgyai viszont egyértelműen arról tanúskodnak, hogy a török kultúrát vallotta magáénak, török életmódot és szokásokat folytatott. Mint minden hasonló vagyonösszeírás, ez is a ház, üzlet, kert felsorolásával kezdődik. Az ingatlanok valószínűleg a középkori Szent György téren (ma: Dísz tér), a török kori Buda egyik legjelentősebb piacán voltak. Forrásunk tanúsága szerint ugyanis Hadzsi Junusz a budai nagypiacon hunyt el. Háza és üzlete közepes áron (3355, illetve 2095 akcséért) kelt el az árverésen, az akkoriban elhunyt Haszán borbély háza (ugyancsak üzlettel) 4500, Dur Ali nyergesé 2550, Hadzsi Ahmed gyertyaöntőé 10 575 akcséért. (Nagyjából ebben az időben két lóért 400 akcsét fizettek, s ez öt aranyat ért.) Hadzsi Junusz hagyatékának legértékesebb „tétele" egy rabnő, aki 7000 akcséért talált új gazdára. Átlagos, nem túlságosan gazdag török háztartás képe tárul elénk, ha a használati tágyak felsorolását vizsgáljuk. Mindössze két szőnyeg díszítette Hadzsi Junusz lakását: a falat vagy a padlót borító kilim és egy imaszőnyeg, szeddzsade. A kereskedő ruháit különösen értékes — 130 akcsét érő — ládában tartotta. Éjszakai kényelmét csíkos matrac, takaró és két párna szolgálta. Étkezéskor — török szokás szerint — alacsony lábakra állított, terítővel letakart asztallaphoz (szofrához vagy színihez) kuporodott le. Jól felszerelt konyhájában sokféle rézedény sorakozott: három különféle tepsi, talpastál (szahan), kiöntőcsöves korsó (ibrik), melyet a hozzáillő tálkával (lejendzse) együtt használtak, kávét, teát vagy sörbetet tarthattak benne. Rézedény a tasznak nevezett tálka is, amelyben a törökök kedvelt italát, az aludttejhez hasonló aj rant készítették. Rézből készült a főzőüst (tendzsere), a magyar fül számára oly ismerősen hangzó bakarcs és tabe nevű nyeles sepernyő. Ugyancsak a főzéshez használták a kevésbé értékes vasháromlábat. Az edényeken kívül két dagasz-Vésett díszű török asztallap (szofra) a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményéből. Kora: XVII. sz. Vésett díszű kiöntőcsöves kanna (ibrik) a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményéből. Lelőhelye Buda. Kora: XVI-XVII. sz. Török korsó (kavanosz) a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményéből. Lelőhelye: Buda. Kora: XVI-XVII. sz.