Budapest, 1985. (23. évfolyam)

12. szám november - Szalay Péter: Formában leszünk

posta 1076 Garay utca 5. Telefon: 415-582, 215-440/47 ÁLL LAJOS: VÍZELLÁTÁSI ÉS CSATORNÁZÁSI FELADATOK A VII. ÖTÉVES TERV LAKÁSÉPÍTÉSÉNEK ELŐKÉSZÍTÉSE SORÁN (Településfejlesztés, 1985. 1. sz. 32-34. 1.). A vízellátás közműveinek jelenlegi helyzete, és a fejlesztési feladatok áttekintése. FEKETE LÁSZLÓNÉ: AZ ENERGIAELLÁTÁS KÉRDÉSEI A VII. ÖTÉVES TERV LAKÁSÉPÍTÉSÉNEK ELŐKÉSZÍTÉSE SORÁN (Településfejlesztés, 1985. 1. sz. 35-38. I). DRAGONITS TAMÁS: A MŰEMLÉKVÉDELEM ÉS A VÁROSMEGÚJÍTÁS ÖSSZEFÜGGÉSEI (Településfejlesztés, 1985. 1. sz. 43-45. lj. Célszerűnek látszik a műemlékvédelem módszereit alkalmazni a századforduló körül épült városrészek megújításakor. SEDLMAYR JÁNOSNÉ: A BUDAI VÁRNEGYED FELÚJÍTÁSÁNAK TERVEZÉSÉVEL ÖSZSZEFÜGGŐ KÉRDÉSEK (Településfejlesztés, 1985. 1. sz. 46-51. l.). A tervezés előzményei, munkálatai; megoldandó feladatok; foghíjbeépítések, közintézmények felújítása, közterületek kialakítása, közlekedésfejlesztés, zöldterület-fejlesztés stb. ÁGOSTHÁZI LÁSZLÓ: BUDAPEST III., FLÓRIÁN TÉR, 1981-1984. FORGALMI RENDEZÉS — MŰEMLÉKVÉDELEM — VÁROSKÉP (Településfejlesztés, 1985. 1. sz. 60-72. I.) Áttekintés az Árpád híd szélesítéséről, a budai hídfő környezetének átépítéséről, valamint a Flórián tér rendezéséről, az antik maradványok feltárásáról. A Flórián téri csomópont és aluljárórendszer kialakítása. A rendezés nem terjedt ki a városképi hibák kijavítására. Meg kell teremteni az összhangot az 1960-as években épített modern, panelházas városrész és a régi, hagyományos építésű településrész között ésszerű beépítésekkel, területrendezéssel, de ez a felelősségteljes városépítészeti feladat csak körültekintő régészeti, történeti kutatással, előkészítéssel és alapos városképi vizsgálatok után végezhető el. KOVÁCS ZOLTÁN: A PARKOLÁSI PROBLÉMÁK MEGOLDÁSÁNAK TAPASZTALATAI BUDAPEST BELVÁROSI REKONSTRUKCIÓJÁNAK PÉLDÁJÁN (Településfejlesztés, 1985. 1. sz. 113-121. I.) A fővárosi motorizáció fejlődésének, a jelenlegi parkolási helyzetnek és a megoldás alapelveinek ismertetése. Budapest történelmi Belvárosának közlekedésfejlesztési munkaprogramja, ezen belül a belvárosi gyalogosrendszer kiépítése.A Belvárossal összefüggő parkolási rendszerek, a nappali és éjszakai parkolási igények, a parkoláspolitikai stratégia meghatározó elemei, a parkolóhely-bővítés lehetőségei, szabad területek, foghíjak beépítésével és pincegarázsok, parkolóházak építésével, fizető rendszerű parkolásszabályozással. A belvárosi lakosság parkolásának speciális problémái. A belvárosi parkolásszabályozás továbbfejlesztésével kapcsolatos elképzelések. CSOMOR TIBOR Üdvözlet az óhazának Mary Karsa (6 Franklin Ave. — Pompton Plains, NJ 07444) írja: „...terjeszteni akarom baráti körömben lapjukat. Bár nyolcvankét éves vagyok, szívügyem drága Hazám fejlődő szépsége, kultúrája pedig magyarságom büszkesége. Remélem, még sokáig olvashatom a Budapestet." Ilyenkor kicsit elszorul az ember torka, megremeg ujja az írógép billentyűje fölött. Mit is mondhatnánk? Csak annyit: mi is reméljük. És