Budapest, 1985. (23. évfolyam)

10. szám szeptember - Császár Nagy László: Közelebb az emberekhez

labdajátékokat illeti, jó kapcsolatban vannak az egyesületekkel, így a Volán SC-vel, az Építőkkel és a Kinizsi Húsossal. Sajnos, mindez nem mondható el a tornáról, pedig igény lenne rá. Női szakosztályok meg egyáltalán nem működnek a kerületben. — Tavaly összesen 33 ezren vettek részt a különféle tömegsportrendezvényeken. De amíg a szabadidős sportban megfelelő a férfiak aránya, addig a nők részvétele csak minimális. Ezen a jövőben változtatni kell. A kerületben örvendetesen népszerűvé vált a tenisz, a közelmúltban hét új pálya épült. Az idén meghirdetett Esti Hírlap Kupán eddig várakozáson felül szerepeltünk. Ugyanakkor az is jellemző az itt élőkre, hogy a tömegsportrendezvényeken kampányszerűen vesznek részt. Ez a kerület kétarcúságából adódik. Az emberek egy része inkább a kertjét műveli, a lakótelep új lakói pedig még nem kötődnek eléggé a kerülethez. De biztos vagyok abban, hogy egy-két éven belül megváltozik a helyzet. — Rendelkeznek elegendő sportlétesítménnyel és tornateremmel? — Ha elkészül az új 33 méteres uszoda, és végre felépül a tornacsarnok, akkor ugrásszerűen megnőnek a lakosság sportolási lehetőségei. Szabadtéri létesítményekben nincs hiány, inkább az egyesületeket kellene jobban ösztönözni, hogy pályáik megnyitásával biztosítsanak minél több alkalmat a szabadidő hasznos eltöltésére. 1984-ben nagyon sokat javult a kerület tornatermi ellátottsága. Az új iskolák már tornateremmel épülnek, három régi iskola pedig a VII. ötéves tervben kap tornatermet. — Befejezésül feltétlenül el kell mondanom, hogy a kerület politikai és társadalmi vezetése messzemenően támogatja mind a szabadidős, mind a versenysportot. Bármit kérünk is, igyekeznek azonnal segíteni. Kétszázezer látogató A kerület kulturális életében a legfontosabb szerepet kétségkívül a Dózsa György Művelődési Központ játssza. A jövőre negyedszázados múltra visszatekintő intézmény látogatottsága évről évre nő. Tavaly több mint kétszázezren keresték föl. Akadtak olyan hónapok, amikor naponta átlagosan kilenc rendezvényt is tartottak. Csesznik Zoltán igazgatóval tágas irodájában beszélgetek. — Régebben elsősorban a tömeges, nagytermes rendezvények álltak a középpontban. Később, feltételeink javulásával, már egy-egy kisebb csoport kulturális igényeit is ki tudtuk elégíteni. Ma a Dózsa Művelődési Központ a kerület közművelődési intézményhálózatának központja. Mivel a kerületben nincs se színház, se kiállítóterem, a közművelődési programokat általában nálunk rendezik. Központunk a közösségi élet színtere. Rendszeresen hívunk ide vendégszereplésre színtársulatokat. 16 klubunknak kb. 500 tagja van. Működik nálunk szocialista brigádvezetők, propagandisták, mozgássérültek, nyugdíjasok és kertbarátok klubja, s van ifjúsági, zenei és táncklubunk. — E sok klubban hogyan tudják biztosítani a színvonalas munkát? — Kilenc főfoglalkozású népművelőnk van, de rajtuk kívül pedagógusok és különböző szakemberek is részt vesznek a klubok vezetésében. Igyekszünk eleget tenni a klubtagok kéréseinek, a lehetőségek szerint megvalósítjuk elképzeléseiket. Jól példázza ezt a tavaly létrehozott könnyűzenei klub. A fiatalok nagyon jól érzik itt magukat, azóta több együttes is alakult. Négy évvel ezelőtt felújítottuk a 376 nézőt befogadó színháztermünket. Kicseréltük a hang- és fénytechnikai berendezéseket, valamint a bútorzatot. A színpad korszerűsítése azonban még hátravan, zenekari árokra is szükség lenne. — Kik látogatják legszívesebben a Művelődési Központot? — Valamennyi korosztály és réteg képviselteti magát. A fiatalok szinte tömegesen keresik föl intézményünket. De ugyanez a nyugdíjasokról is elmondható. Ők nemcsak saját klubjukba, hanem hangversenyekre és más műsoros rendezvényekre is szívesen járnak. Külön szimfonikus zenekaruk is van. Munkáskerület a miénk, nagyon jó kapcsolatban vagyunk az üzemekkel és vállalatokkal. A dolgozók rendszeresen látogatják a Központot. A kerületben munkát vállaló, de nem itt élő téesztagok is gyakran megfordulnak nálunk. Örömmel mondhatom, hogy a nők részvételi aránya is megfelelő. — A XVII. kerület meglehetősen távol fekszik a főváros kulturális intézményekben bővelkedő belterületétől. Milyen feladatokat ró ez a Művelődési Központra? — Tudomásul kell venni, hogy peremkerületekben más módszerekkel kell szolgálni a közművelődést. Falvakban, kisvárosokban és az ilyen peremkerületekben a jövőben is szükség lesz művelődési központokra. Ezek az intézmények már hozzátartoznak az emberek mindennapi életéhez. — Az év végére várhatóan 85 ezer lakosa lesz a kerületnek. Nem bizonyul majd túl kicsinek a Művelődési Központ? — Véleményem szerint a kerület már kinőtte a Központot. Ha újabb művelődési házra nem is, de arra feltétlenül szükség lenne, hogy a Művelődési Központhoz csatolják a mellettünk lévő kastélyt. Ezzel megoldódnának gondjaink. Az új lakók beköltözésével a kerület közművelődési szokásai is megváltoztak. Megfiatalodott a kerület. Talán városiasabb lett anélkül, hogy elvesztette volna kertes, családi házas jellegét. Az új lakótelepi lakásokba jobbára fiatalok költöztek, s mintha néhányan máris kezdenének lokálpatriótává válni. Szép fekvésű, kedves, hangulatos, családias kerület ez. Gyorsan megszeretteti magát az emberrel. HOLLOS LASZLO Nemzedéktársaimhoz hasonlóan — indítja útjára a beszélgetést dr. Bernáth István, az V. kerületi Tanács nemrég nyugalmazott elnöke — az én életemben is az 1945-ös esztendő hozta meg a fordulatot. Az indító tételmondat után kanyarodjunk vissza a gyerekévekhez. A Nagyfügeden élő Bernáth család élete olyan volt, mint a többi földművelőé. Azaz, mégis volt valami remény a társadalmi fölemelkedésre. Ugyanis a család István nevű fiát a falusi iskolamester tehetségesnek találta, és javasolta gimnáziumi továbbtanulását. — így lettem ingázó, s jártam naponta kerékpárral a gyöngyösi gimnáziumba. Szó sincs arról, hogy nagy álmaim lettek volna. Csupán abban reménykedtem: érettségi után bekerülök az igazgatásba, munkát kapok a nagyfügedi községházán. Ez az álom hamar valóra vált, Bernáth István ugyanis 1945-ben, tizenhat megélt eszten-KÖZELEBB AZ EMBEREKHEZ dejének minden tapasztalatával, tagja lett a nagyfügedi elöljáróságnak. — Miért is tagadnám, féltem akkor a feladattól, de szerencsére sok olyan mozgalmi vezető élt a községben, aki átsegített a kezdeti nehézségeken. Arra is csak később, érett fejjel döbbentem rá, hogy ez valójában milyen felelősségteljes munka volt. Reggel héttől este nyolcig jöttek az emberek, hozták magukkal a községházára a gondjaikat, aggodalmaikat. Nyugtatni kellett őket, ne féljenek, nem jön vissza a nagybirtokos. Közösen felépítettünk a községben egy szatócsboltot, szerveztük a község életét, nem értünk rá a felelősségről elmélkedni. Gyorsan peregtek akkoriban az események, így nemsokára Bernáth Istvánt megválasztot-14