Budapest, 1985. (23. évfolyam)

12. szám november - Szalay Péter: Formában leszünk

ben tallózó időrendi összeállítás elárul a kései olvasónak. E cikkekből kitetszik, hogy mily nagy szerepe volt Kultsár lapjának a nemzeti tudat megteremtésében: a tudományok magyar nyelvű művelése és a magyar nyelvű színjátszás támogatása érdekében vállalt küzdelme e lapokon is végigkísérhető. KISS KÁROLY NIEDERHAUSER EMIL: Merénylet Erzsébet királyné ellen Maga a merénylet ismert. A furcsa viselkedésű férfi a kikötőhöz vezető sétányon, a reszelőből tőrré alakított fegyver, a véletlen összeütközés látszatát keltő támadás, a genfi kikötőbe visszaforduló gőzhajó, fedélzetén a két, választékosan öltözött hölggyel, Sztáray Irmával és Ausztria császárnéjával, Magyarország királynéjával, Erzsébettel, akinek megsebzett szíve alig egy órát dobogott még. Niederhauser Emil nem részletezi a merényletet, csupán a tényeket összegzi. Nem az a célja, hogy a feltételezések, találgatások számát szaporítsa. A történész szemével és széles látókörével azt kutatja, milyen hatása volt a merényletnek, s eközben közel hozza az olvasóhoz mind az áldozat, mind a merénylő személyét. A tragédia nemzetközi visszhangját elemezve jól érzékelteti a szerző az általános, szinte szokatlan megrendúltséget. Ennek egyik oka Erzsébet közismert népszerűsége, de van más, nagyobb ok is. Intő jelnek fogják fel a merényletet Európa jórészt még a feudalizmust, illetve a nagyburzsoáziát képviselő uralkodó körei ugyanúgy, ahogy a társadalom más rétegei, az ún. nép is a „boldog békeidők" nyugalmát megzavaró, földrengető változások baljós előjelének tekintette Erzsébet meggyilkolását. A magyarországi gyászt Niederhauser Emil \ lerénvlet Erzsébet királyné ellen Labirintus és megrendültséget a veszteség érzése is motiválta, erősítette. „Árvaságra jutott nemzetünk, lesz-e több védője ott, hol nem ismernek?" A hír hallatára a magyar újságok alaphangja tulajdonképpen csak az évszázadok óta jellemző magyar történelemszemléletnek a kifejezése: nem bízunk az uralkodóban, tanácsosaiban, s most az udvar, Ferenc József szemléletét esetleg befolyásolni tudó, velünk rokonszenvező egyetlen személyt is elvesztettük. A könyv meggyőzően és világosan mutatja be a párhuzamot: Erzsébet magányát, idegenségét, elszigeteltségét az udvarban és a magyarságnak az uralkodóházzal szembeni bizalmatlanságát, politikai fenntartásait. E két, más-más tőből fakadó azonos érzés ébresztett egymás iránti rokonszenvet a királynéban és a magyar nemzetben. A második rész — a harmadik az anarchizmus tömör ismertetése — az ellenpólus, az anarchista merénylő, Luigi Lucheni alakjával és a vizsgálatokkal foglalkozik. Tipikus életsorsot ismerünk meg: szegény olasz család, sok gyerek, Lucheni vendégmunkás lesz Franciaországban, Svájcban. Visszahúzódó, ám barátságos, jó munkás, aki olvasmányai és baráti köre révén — hozzá hasonló társadalmi helyzetű, a szocialista tanokkal ismerkedő emberek — sokkal tágabb szemhatárral rendelkezik kora átlagánál. Hogy milyen tággal, azt nem tudjuk, ahogy a merénylet elkövetéséhez vezető lélektani út is felderítetlen. Niederhauser Emil itt sem találgat. A tények, jegyzőkönyvek bemutatásával