Budapest, 1985. (23. évfolyam)

10. szám szeptember - Hollós László: Az ébredező kerület

Pedagógustoborzás Az új kerületközpontban, a Pes­ti út mellett áll a tanács fákkal kö­rülvett, modern épülete. Hart­mann Hubertnét, a Művelődési, Egészségügyi és Sportosztály veze­tőjét először a kerület kulturális le­hetőségeiről kérdezem. — Kulturális életünkben megha­tározó szerepet játszik a Dózsa Művelődési Központ. De egy közel 80 ezer lakosú kerületnek ez kevés. Nekünk nem könnyű bejutni a vá­rosba egy-egy színházi előadásra, jelentősebb kulturális rendezvény­re. Sietnünk kell, hogy elérjük az utolsó metrót. És az Örs vezér tér­től még hosszú az út. A nagy távol­ságok, a közlekedési nehézségek miatt százszor is meggondolja az ember, mozduljon-e. A kerületben három mozi található, és az Űjlak utcai iskolában, egy mindössze 300 m2 -es tanteremben van a kerületi főkönyvtár. Egy igazi, nagy könyvtárra bizony égető szükség lenne! A képzőművészeti kiállítá­sokat is a Művelődési Központban rendezzük meg, ahol előszeretettel állítjuk ki az itt élő művészek alko­tásait. Kialakítunk Bartók Béla egykori lakóházában egy néprajzi emlékházat. — Hogyan befolyásolja a kerü­let életét a lakók számának roha­mos növekedése? — A beköltözők nemcsak gond­jainkat növelték, hanem életet is hoztak ide. Valósággal fölébresz­tették a kerületet. Még nincsenek itt igazán otthon, még nem érzik sajátjuknak a kerületet. Egyelőre még csak nagy igényeik vannak, egyelőre még csak követelnek. De valami azért már megindult. A ke­rületközpont kialakításával egysé­gesebbé vált a kerület. S ebben a beköltözőknek is jelentős szerepe volt. — Elegendő bölcsődei, óvodai és iskolai férőhellyel rendelkeznek? — A lakótelep megépülésével új intézményeket kaptunk. 660 böl­csődei férőhelyünket szinte teljesen betöltöttük. Az óvodáskorú gyer­mekeket is el tudjuk helyezni, igaz, egy részüket busszal kell szállíta­nunk a lakóhelyüktől távoli óvó­dákba. A kerületben élő 10300 ál­talános iskolás elhelyezése komoly gondot okoz. Pillanatnyilag öt osz­tályt is buszoztatunk. Az Újlak ut­cai iskolában tavaly szeptemberben újabb 16 tantermet adtunk át, de már azokat is „kinőtték" a gyere­kek. Az idén 789-en fejezték be a 8. osztályt, s közülük csak nyolcan nem tanulnak tovább. A kerület egyetlen gimnáziuma, a 16 osztá­lyos Fürst Sándor Gimnázium 137 elsőst tud fogadni. A jelentkezők közül mindössze két tanulót kellett elutasítanunk. — Milyen a kerület pedagógusel­látottsága? — Az általános iskolák alsó ta­gozataiban és a napköziben elég magas a képesítés nélküli pedagó­gusok száma. A 202 alsó tagozat­ban tanító pedagógus közül 56, a 153 napközis nevelőből 64 képesí­tés nélküli. A felső tagozatos évfo­lyamokban főként magyar, orosz és matematika szakos pedagógu­sokból van hiány. Sajnos, a már említett nagy távolság és lassú köz­lekedés miatt (az utazás 3 órát is igénybe vehet) kevesen jönnek a kerületbe. Megpróbáljuk a nálunk tanuló gyerekekből kinevelni a szükséges pedagógus-utánpótlást. De az Újlak utcai iskola igazgató­jának módszere is eredményesnek látszik. Kollégáival fölkeresték a tanító- és tanárképző főiskolát, és fiatalokat „toboroztak". Akció­juk sikerrel járt: körülbelül húsz, most végzős pedagógust nyertek meg a kerületnek. — Milyen feladatokat kívánnak megoldani a VII. ötéves tervidő­szakban? — További öt tanteremmel bő­vítjük az Újlak utcai iskolát, torna­termi gondjaink enyhítésére pedig még az idén hozzálátunk egy váz­keretes terem kialakításához az Er­zsébet körúti iskolában. Várhatóan 1988 végére, 1989 elejére felépül a 12 tantermes postaforgalmi szak­középiskolánk. Már javában ké­szül a kerület első fedett, feszített víztükrű tanuszodája. A tervidő­szak feladatai között szerepel még a Bartók Emlékház kiállítási anya­gának rendezése, továbbá néhány óvoda és bölcsőde iskolai célra tör­ténő átalakítása. Már éppen indulnék, amikor be­lép dr. Lábas Ignác, a Bajcsy-Zsilinszky Kórház-Rendelőintéze­tének főigazgató-helyettese. Meg­ragadom hát az alkalmat, és a ke­rület egészségügyi ellátottsága felől érdeklődöm a