Budapest, 1985. (23. évfolyam)

12. szám november - Szalay Péter: Formában leszünk

A Forma l-es au­tós - világbajnokságok történetének 37. esz­tendejében — tehát 1986-ban — Budapest is csatlakozik a ver­senyrendezők eddig megközelíthetetlennek tűnő, szűk köréhez: a főváros országunk ne­vét öt földrészen hir­dető futammal (Grand Prix Hungary) próbál­ja felvenni a ver­senyt Monte-Carlóval, Montreallal, Detroit­tal, Silverstone-nal, Monzával és a többi, lényegesen tapasztal­tabb házigazdával. Nagy fába vágta a fejszé­jét az a gazdasági társa­ság, amelyet a Magyar Autóklub mellett az IBUSZ és a Cooptourist, valamint az Aszfaltútépítő Vállalat és a Vo­lán Tefu alkot. Ez a versenysorozat — akárhogyan is vesszük — talán az egész világ sportjának legkie­melkedőbb és ezért legigényesebb eseményei közé tartozik. Mindent pontosan, időre el kell készíteni, mindenki hibázhat, csak a rende­zők nem! Ráadásul Budapest úgy vágott bele a nagy vállalkozásba, hogy a legfontosabb „kellékről" csak ezután — mondhatni: rekord­idő alatt — kell gondoskodnia: a versenypályáról és az ahhoz csatla­kozó, úgynevezett kiszolgáló léte­sítményekről van szó. Valljuk be őszintén: a hazai építőipar az el­múlt évtizedekben gyakran állt ha­dilábon a határidőkkel, a minőség­ről nem is beszélve, amely rutinsze­rű feladat esetén is elmaradt a kö­vetelményektől. Most pedig újdon­ság erejével ható Forma-l-es autóverseny-pályát kell építeni; ilyet most kísérelnek meg először kialakítani magyar földön. Olyan terepet kell létrehozni, ahol akár 320 km/órás sebességgel is lehet száguldani. S mindehhez elképesz­tően rövid idő, alig néhány hónap áll rendelkezésre, hiszen májusban és júniusban már próbaversenyeket terveznek, vállalva a korai kritiká­kat. Mi a garancia a szűk határidő betartására és a példás rendezésre? Elsősorban a gazdasági társaság — amire, minden bizonnyal, majd a szervező bizottság is épül — el­szántságot és alkotókedvet tükröző lendülete, hosszú ideje érlelődő bi­zonyítási vágya. A sportszakmai tapasztalatokat a Magyar Autó­klub, az idegenforgalmi jártassá­got pedig az utaztatási és a vendég­látás két honi nagyja, az IBUSZ és a Cooptourist képviseli. Nem kis feladat vár az Aszfaltútépítő Válla­latra és a Volán Tefura sem. Ezen a két nagyvállalaton múlik, hogy idén késő ősztől kora tavaszutóig minden a helyére kerüljön a ma­gyarországi Forma-l-es versenypá­lyán, amelyet — éppen, mert a szo­cialista országok közül Magyaror­szág elsőként kapott lehetőséget a bizonyításra — kritikus szemmel járnak körül és mustrálnak majd az erre járó nyugatiak, legfőkép­pen az autószakma bennfentesei. (A pesszimistáknak már most az a véleménye, hogy kár volt az egész­be belekezdeni, a magas kívánal­maknak úgy sem tudunk megfelel­ni, s nem tudunk a pusztaságból autósparadicsomot építeni...) Helyszínkijelölés — bonyodalmakkal A Grand Prix Hungary világbaj­noki futamnak Mogyoród ad ott­hont. A 60 hektárosnál alig na­gyobb völgyet úgy veszik körül a dombok, mint egy óriási stadion küzdőterét a lelátók. Ezeken a lan­kákon akár százezren is helyet fog­lalhatnak, amikor rajthoz sorakoz­nak a szépen feldíszített csodaau­tók, s felbőgnek az ezer lóerős vagy még annál is erősebb motorok, hogy aztán őrjítő sebességű szágul­dásba kezdjenek a Hondák, BMW-k, Renault-ok, Ferrarik, a modern technika valóságos csodái.

Next

/
Oldalképek
Tartalom