hozza közel ezt az érdekes férfit, és képzeletünket megmozgatva késztet bennünket találgatásra, helyesebben a tények továbbgondolására. A szerzőnek különben is erénye, hogy látszólagos apróságok említésével emberi közelségbe tudja állítani a személyeket: ahogy Erzsébet sört iszik pereccel, fagylaltozik... Lucheni szerette a gyermekeket, Budapesten is dolgozott, és itt állítólag már látta Erzsébetet... Néhány elírás, felületesség szeplőzi a szemléletes szöveget. Csodálkozva olvassuk, hogy a gyászmenet a koporsóval a bécsi Nyugati pályaudvartól a Burgba negyedóra alatt érkezett meg. Netán vágtában hajtották a lovakat? Ez ugyan illett volna Erzsébet emlékéhez, de nem valószinű. A temetésen természetesen nem 1., hanem II. Vilmos vett részt. II. Miksa atyja nem II., hanem I. Lajos. Kétségkívül nehéz kiigazodni a bonyolult családfán, de „...Lajos (II.) megőrült. Öccsét, Ottót, az egykori görög királyt már régebben elmebetegként ápolták" — áll a szövegben. Az őrült II. Lajos — II. Miksa fia, I. Lajos unokája — testvére és utódja a bajor trónon valóban Ottó és elmebeteg volt, de ő nem volt azonos a görög királlyal. A görög király: neve szintén Ottó, de nem II., hanem I. Lajos második fia, nem volt őrült, nem ápolták elmebetegként. Mindez nem érinti a lényeget: Niederhauser Emil könyve jól szolgálja történelmi ismereteink gyarapítását, netán bizonyos események, személyek újraértékelésére is ösztönöz. A Helikon Kiadó Labirintus sorozatának értékes darabja. A sorozatszerkesztő Steinert Ágota, a kötet szaklektora: Somogyi Éva. JÁVOR OTTÓ Folyóiratszemle BARCZA GÉZA: AZ ORSZÁGOS MŰEMLÉKI FELÜGYELŐSÉG HATÓSÁGI TEVÉKENYSÉGE AZ ELMÚLT ÉVTIZEDBEN, 1971-1980 (Magyar műemlékvédelem, IX. köt. 1985. 393-408.1). Beszámoló az V. és a VI. ötéves ciklusban végzett munkáról fővárosi vonatkozásokkal, sok adattal. Témakörei: a műemlékállomány alakulása; újonnan kijelölt budapesti műemléki területek; műemléki hatósági tevékenység, műemlékpolitika; anyagi támogatás az OMF illetékességi területén; népi épületek védelme; a műemlékvédelem társadalmi bázisának támogatása. A. CZÉTÉNYI PIROSKA: A BUDAPESTI MŰEMLÉKI FELÜGYELŐSÉG MŰKÖDÉSE, 1975-1980 (Magyar műemlékvédelem, IX. köt. 1985. 409-413.1.). Bemutatja a felügyelőség hatáskörébe tartozó műemléképületeket és műemléki jelentőségű területeket. Ismerteti az óbudai városrész rekonstrukcióját és az Óbuda történeti városmagjával kapcsolatos munkálatokat az Árpád hídtól délre és északra, a Fő téri műemlékegyüttes házainak rekonstrukcióját, a Szentendrei úti római vízvezeték maradványainak feltárását s más óbudai munkálatokat, valamint a Nyugati pályaudvar rekonstrukcióját. PUSZTAI LÁSZLÓ: A MAGYAR ÉPÍTÉSZETI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEI, 1973-1981 (Magyar műemlékvédelem, IX. köt. 1985. 415-425.1.). A múzeum az OMF önálló gyűjteményi egysége. A tervtár, a képzőművészeti alkotások tára, a fotógyűjtemény, az irattár és tárgyi gyűjtemény stb. anyagának ismertetése. A gyűjtemények gyarapodása, egyes érdekes és értékes darabjainak bemutatása, közülük számos fontos budapesti építészeti, művészettörténeti és életrajzi vonatkozású. A múzeum kiállításainak felsorolása, amelyeket önálló kiállítóhelyiség hiányában, sajnos, még mindig „házon kívül" kell rendezni. DERCSÉNYI DEZSŐ: GEREV ICH TIBOR SZÜLETÉSÉNEK SZÁZADIK ÉVFORDULÓJÁRA (Magyar műemlékvédelem, IX. köt. 1985. 