főorvostól. — Ha azt kérdezi, biztosított-e jelenleg nálunk a színvonalas beteg­ellátás, akkor egyértelműen nem­mel kell felelnem. Az elmúlt öt év­ben mintegy huszonötezren költöz­tek a kerületbe, s e jelentős lét­számnövekedéssel sem a szakellá­tás, sem a körzeti orvosi hálózat nem tudott lépést tartani. A helyi kórház ugyan enyhít gondjainkon, de a körzeti orvosok számával és a szakorvosi óraszámmal nem lehe­tünk elégedettek. A Fővárosi Ta­nács Egészségügyi Főosztályának ígérete szerint azonban még az idén újabb körzeti orvosi és szakorvosi állásokat kapunk. A jelenlegi nehézségek ellenére büszkén mondhatom, hogy 1976 óta eredményesen veszünk részt az Országos Kardiológiai Intézet szív­betegeket ellátó és a szív érrendsze­ri megbetegedéseit megelőző tudo­mányos programjában. Fiatal kör­zeti orvosaink rendszeresen végez­nek szűrővizsgálatokat, és kiscso­portos foglalkozásokon próbálják „átnevelni" a lakosságot, próbál­ják megváltoztatni káros étkezési, mozgási szokásait. A betegellátás tárgyi feltételei egyébként határo­zottan jók a kerületben. Egészség­ügyi intézményeink viszonylag újak, korszerűek, s ez a munka­kedvet is kedvezően befolyásolja. Mi lesz veled, régi kastély? Pár száz méterre a Tanácsháztól, a Pesti út 117-ben elhanyagolt ba­rokk kastély bújik meg a kerítés mögött. Falai málladoznak, kertje elvadult, romos melléképületében szenet tárolnak. A gyönyörű terasz egyik oszlopán ez olvasható: „Ezen kastély oszlopos nagy tera­szát és külső átalakítását gróf Vi­gyázó Sándorné báró Podmanicz­ky Zsuzsanna építtette 1910-11. év­ben." Hátul, a kastély utcára néző részén márványtábla hirdeti: „Mű­emlék. Volt Podmaniczky kastély. Épült 1779-ben..." A XVII. kerü­let egyetlen műemléke ma a Fővá­rosi Tanács Nevelőotthona. — Nagy kár ezért a szép kasté­lyért — mondja Losovy Kálmán tanácselnök-helyettes. — Szó van arról, hogy a nevelőotthon elköltö­zik innen. A kerület szívesen átven­né a Fővárosi Tanács Művelődési Főosztályától az épület kezelését. Tágas termei otthont adhatnának a — Az utóbbi években a kerület­ben lényegesen megváltozott az emberek sporthoz való viszonya — mondja Molnár György, a Testne­velési és Sportfelügyelőség vezető­je. — Egyre többen használják ki a sportolási lehetőségeket. Bár kevés bázisvállalattal rendelkezünk, sportéletünket tekintve a fővárosi középmezőnybe tartozunk. — Milyen versenysport­szakosztályok működnek? — A 22-es Volánnak labdarúgó-és röplabda-, a XVII. kerületi pe­dagógusoknak teniszszakosztálya van. A közelmúltban megalakult Rákoshegyi Lovas SE pedig máris szép eredményeket ért el fogathaj­tásban és militarin; a Hungaroca-Saját erőből nem vállalkozhatnak a Vigyázó-kastély helyreállítására kerületi főkönyvtárnak, a helytör­téneti gyűjteménynek, különböző kiállításoknak, szakkörök és klu­bok foglalkozásainak. A széles te­rasz előtt még hangversenyeket is tarthatnánk. E kastély további len­dületet adhatna kulturális életünk­nek. De hát saját erőből nem vál­lalkozhatunk helyreállítására. Eh­hez, véleményem szerint, több mil­lió forintra lenne szükség. Középmezőnyben A Bakancsos utcai központi sporttelepen nyugodtan ki lehetne tenni a „Megtelt" táblát. A bitu­menes pályákon rengeteg gyerek focizik, kézilabdázik. Reggel 10 óra. Sok iskola itt tartja a tornaó­ráit. mion jól működő cselgáncsszak­osztálya a Budapesti Honvéd, atlé­tikai szakosztálya az Építők után­pótlását biztosítja. — Mi a helyzet az iskolai és a szabadidős vagy tömegsporttal? — Az iskolák az Úttörő Olimpi­án kívül még sok egyéb versenyen is szép számmal képviseltetik ma­gukat. A probléma inkább az, hogy mindig ugyanazok vesznek részt a sportrendezvényeken. Tu­dom, országos jelenség, hogy a gyerekek kicsit lusták, nehéz „mozdítani" őket. Inkább perce­kig várnak az autóbuszra, mintsem egyetlen megállót (háromszáz mé­tert!) gyalogoljanak. Ennek ellené­re utánpótlás-nevelésünk kielégítő. Nagyon sok gyerek lakik a kerület­ben, és a szakosztályokban képzett edzők foglalkoznak velük. Az is­kolák, már ami az atlétikát és a 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom