Budapest, 1985. (23. évfolyam)

9. szám augusztus - Konrád Imre: Az 1885. évi országos általános kiállítás

Az 1885. évi Budapesti Országos Általános Kiállításon a zsűri határozata alapján Budapest főváros nagy díszokmányt nyert volt): „hazánk e nemben ismeretlen kincseit szép és fejlett fürtökben" mutatta be. A dohánykiállítók élén maga a pénzügyminiszter: gr. Szapáry Gyula. Vonzó és nevezetes volt az erdészeti kiállítás, amely a romantikus és stílszerű erdészeti pavilonban nemcsak a faúsztatás módjait és az erdészeti fafeldolgozó gépeket, (évi 2,5 millió köbméter fa feldolgozásáról volt szó), hanem Rudolf főherceg vadásztrófeáit is prezentálta. Gondosan megszervezett és nagyszabású a két legnagyobb állatszemle. A magán és állami A nagyipart reprezentáló gépcsarnok ménesek száma 800 lovat bemutató demonstrációján a dédelgetett „magasabb angol vérű" lovak láttán jegyzi meg a plebejus érzelmű cikkíró: „Jobb arisztokrata vérből lónak születni, mint demokrata vérből embernek." A kőbányai sertéshizlaldában, miután azt fásítással, csatornázással méltóvá tették a kiállítás fényéhez, 4300 sertést mutattak be. Minden egyes állat hizlalásáról feljegyzést vezettek. Ennek a kísérletnek kivitelezésére külön szövetkezet alakult a budapesti sertéstenyésztők részvételével. Az előkelő látogatók is szívesen nézték meg a rengeteg kiállított kézműipari cikk között a kitűnő műlakatos, Jungfer Gyula kovácsoltvas tárgyait, Schunda hangszerkészítő (már pedállal ellátott) cimbalmait, kiállították Egger pavilonjában azt az ékszert, amelyet a főváros ajándékozott Stefánia főhercegének. A Hüttl Tivadar gyártotta evőeszközökkel a királyok ettek. Pálmai Ilka színésznő viaszbábu formájában állíttatott ki, meg is tekintette önmagát. A számtalan italfajta között (24 féle konyakot gyártottak Magyarországon) a Törley pezsgő és az Unicum gyomrerősítő likőr akkor még a karrier kezdetén volt. Mégis főként az iparral, különösen a nagyiparral büszkélkedtünk. A Pester Lloyd, a nagyburzsoázia lapja is a színre lépő magyar nagyipart köszöntötte. Főként állami vállalatok, az államvasutak resicai gépgyárának a gőzcséplőgépei, ugyané cég budapesti gépgyárának mozdonyai döbbentették meg a nézőket, hiszen „tíz évvel ezelőtt jámbor óhaj volt még Magyarországon mozdonyokat előállítani". Itt voltak Ganz pavilonjában a „gigantikus, tiszteletet parancsoló vízmotorok", hatalmas „dynamógépek" s természetesen a kéregöntésű kerék is. Feltűnt egy akkor még alig ismert név, Weiss Manfrédé, és egy ugyancsak később híressé vált név és gyártmány: Kühne Ede és vetőgépe. Nemcsak a tárgyak voltak fontos kiállítási résztvevők, hanem a számok is! Táblázatok bizonyították az elmúlt 15-20 év alatti prosperációt, főként a kiegyezés óta megtett útról közöltek büszke adatokat. így lehetett látni a kiállított különféle szénminták mellett a szénbányászat fejlődését illusztráló számadatokat, de nem maradt biztos hatás nélkül a diósgyőri szénbánya és vasgyár bemutatása sem, ahol a gyártelepen összesen 27 gőzkazán működött 1594 „négyszögméter" fűtőterülettel, s 32 legkülönfélébb kemence üzemelt. A látogató megtudhatta, hogy Gömör megyében 26 nagyolvasztó működik évi 122.000 tonna nyersvastermeléssel. (Magyarországon összesen 52 nagyolvasztó 241.800 tonna évi termeléssel.) A rendezők méltán voltak büszkék a kiállítás előkelő látogatóira. Több kormány külön megbízottat küldött. Egyidőben tartózkodott itt Rudolf főherceg, a walesi herceg, a porosz királyi herceg, meglátogatta a kiállítást Sándor bolgár fejedelem és Milán szerb király. (Utóbbi bevonulásának 35.000 nézője akadt.) Körülbelül 2 millió látogató tekintette meg a seregszemlét, 100.000 forint ütötte a markát az egymilliomodik látogatónak. (Ketten voltak egyszerre: Marschall Ignác és Buchmayer József a két személyre szóló katonai belépőjeggyel.) A megfigyelők mégsem voltak elégedettek a látogatottsággal. A Kelet, amelyen ekkor Románia, a szerb és a bolgár fejedelemség volt értendő, távol maradt, nem bizonyíthatta számára a balkáni piacokat kereső ország a magyar ipar nagy előrelépését. A magyarok sem érkeztek a kívánt számban. Pedig Emanuel Fogl bécsi gyáros tízezer forintot ajánlott fel, hogy megkönnyítse a vidéki iparosok felutazását. S mi maradt a kiállításból?... Áll még a kiállítási műcsarnok a mai Népstadion ut 115.sz. alatt, ahol annak idején képeket, szobrokat mutattak be. Jungfer Gyula kovácsoltvas műve, a Bazilika bejárati kapujának rácsozata is erre a kiállításra készült. A Nemzeti Múzeum számára a kabinetiroda 1889-ben küldte vissza Bécsből a kiállítás „aranykönyvét" a legelőkelőbb látogatók bejegyzéseivel, „miután Ő felsége azt legkegyelmesebben megtekinteni méltóztatott". KONRÁD IMRE