441-443. I.). A magyar műemlékvédelem egyik megteremtőjének élete és munkássága. ZÁDOR ANNA: DERCSÉNYI DEZSŐ 70. SZÜLETÉSNAPJÁRA (Magyar műemlékvédelem, IX. köt. 1985. 445-447. I.) Megemlékezés a kiváló művészettörténészről. SEDLMAYR JÁNOS: GERŐ LÁSZLÓ KÖSZÖNTÉSE (Magyar műemlékvédelem, IX. köt. 1985. 449-451. 1.). Az Állami-, Ybl- és Herder-díjjal kitüntetett tervezőépítész, városrendező, szakíró, tanár, a műszaki tudományok kandidátusa munkásságának bemutatása 75. születésnapja alkalmából. Gerő László tevékenysége sok szállal kötődik a fővároshoz. A MAGYAR MŰEMLÉKVÉDELEM MUNKÁJÁNAK EREDMÉNYEI AZ EGYES MŰEMLÉKEK TÜKRÉBEN. BUDAPEST (Magyar műemlékvédelem, IX. köt. 473-479. L). A kötet Adattár című része 39 budapesti épületet mutat be kerületenkénti csoportosításban. Fényképekkel illusztrálva ismerteti az épületek típusát, az elvégzett helyreállítási munkálatokat, a közreműködőket és más fontos adatokat. FALLER LÁSZLÓ: A MAGYAR MŰEMLÉKVÉDELEM BIBLIOGRÁFIÁJA, 1971-1975 (Magyar műemlékvédelem, IX. köt. 1985. 561-593. 1.). Jól áttekinthető, közel ezertételes, budapesti vonatkozásokat is tartalmazó szakbibliográfia, amely nemcsak a műemlékvédelemben tevékenykedők, hanem az építészet, művészet- és művelődéstörténet, várostörténet iránt érdeklődők számára is hasznos kalauz. TÓTH LÁSZLÓ: A LAKÁSELLÁTÁS FEJLESZTÉSÉNEK FŐBB CÉLJAI A VII. ÖTÉVES TERVIDŐSZAKBAN (Településfejlesztés, 1985. 1. sz. 15-18. 1.). Részletes áttekintés az 1981-85 közötti években elért eredményekről, lakásgazdálkodási rendszerünk változásáról, tájékoztató a VII. ötéves terv főbb lakásellátási elveiről, terveiről, céljairól, a fejlesztés lehetséges eszközeiről. BALOGH GYULA: A VII. ÖTÉVES TERV LAKÁSÉPÍTÉSÉNEK ELŐKÉSZÍTÉSE (Településfejlesztés, 1985. 1. sz. 19-20.1.). A korábbi gyakorlathoz képest jelentősen módosuló előkészítő munkák ismertetése. Alapvető változás, hogy a központi tervezést decentralizált területi és helyi tervezés egészíti ki, megszűnik a lakáscélcsoport, de a tervezésnek továbbra is figyelembe kell venni a település egészét és a településrendezési terveket. DR. KELEMEN JÁNOS: A VII. ÖTÉVES TERV LAKÁSÉPÍTÉSÉNEK ELŐKÉSZÍTÉSE BUDAPESTEN (Településfejlesztés, 1985. 1. sz. 21-25. I). Visszatekintés a VI. ötéves terv, illetve az elmúlt 25 év lakásépítési tevékenységre. A VII. ötéves terv előkészítésének ismertetése. Kiindulópontul „a budapesti agglomeráció hosszú távú fejlesztési koncepciója", illetve annak VII. ötéves tervi üteme szolgál. A főváros különböző területein folyó építkezések bemutatása, áttekintés a terv megvalósításának problémáiról, a VII. ötéves tervben induló jelentősebb lakóterületbeépítésekről s a terv műszaki előkészítéséről. KORDA ÁRPÁD: A FŐVÁROS VII. ÖTÉVES TERVIDŐSZAKI LAKÓHÁZ-FELÚJÍTÁSI ÉS TÖMBREHABILITÁCIÓS FELADATAINAK ELŐKÉSZÍTÉSE (Településfejlesztés, 1985. 1. sz. 25-28.1.). A program előzményei, lakáspolitikai jelentősége, a rehabilitációs területek kijelölésének szempontjai, az előkészítés konkrét munkálatai. 31