Budapest, 1985. (23. évfolyam)

10. szám szeptember - Hollós László: Az ébredező kerület

KOZMUVELODES RAKOSMENTEN Az ébredező kerület Laborcz Ferenc állandó kiállítása a Csabai úton A Dózsa Művelődési Központot már kinőtte a kerület Rákosmente a főváros legnagyobb kiterjedésű, 54,4 km2

-es kerülete. Itt található Budapest legkeletibb pontja, légvonalban 22 kilométerre a lánchídi 0 kilométerkőtől. A XVII. kerületet alkotó öt település: Rákoskeresztúr, Rákoscsaba, Rákosliget, Rákoshegy és Rákoskert története külön-külön is megérne egy hosszabb tanulmányt. Rákoscsaba neve 1067-ben, Rákoskeresztúré 1265-ben szerepel először a korabeli oklevelekben. Anonymus szerint Árpád fejedelem a Csepel-szigetről a Rákos-patakhoz vezette őseinket. A régi okiratok kivétel nélkül említést tesznek a hatalmas kiterjedésű Rákosmezőről, amely a rajta keresztül folyó, rákban egykor gazdag patakról kapta a nevét. E vidék kiváló táborozási hely volt, a szabad ég alatt megtartott országgyűlések színhelyéül is szolgált. 1308-ban itt koronázták királlyá Károly Róbertet, 1445-ben Hunyadi János hívott itt össze országgyűlést. Rákosmezőn gyülekeztek 1514-ben Dózsa parasztjai. Napóleon pedig így ír a magyar nemzethez szóló kiáltványában: „Gyülekezzetek azért össze Rákos mezejére régi őseitek szokása szerint, tartsatok ott igazi Nemzet Gyűlést, és adjátok tudtomra végzéseiteket." Az elmúlt századok során meglehetősen egyenetlenül fejlődött a már említett öt település. De egyvalami mindegyikre jellemző volt: a községek őslakóinak, valamint az időközben betelepült németeknek és szlovákoknak egyaránt keményen kellett küzdeni a megélhetésért. A hazai földesurakat előbb a török hódítók, majd a németek követték. A kerület történetében napirenden voltak az árvizek, tüzek, háborúk. Volt idő, amikor valósággal elnéptelenedett a környék. Gyökeres változást csak az 1950-es esztendő hozott, amikor az öt települést — XVII. kerület néven — hivatalosan is a fővároshoz csatolták. Bemegyek Pestre Dr. Bartók Albertnél, a Rákosmenti Helytörténeti Gyűjtemény vezetőjénél aligha ismeri jobban valaki a kerület történetét. — 1912-ben Rákosligeten születtem, azóta itt élek. Feleségem halála óta elsősorban a helytörténeti „búvárkodás" tölti ki az életemet. Rákoshegyen és Rákosligeten egykor jelentős kulturális élet folyt. Kitűnő természeti adottságainak, kellemes éghajlatának, kertes házainak, fákkal, virágokkal szegélyezett utcáinak és tereinek köszönhetően sok híres művésznek adott otthont hosszabb-rövidebb ideig a XVII. kerület. Itt élt 1911-től 1920-ig Bartók Béla, itt lakott többek között Kodolányi János, Kotász Károly, Dési Huber István, Erdős Renée, Berky Lili, Gózon Gyula, Telekes Béla, Derkovits Gyula. A közelmúltban nyílt meg a kerület két egykori művészlakójának, Czimra Gyulának és Laborcz Ferencnek állandó emlékkiállítása a Csabai úton. — Az elmúlt évtizedekben óriási változás ment végbe a kerületben. Többszintes házak, lakótelepek épültek, már csak Rákoscsaba, Rákoshegy és Rákosliget idézi a múltat, őrzi falusias, kertváros jellegét. Az öt település összeolvadásakor még csak 35 ezren éltek itt, ma már 80 ezren. Remélhetőleg egyre többen nemcsak lakásra, hanem otthonra lelnek nálunk. Még mindig „alvókerület" vagyunk. A lakosság egyötöde hatvan év feletti. Kevés itt a munkaalkalom, 40 ezren kénytelenek ingázni, belső kerületekben munkát vállalni. — Bemegyek Pestre — mondogatják az emberek, és sokan valóban csak aludni járnak haza. — Kétarcú kerület a miénk: egyre dinamikusabban fejlődik, modernizálódik, de közben megőrzi a településrészek hagyományait. \ 12