köszönjük. Közlekedés... közlekedés... Tóth Sándor budapesti olvasónk leveléből idézünk: „Sokan szidják a főváros közlekedését, kevesebben dicsérik. Valóban, amikor a 16-os busz végállomására a menetrendben megjelölt idő kétszerese után se jön az autóbusz, a 25 perce várakozók tömege, köztük igen sok külföldi furcsa megjegyzéseket tesz. Ám én nem elmarasztalni akarok, hanem dicsérni. Mégpedig a közlekedésben, a busz-, a troli-, a villamosvezetésben helytálló embert akarom dicsérni. A 7-es busszal utaztam kánikulai forróságban. A Blaha Lujza tértől a Gellért-szállóig tartó úton három alkalommal követtek el más gépjárművezetők olyan súlyos hibát, amely a mi buszunk utasainak az épségét veszélyeztette. Egy Volkswagen például mindenre fittyet hányva, megfordult az Erzsébet híd közepén, éppen akkor, amikor előttünk egy lerobbant teherautó vesztegelt. A vezető mellett álltam elöl, megfigyelhettem, csak az ő nyugodtságának, tudásának volt köszönhető, hogy nem történt szerencsétlenség. Nyolc percen belül háromszor! Amikor a BKV-róI mondunk véleményt, gondoljunk az ilyen dolgozókra is — megbecsüléssel, köszönettel." Mi is köszönjük a levelet. Nincs hozzátennivalónk, legfeljebb az utolsó mondatot ismételnénk meg. Nincsen szöveg tövis nélkül Nos, a tövis nem azt jelenti, hogy a mi cikkeink lennének olyan szúrósak; az elírásokra, tévedésekre hívja föl dr. K. S. budapesti olvasónk figyelmünket. Bizony, minden hiba tövis, mely néha úgy belénk szúr, hogy felszisszenünk. Idézünk dr. K. S. leveléből: „A májusi szám két interjú formájú cikkében egy-egy tévedésre bukkantam legszűkebb pátriámmal, az I. kerülettel kapcsolatban, ahol több mint ötven éve élek. „Egy énekkar negyedszázada" címmel a Szilágyi Erzsébet Női Kamarakórusról beszélve az énekkar vezetője visszatekint a kórus előzményeire, a Szilágyi Erzsébet Leánygimnázium múltjára, s azt mondja: ,,A mai vörös téglás épület a Mészáros utca sarkán (dr. Weichinger Károly kitűnő alkotása — a szerk.) csak 1934-ben épült fel." (15. o.) Helyesen: csak 1936-ban. Az 1936-37-es tanévet még a várbeli épületben nyitották meg, és két-három hét múlva költözött az iskola mai helyére. „Előttem az egész múlt" címmel tabáni emlékeit idézi fel élvezetesen az ismert rajzolóművész. Fájlalja, hogy a Tabán lebontásának „olyan egyedülálló épületek is áldozatul estek, mint... az a ház, ahol Semmelweis Ignác született." (17. o.) Ez a ház a Tabán parkosított bontásterületén kívül, az Apród utcában ma is áll, műemléki védettség alatt, emléktáblával megjelölve, melynek szövege: „Semmelweis Ignác szülőháza és hamvainak nyugvóhelye. 1818-1865". A szépen felújított ház, szinte kis palota, ma az Orvostörténeti Múzeumnak ad otthont. A júniusi szám 22-ik oldalán megütötte szemem a következő, kiemelten szedett mondat: „Nem véletlen, hogy a görög a nedv, életnedv szóval jelöli." Mármint a humort. Nem akadékoskodásból mondom, de még abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy latint, sőt görögöt is tanulhattam, ezért jegyzem meg: a humor nem görög, hanem latin szó. Ezek csak apró bogarászkodások, a lényeg, amit tán rövidebben, de nyomatékkal jegyzek meg: tetszik a lap. Bár a számok színvonala eltérő, sok érdekes írást találni bennük. A kiállítás pedig szinte egyedülálló! Szép a képanyag, a szöveg és a képek elrendezése. Tehát mindinkább közelítenek egymáshoz a tartalmi és a formai értékek. Talán közhelynek fogadják, ha leírom: csak így tovább!" Nem tekintjük közhelynek a kijelentést, örülünk neki. Köszönjük az észrevételeket. Egyébként szóban és írásban többen fejezték ki megelégedésüket lapunk új formájával, tördelésével, képanyagával kapcsolatosan. Del Medico Kedves szerzőnktől és olvasónktól, Jérőme Renétői kaptuk az alábbi levelet: „Lapjuk 85/6. számában önök nemcsak továbbadták, de minősítették is dr. Del Medico Imre BAH — Bach javaslatát. „Nekünk tetszik" — írták. A közléshez ez nyilván elegendő, de a továbbiakban érdemes volna az olvasók véleményét is tudni. Nekem például nem tetszik. A Bach szó hallatán elsőnek is Alexander Bach osztrák miniszter és az általa megvalósított gyászos korszak jut eszembe. De mi is indokolná a névváltoztatást? A nagy muzsikus család előtti tisztelgésnek ez túlzottan olcsó, egyben stílustalan megoldása volna. Úgyanakkor sértené ennek a műszaki létesítménynek tervezőjét, beruházóját, minden közreműködőjét, akik ezen a néven alkották meg. A BAH indokolt és értelmesen magyarázató mozaikszó. Illik a megnevezetthez és a korhoz, amelyben született. Nekem ugyan jobban tetszene összeolvasatlanul — mint az OTP —, de hát a MÁV-ot is így ejtjük ki, és a köztudatban való rögződés mindig súlyos érv. A BAH — Bach jópofa szóvicc a három B-vel együtt. Valóban meghökkentő, frivol, groteszk gondolat. Maradjon is csak az..." Hogy továbbra is frivolak maradjuk: kinek a pap, kinek a papné. Hát persze, hogy mi sem vesszünk minden javaslatot annyira komolyan! Ne legyünk mindig oly halálos komolyak! Engedtessék meg a játék, a fricska, a humor (humorhumoris masc., nem felejtettük el!). Persze, nem lehet mindent tréfával elütni. Azt sem, amit egyik laptársunk Medico-jelenségnek nevezett. Itt van Del Medico Imre, ugyancsak munkatársunk és levelezőnk, aki sok mindenhez hozzászól, javasol, kifogásol, olykor könnyedén, mint aki színes ballonokat ereszt a magasba, máskor súlyos köveket gördítve, de mindig felelősséggel, nem magamutogatásból, hanem a jobbítás szándékával. Az annyiszor emlegetett és hiányolt közéleti magatartáshoz ad példát. Olykor — ez kitetszik „fricskáiból" — provokál. Olykor felületes. (Mindent azért ő sem tudhat.) Meg is kapja a magáét azonnal bírálóitól. De mindig őszinte, a meggyőződését hangoztatja, állóvizeket kavar föl — a jó ügy érdekében. Ezért is adunk szívesen helyt sorainak. És kritikusainak is! Mert lassan — ahogy Jérőme René levele is bizonyítja — megtanulunk kulturáltan, egymás személyiségét tiszteletben tartva vitatkozni. Vagyis itt most már nem személyekről, hanem egy magatartásról van szó, egyéniségformálásról is. Mindez közös ügyeinket segíti. Ezért örülünk a levélváltásnak. MINDEN KEDVES OLVASÓNKNAK, LAPUNK MINDEN BARÁTJÁNAK KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET ÉS BÉKÉS, BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁNUNK! 32