Budapest, 1985. (23. évfolyam)

12. szám november - Szalay Péter: Formában leszünk

Már épül a főváros új büszkesé­gének ígérkező pálya Budapest központjától alig 20 kilométerre. A Forma-l-es Konstruktőrök és Gyártók Szövetsége, a FOCA, azaz a megrendelő és a pályaépítés­re szövetkezett magyar gazdasági társaság, mondhatni, a „szállító" között már jó néhányadszor zá­tonyra futottak a tárgyalások. A FOCA vezérkara, élén Bernie Ecclestone-nal, arra próbálta rá­venni a magyar tárgyalópartnere­ket s rajtuk keresztül a főváros ille­tékes vezetőit, hogy Budapest szí­vében, a Városligetben engedélyez­zék a versenypálya kialakítását, szóval olyasfajta GP-futamot hoz­zanak össze, mint amilyen például a monte-carlói. Amiért — úgy hír­lik — egyre kevésbé lelkesednek a helybeliek, mert az évek során ele­gük lett a nagy felfordulásból, a zajos látványosságból. Nem sokkal azután, hogy a Vá­rosliget lekerült a napirendről, a Népligetet kezdték emlegetni, ahol — erre alighanem csak a 40 éven felüliek emlékeznek — egykor pompás motorversenyeket rendez­tek világsztárokkal — világszínvo­nalon. Már-már sikerült tető alá hozni a dolgot, amikor kiderült, hogy a különféle hatósági engedé­lyezési előírások itt sem teszik le­hetővé a pályaépítést és a verseny­rendezést, azaz bármennyire fájó is, Budapest huszonkét kerületé­nek egyikében sem akad akkora és olyan terület, ahol a Forma-1 nagy látványosságához méltó terepet le­hetne kialakítani. A tárgyalások következő szakaszában, őszintén szólva, egyre kilátástalanabbnak tűnő helyzetben, a magyar fél a Velencei-tó északi partján keresett és talált pályaépítésre alkalmas te­rületet. Ügy tűnt, hogy most már tényleg pont került az ügy végére. A Velencei-tavat és környékét könnyűszerrel és gyorsan meg lehet közelíteni az M7-esen és a 70-esen, de vasúttal is. A táj szép, a kör­nyék rendezett, s az infrastrukturá­lis ellátottságra sem lehet panasz. Hozzá is kezdtek a szükséges föl­dek kisajátításához, s elrendelték a mezőgazdasági munkálatok be­szüntetését, amikor ismét Magyar­országra érkezett a rendkívül hatá­rozott Bernie Ecclestone, a Forma-1 világának egyik tótumfaktuma, aki ismét csak a fejét csóválta: „Ez a helyszín túlságosan messze esik a fővárostól, nem fogadhatjuk el" — és mindent lehetett kezdeni elöl­ről. 1984 után 1985-ben ismét meghi­úsult tehát a Forma-1 budapesti premierjének lehetősége, s folyta­tódott a lázas keresés-kutatás, hogy — legalább — 1986-ra meg­valósulhasson a szép álom. A 24. órában sikerült rátalálni Mogyo­ródra, amely nincs messze a város­központtól, ráadásul olyan szeren­csés fekvésű, hogy a lehető legke­vesebb földmunkát igényli a pálya kialakítása. Az, hogy végül is — nagynehe­zen — sikerült rátalálni a mindkét fél szempontjából elfogadható színhelyre, s hogy a tárgyalások eredménnyel zárultak, elsősorban a Közlekedési Minisztériumnak kö­szönhető, mely az előkészületek legnehezebb hónapjaiban vette át az irányítást. (Korábban a Belke­reskedelmi Minisztérium, valamint az Országos Testnevelési és Sport­hivatal foglalkozott az előkészüle­tekkel, a jelentős erőfeszítések elle­nére is kevés sikerrel.) Kiadások és bevételek A pályaépítésre és versenyrende­zésre vállalkozó gazdasági társaság jelentős állami hitelt kapott, ame­lyet tíz év alatt kell visszafizetnie, természetesen kamatostul. A szer­ződést az Állami Fejlesztési Bank­kal kötötték meg. Joggal merülhet föl a kérdés, vajon hogyan, milyen forrásokból téríti majd vissza a gazdasági társaság a kölcsönt, s va­jon milyen alapokon nyugszik az a kereskedelmi szerződés, amely a magyar házigazdákat a FOCA-hoz köti? Talán furcsán hangzik, de a ma­gyarországi versenypályán elhelye­zett valamennyi reklám teljes bevé­tele a Forma-l-es Konstruktőrök és Gyártók Szövetségét, illetve annak reklámirodáját illeti. Más szóval, minden olyan hirdetés, amelyet a pálya kerítésén belül helyeznek el, a FOCA-nak hoz hasznot. (Ez egy­ben azt is jelenti, hogy a magyar gazdasági társaságban részt vevő IBUSZ és Cooptourist is csak dol­lárért vásárolhat hirdetési helyeket, már amennyiben élni kíván ezzel a lehetőséggel...) Ugyanakkor a há­zigazdának minden Forma-l-es verseny után jelentős dollárössze­get kell befizetnie, s gondoskodnia kell arról, hogy a versenyzők és kí­sérőik elsőrangú szállodai szobák­hoz jussanak. Bernie Ecclestone jó előre bejelentette azt is, hogy leg­kevesebb ezer, legtöbb kétezer tisz­teletjegyet igényel a protokollven­dégeknek azon a lelátón, ahol összesen nem lesz több 24 ezer ülő­helynél. (Legalábbis a budapesti versenyek első évében, mert a kö­vetkező ütemben 40 ezresre kíván­ják bővíteni a kiépített lelátókat). A kiadási rovatba tartozik az is, hogy a pályát a lehető legszigorúbb sportszakmai előírásoknak eleget téve kell kialakítani, gondozni, il­letve ellátni a megfelelő biztonsági felszerelésekkel. Ritka nehéz fela­dat vár a Magyar Televízióra is, amelynek „hadseregnyi" stábbal kell majd felvonulnia Mogyoródon, s olyan színes adást kell produkál­nia, amelyet aztán Brüsszelbe sugá­roznak, onnan pedig műhold segít­ségével adják tovább a világ min­den tájára. A televíziós közvetítés­ből származó teljes jogdíj — ugyancsak a FOCA-t illeti... Nem kevés, de a válasz előtt még egy fontos tudnivaló: egy-egy Forma-l-es autó évi fenntartása 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom