Budapest, 1986. (24. évfolyam)

5. szám május - Ágostházi László: Bodor-kút a Szigeten

nek. Születési helyéül minden szerző Erdőszentgyörgyöt jelöli meg. A származását illető közlések közt van, amely református pap, másik valami „ispánféle" gyermekének sejti, de volt, aki főúri zabigyereknek tartotta. Az életleírások abban megegyeznek, hogy Bodor Péter már apró gyermekkorában kitűnt kézügyességével. Bizonyára e tehetsége révén jutott el a bécsi Polytechnikumba, hogy ottani tanulmányai befejeztével néhány évet még tapasztalatszerző külhoni munkával töltsön. Erdélybe visszatérve, 1815-ben Bethlen Lajosnál mezőgazdasági gépeket, öntözőberendezéseket, vízi- és szélmalmokat készített. Hírnevét pompás hangú orgonái is elterjesztették. Munkáját megbecsülik, leleményes eszközei, szerkezetei messze földön keresettek voltak. Rövidesen vagyonos embernek számított: 1818-ban Marosvásárhelyen már nagy háza s jelentős földvagyona volt. Hírnevét olyan alkotások is öregbítik, mint a vásárhelyi 68 méter hosszú, 8 méter széles, fából készített Maros-híd, (mely 1900-ig állott a helyén) vagy a református kollégium tornyába szerkesztett különleges falépcső. Emberi tulajdonságairól Benkő Károly történetíró — személyes ismeretség alapján — írta: ,,... termetére nézve magas, szőke, piros, ép és illedelmes alkatú, jellemére csendes, jószívű, tanulságos beszédű (!) volt." Furcsa fordulata sorsának: a csendes, jószívű ember, a város rendkívüli tehetségű, megbecsült, gazdag polgára börtönbe került. A körülmények, amelyek között pénzt kezdett hamisítani, ma már aligha deríthetőek ki, van, aki úgy tartja, virtusból szerkesztett olyan gépet, melyet a küszöbére lépők hoztak működésbe, s így nyomtatta a 10 forintos bankókat. A városi tanácsjegyzőkönyvei szerint 1820-22-ben vizsgálati fogságban ült, a Tábla halálra ítélte, és csak a vásárhelyi polgárok — köztük barátja, Bolyai Farkas — közbenjárására kért számára kegyelmet Peielle Vencel főbíró. I. Ferenc császár az ítéletet 7 évi börtönre változtatta; 1827-ben szabadult. Bodor Péter a tömlöcben sem volt rest. Különböző szerkezeteket fundált ki, s készített el. Levelezéséből megtudható, hogy 1824-ben például 500 forintot kapott „muzsikáló szekrény" készítéséért gróf Bethlen Pálnétól. Börtönben töltött évei alatt készítette el a vásárhelyi főtéren felépített híres-neves kútja végleges terveit is. Bodor Péter megtört emberként szabadult. Dolgozott ugyan, de iszákossá vált, és életunt ember lett belőle. A megkeseredett Bodor 1849-ben ismét elemében volt: sikeresen védte városát Gedeon osztrák altábornagy hadai ellen, ágyúkat öntött, sokcsövű „orgona-ágyút" készített és ehhez különleges gyutacsot. Hadi szervezkedés közben érte a halál: 1849. augusztus 6-án ( a Magyar Életrajzi Lexikon szerint 17-én) Kolozsvárott, Bem tábornok főtéri hadiszállásának előszobájában szívroham végzett vele. A házsongárdi temetőben nyugszik, ma már ismeretlen sírban. Bodor Pétert sokféle alkotása tette már életében is ismertté, mégis a legtöbb elismerést a piactéri szökőkúttal szerezte, hiszen ennek nemcsak a szomszédos falvakba