Budapest, 1986. (24. évfolyam)

5. szám május - GYERÜNK A MOZIBA BE

EGY TÉMÁRÓL — NÉGY TÉTELBEN GYERÜNK A MOZIBA BE Valamikor a millenniumi kiállítás idején egy magyar vállalkozó mozigépet hozatott egyenesen a franciaországi Lyonból, természetesen hozzáértő technikusokkal együtt. Ez akkor történt, amikor Magyarországon a fővárosban és a többi nagyvárosban már ismerték az emberek a kinematográfiát, a szórakoztatóipar új ágát. Ismerték az egy ember számára készült gépet éppúgy, mint a Lumiére fivérek nagyobb publikumot szórakoztató filmjeit. Ez az esemény azonban annál is érdekesebbnek ígérkezett, mivel a korabeli beharangozó szerint a magyar vállalkozó helyszíni felvételeket mutatott be az 1896-os kiállítást meglátogató uralkodóról, I. Ferenc Józsefről. Özönlött a nagyérdemű az olcsó bérű moziépületbe, ám némiképpen csalódottan kellett távoznia az első hivatalosnak mondható hazai filmbemutatóról: a helyszíni felvétel ugyanis úgy sikeredett, hogy a képről lemaradt az uralkodó feje. Mindez azonban nem gátolta a kinematográfia hazai elterjedését. Viszonylag gyorsan népszerű lett, és ami fontos, tőkeerős üzletemberek kezdtek foglalkozni az új csodával. A század elején nem kevesebb, mint 94 mozi működött Budapesten, csaknem 30 ezer férőhellyel. Az akkoriban megjelent Mozgófénykép Híradó című lap a tízes évek elején terjedelmes vezércikkben foglalkozik a mozival, Budapest filmváros cimmel: „Mindenütt moziznak. Az az egy bizonyos, hogy mostanában Budapesten valóságos moziláz vett erőt. A napokban kimentem a Városligetbe: hát a történelmi csoport Vajdahunyad várának boltozatai alól egy sárga nadrágos, csizmás, kalapos úr törtetett elő: Itt Frőlichék fotografáltak. És a Zugliget egy tisztásán pedig fantasztikus aranyásócsoportok kergetőztek egy másik film felvételénél. Az Andrássy úton népcsődület. Mi az... Moziznak. Szóval mostanában Budapesten mindenütt moziznak, ami annak a jele, hogy végre valahára kezd nálunk is fellendülni a mozikedv, a moziláz. Elvégre egyszer ennek is meg kell indulnia. Mi, őszintén szólva, csak csodáljuk, hogy ilyen későn indult meg, holott Budapest valósággal predesztinálva van arra, hogy városszerte itt felvételek történjenek. A Vajdahunyad vára, a tó egyes részletei, a Halászbástya, Buda, amelynek utcái valóságos múzeumai a múltnak, a Margitsziget, a Gellérthegy, a düledező Citadellával, a Duna, a Lágymányos, szinte kínálkoznak mozifelvételek számára... Igazán itt az ideje, hogy végre felfedezzék Budapestet a film számára." Nemeskürty István egyik írásában felsorolja a filmek elterjedésének néhány sajátosságát. Az egyik ilyen érdekesség — írja —, hogy az első sikeres és tőkeerős vállalkozó, Ungerleider Mór olyan kávéház-tulajdonos volt, aki a filmeket eleinte ingyen, reklámként vetítette a kávéházban, a Rákóczi út 68. szám alatt, a mai Tisza mozi helyén. Csak azután alakította át kávéházát mozivá, amikor meggyőződött arról, hogy ezért a látványosságért külön is hajlandók fizetni az emberek. A moziba járás egyre nagyobb divat lett. Társadalmi és anyagi helyzettől függetlenül meghódított mindenkit: nincstelent és gazdagot. Érdekes, hogy a világ nagy városaitól eltérően, ahol a magát hivatalosnak tekintő művészet kezdetben elég mereven elhatárolta magát a filmezéstől, Magyarországon, természetesen elsősorban a fővárosban, a filmet szinte születésétől kezdve fölkarolta a színészet és az irodalom. így aztán nem véletlen, hogy színház alapította az első filmgyártó vállalatot.