Budapest, 1985. (23. évfolyam)
1-2. szám január - Dr. Trautmann Rezső: Nincs Magyarország Budapest nélkül
Budapest ff FF • evgyurui totta elnökké, alelnökké Cseh-Szombathy Lászlót és Rajk Lászlót, Budapest polgármesterévé pedig Vas Zoltánt. Itt mondta Rajk László a következőket: ,,... végtelen boldogsággal töltött el az, hogy a népi erők felszabadulásával, az összes demokratikus pártok öszszefogásával, a Magyar Nemzeti Függetlenségi Fronttal, a Nemzeti Bizottságokkal ez alatt a rövid két és fél hónap alatt csodálatos dolgokat produkált a magyar nép és a főváros népe. A romból, sírhalomból félig-meddig már országot teremtettünk ... Meg vagyok róla győződve, hogy... képesek leszünk Budapestet nemcsak újjáépíteni, de felemelni, és Budapest felemelésével egész Magyarországot nemcsak szabaddá, de boldoggá is tenni." A munkásság osztályöntudata és megerősödő felelősségérzete, a szövetségi politika érvényesülése, a közmegegyezés létrejötte tette lehetőve, hogy az elmondottak — az elkövetett hibák ellenére — megvalósuljanak. Ebben nagy feladatot vállaltak magukra a tanácsok elődei, a Nemzeti Bizottságok, melyek a legnehezebb időszakban irányítottak, határozataikkal, döntéseikkel pedig a demokratikus állam-és városigazgatás alapjait rakták le. 1948, a fordulat éve után egyértelművé vált a fejlődés iránya: a szocialista tulajdonviszonyok (földosztás, államosítás) megteremtésével a gazdaság előtt minőségileg új lehetőségek nyíltak. 1950. május 10-én fogadta el az országgyűlés a helyi tanácsokról szóló törvényt, június 15-én megalakult a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága, majd augusztus 15-én a kerületi tanácsok is megkezdték működésüket. Joggal mondhatjuk el, hogy azóta életünk kerete lett a népképviseleti tanács, híven az alaptörvényben leszögezett elvekhez: „A helyi tanács vezeti a gazdasági, társadalmi és kulturális tevékenységet, előkészíti a helyi gazdasági tervet és költségvetést... irányítja és ellenőrzi a helyi jellegű gazdasági vállalatok munkáját, támogatja a dolgozók szövetkezeteit." 1950-ben Nagy-Budapest létrehozásával megnövekedett a tanácsok feladata, de ugyanúgy helytálltak az új helyzetben, ahogy az 1956-os ellenforradalom után is segítették a konszolidációt. A tanácsok ma már mindinkább a kerületek önálló gazdái, egyszersmind a demokratikus néphatalom szervei és iskolái is. A jövőben minden bizonnyal szélesedni és erősödni fog ez a jellegük. Természetesen az adott keretek közt most nincs mód a főváros valamennyi, a lakosság életével, munkájával összefüggő, azt befolyásoló terület, ágazat áttekintésére, itt csak mintegy madártávlatból lehet fölvillantani az elmúlt negyven év fejlődésének néhány markáns jellemzőjét. 90 80 70 60 50 40 30 20 o LAKÁSÉPÍTÉS alakulása a fővárosban (1951-1980): 85588 77 334 58 938 22448 50042 50 821 1951-55 1956-60 1961-65 1966-70 1971-75 1976-80