jutott el a hangja, hanem külföldre is elszállt a híre: az Edinburgh Rewiew 1825-ben részletesen ismertette cikkében, de eljöttek a kíváncsiak a híres kút látására Olaszországból, Hollandiából, Svédországból is. A vásárhelyi híres kútról fellelhető ábrázolások közül válasszunk ki egy levelezőlapot, mely minden jel szerint századunk első évtizede elején készülhetett a vásárhelyi Széchenyi-téren álló zenélő kútról. A kép alapján jól megítélhető a Bodor-kút elhelyezkedése a városközpontban. A város főterének tengelyében, a tér felső, magasabban fekvő részén, az oda torkolló utcákból is jól láthatóan helyezték el. A tér végét a kép bal szélére eső, egykori Szent György utca torkolata és a vár irányába vezető utca irányába eső házak zárják le. A kút mellett a vártemplom (református templom) és az egyik várbástya is látszik; előtte, a mai Bernády téren csinálták a múlt század elején a forrásfoglalást, s a vizet keményfa csöveken vezették le a későbbi zenélő kút elődjéhez. Magáról a kútépítményről a kép alapján is megállapítható, hogy hengeres alépítményére ívesen vezető lépcsőkön lehetett feljutni, s hogy erre épült a hat oszlopon álló, rézzel fedett félgömbkupola. A kút körül volt kerítve s tűzoltók lajtjai állanak körülötte. Az is szembeötlő, hogy ez időre már legalábbis elhanyagolt állapotú. Megállapítható, hogy a szigeti másolatot készítő Páll Andor és Jankó Gyula lelkiismeretes munkát végeztek; lényegi, bántó eltérés nincsen a két építmény között. Mind méreteik és az arányok, mind a részletképzés, továbbá a választott anyagok tekintetében hűnek tekinthető a másolat. Tudjuk a leírásokból, hogy a kút tetején eredetileg Apolló-szobor állott, mely 24 óra alatt körbefordulva az időt is jelezte; ez volt az a szobor, amelyet az 1836. december 8-i hatalmas szélvihar a zenélő szerkezettel együtt megrongált, s magát a szobrot a kupoláról messze levetette...". A margitszigeti kúton ott áll a kupola csúcsán az Apolló-szobor: Ohmann Béla alkotta újra. A szigeti másolaton azonban van eltérés is: a szobor alatti hengeres részen digitális óraszámlapot készítettek, ilyen az eredetin nem lehetett. A megoldás vitatható értékű. Szintén többletnek tekinthetők az eredetihez képest a szigeti kút hátfalastálas csorgói, melyeket — mind a többi kő részletet — piszkei vörös márványból faragtak. Elkészült tehát 1985 decemberére az újabb helyreállítása annak az építménynek, mely emléket állít egy hajdani istenáldotta tehetségnek, a marosvásárhelyi Bodor Péternek. A helyreállítók emlékét, munkájuk, áldozatvállalásuk példáját a másik emléktábla örökítette meg a kút falán: BODOR-KUT A BUDAPESTI VÁROSSZÉPÍTŐ EGYESÜLKT KEZDEMÉNYEZÉSÉRE ÉS VÉDNÖKSÉGÉVEL TÁRSADALMI MUNKÁBAN FELÚJÍTOTTÁK AZ ÁRPÁD—HÍD—FLÓRIÁN TÉR ÉPÍTŐI: FŐVÁROSI MÉLYÉPÍTÉSI TERVEZŐ VÁLLALAT FŐVÁROSI 2. SZ. ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT, HÍDÉPÍTŐ VÁLLALAT ORSZÁGOS SZAKIPARI VÁLLALAT, KÖZÚTI GÉPELLÁTÓ VÁLLALAT VÁROSÉPÍTÉSI TUDOMÁNYOS ÉS TERVEZŐ INTÉZET FŐVÁROSI KERTÉSZETI VÁLLALAT VILLANYSZERELÖIPARI VÁLLALAT DOLGOZÓI 1985 AGOSTHÁZI LÁSZLÓ 29 Bodor-kút, Marosvásárhely