Budapest, 1986. (24. évfolyam)

5. szám május - Ágostházi László: Bodor-kút a Szigeten

LEGSZŰKEBB HAZAM (élet és művészet szempontjából) egyike a legtragikusabb nagymestereknek . És újra (Boldog Margit varázskertjének rózsafűzérként pergő, szakadatlan ajándékai...) lelkes honfiú lettem: Schubert 1818-ban és 1824-ben Esterházy János gróf Bars-megyei kastélyában a két fiatal grófkisasszonyt tanította a Musica billentő és daloló titkaira. A cigányzene nem „a" magyar zene, tudjuk, tudjuk, de? — az a-moll vonósnégyes (egyik legszebb lemezem) fináléja: mégiscsak Magyarország! Gyermekkoromban vagy tán később is kukorékolva büszkélkedtem: nekem legszemélyesebb, benső családi kapcsolatom van a Margitszigettel, mely 1796 óta József nádor, a Nagy Palatínus tulajdona volt, ő varázsolta paradicsomkertté, ő épített nyaralókastélyt rózsái és tölgyei közé. Nagyapám nagyapja vagy annak is apja az időkben Protomedicus Hungáriáé volt, a Szent Lipótrend III. fokozatának tulajdonosa, a Palatínus kedves barátja, akit József nádor (amint ezt kiadott Naplóiból pontról pontra olvashatjuk) azzal bízott meg, hogy a napóleoni háborúk után, mint egyetemi rektor és „egészségügyi miniszter", a magyarországi teljesen zilált és züllött kórházi állapotokon legsürgősebben és legradikálisabban változtasson. Szigeti sétáimon gyermeki áhítattal néztem a nádori villa ablakait, halványzöld zsalugátereit (azt hiszem, az eredeti terasz is megvolt) — ezek előtt és itt beszélgetett Pfisterer András, Protomedicus a nádorral a pokolnak nevezhető medicinális káoszról. És ugyanitt beszélgetett önmagával, több mint egy évszázaddal később a szigeten remetéskedő, betegeskedő Krúdy Gyula (de kiolthatatlan képzeletének lobogásával), emlékezve a magyar szecesszió társaságának, társadalmának legvalóságosabban és leglidércesebb világára (la belle époque...): megyebálok, operabálok, forgatagos fehér harangszoknyák, keleti kéjpárnáknál dúsabb óriás-frizurák, kocsikorzó, cilinderes lóverseny, első autók, uzsonnák struccos, kócsagos felhőkarcoló kalapokban, rózsalovag vagy kopott kéjenc flörtök szeparékban, függönyös páholyokban vagy hangfojtó, félhomályos budoárokban (... izgalmas Proust-közelség). Efféle társaságokkal, ha nem is minden csillogásukban, én is találkoztam a legnagyobb örömet jelentő margitszigeti lóvasúton: fülem ereklyetartó kagylójában megmaradt a vaskerekek zsongítón zenéje a síneken és a lovak patáinak puha puffanása a földben. Alig telt el tíz esztendő és a bölcsészkari pesti Egyetemen, barokk angol költők könyvei között, megismertem a tiszta, romantikus, égi Dante-Beatricés, szent-trubadur szerelmet: egyetlen kézcsók elegendő volt, hogy túlvilági, imádságos mámorban olyan amor sanctusnak legyek ámokfutója, mint Boldog immár szent királyi Margit a domonkos kolostor kerengőjén, Égi Jegyese, Keresztfa-szilánkos ereklyetartó feszületét szívéhez szorítva. Értelmes szerelmünkben („reason and passion!" — tanultuk az Egyetemen) nem találtunk ellentétet a Beata Beatrix-világ és a Palatínus strand tarka úszótrikós, bikinis „modern" nimfa és nimfetta-világa között, Ráskai Lea Margit-legendája és francia, német, angol, olasz divatlapok merészen evilágias, fényképes reklámjai között, — ahogy? ahogy: nagy úszások, költői, módén „frivolitások" után (semmi nyugtalanító ellentét ifjú lelkünkben és testünkben...), a „tölgyek alatt", talán éppen Arany János helyére ülve, színes, bolond-mintás, vállszíjas strand-táskából előhúztuk Arany János összes költeményeit (a Kapcsos Könyv fac-simile kiadását 1962-ben egymagamban zsoltároztam végig ama Fák alatt...) és csókos, tudóskodó, bölcs öreget játszó, Margit-„imádó" és (hallod, ugye, Németh László, legkedvesebb barátom?) magyar honleányként és honfiúként megállapítanánk, hogy: Arany János „A tölgyek alatt" c. versét 1877. augusztus 5-én írta, a „Kozmopolita Költészet"-et pedig rögvest utána, augusztus 8-án. Tehát magyarság, magyar történelem, magyar irodalom legtragikusabb és leggyőzedelmesebb vállalását és vallomását — tán Szent Margit varázskertje sugalmazta... 1985. december 21-én délután két órakor ismét felcsendült a zene a Margitszigeten a zenélő kútból. A téli napsütésben budapestiek vették körül a megújult épületet. A lépcsők alján elhelyezett emléktáblák szövegéből sok mindent megtudhatni az építményről. A régebbin ez áll: E KÚT HÜ MÁSA BODOR PÉTER SZÉKELY EZERMESTER 1820-22-BEN MAROSVÁSÁRHELYT ÉPÍTETET ÉS 1911-BEN LEBONTOTT KÚTJÁNAK ÚJRAÉPÍTETTE A FŐVÁROSI KÖZMUNKA TANÁCSA 1935-36. ÉVEKBEN REKONSTRUÁLTÁK PÁLL ANDOR ÉS JANKÓ GYULA A Közmunka Tanácsnak Teleki Domonkos sugallotta, hogy a szigeten kutat építsen, s hogy ez másolata legyen egy immár régen elpusztult marosvásárhelyi közkútnak. Kutatásai során keltette fel Teleki figyelmét az egykori vásárhelyi Bodor-kút s annak kalandos sorsú alkotója, Bodor Péter. Tudta, hogy az 1836-ban megrongálódott, s egy ideig a városháza padlásán őrzött zenélő szerkezetet az ezredéves kiállításra Budapestre akarták BODOR-KUT A SZIGETEN hozni, de alkatrészei már elkallódtak. Teleki Domonkos az általa összegyűjtött történeti adat, leírás, korabeli ábrázolás alapján reálisnak tartotta, hogy a székely ezermester emlékének megőrzésére a kutat rekonstruálják. Budapesten akarta ezt megvalósítani, s e célra 35.000 pengőt ajánlott fel a fővárosnak. A Közmunka Tanács előbb a Palatínus strand területén kereste az építmény helyét, majd hosszadalmas szemlézések után a japánkert és a vízesés közelében lévő tisztást találta megfelelőnek. Mire a zenélő kút építése 1936 júniusában befejeződött, bizony alaposan ki kellett egészíteni Teleki gróf adományát, hiszen a költségek ekkorra már meghaladták az 50.000 pengőt. Az építmény a szigeten járóknak azonnal kedves célpontjává vált, és sokan hallgatták a pénzbedobással is megszólaltatható zenét, melyet külön e célra válogatott ki 19. századi magyar művekből Wehner Géza zeneművészeti főiskolai tanár. A háború alatti sérüléseket 1954-ben Pfannl Egon építész gondos vezetésével helyreállították, sőt a Fővárosi Kertészeti Vállalat még ideiglenes zenélő berendezést is szerelt fel; mégis napjainkra ismét alapos tatarozásra szorult. Erre került sor 1985-ben. A szigeti zenélő kút számára példaképül szolgáló eredeti, marosvásárhelyi Bodorkútról, s főleg annak mesteréről általában nagyon keveset lehet tudni. Bodor Péternek a származása is, de még születése időpontja is bizonytalan, illetve vitatott. A vele foglalkozó irodalomban hol 1778, hol 1788 szerepel születése dátumaként; az utóbbi tetszik valószínű-28