Budapest, 1985. (23. évfolyam)

9. szám augusztus - TÉKA

téka A főváros irodalmából ajánljuk Hogyan épült Budapest? (1870—1930) A budapesti antikváriumokban ritka és keresett kincsnek számítanak dr. Siklóssy László Budapest-kutató és művelődéstörténész művei. Tizenhat könyve látott napvilágot, de talán a legkeresettebb a most reprint kiadásban megjelent „Hogyan épült Budapest?" című munkája. Nem véletlen tehát, hogy éppen erre esett az Állami Könyvterjesztő választása, amikor az évenkénti hét-nyolc reprint kiadás sorában ezt a kötetet is megjelentette és közkinccsé tette. Az utóbbi évek aukcióin, ha olykor felbukkant egy-egy példány, nagy licitálás kezdődött, és több ezer forintért talált gazdára. Most, az ünnepi könyvhéten minden Budapestkutató és ritka könyveket szerető könyvgyűjtő hozzájuthatott az értékes kiadványhoz. A páratlan becses fényképanyagot tartalmazó, több mint hatszáz oldalas könyv 193l-ben jelent meg. Belső címlapján ez a bejegyzés olvasható: „Hatvanéves fennállásának emlékére — 1930 június 24-iki jubileumi ülésében kelt 4910.sz. határozata értelmében — kiadta a Fővárosi Közmunkák Tanácsa." A kiadvány Rakovszky Iván előszavával látott napvilágot, a reprint kiadáshoz pedig Ráday Mihály írt utószót. A kötetet lapozgatva feltárulnak az olvasó előtt hatvan esztendő küzdelmei Budapest kialakításáért: sikerek és kudarcok, olykor csalódások és füstbe ment tervek. Megismerjük a küzdelmet folytató vezetőket, tagokat és tisztségviselőket. Címszavakban soroljuk fel — a teljesség igénye nélkül — milyen témakörökkel foglalkozik az igen alapos, részletes, tervekkel és térképekkel illusztrált munka. Hogyan épült Budapest Óbudából, Pestből és Budából? A régi és keskeny úthálózat miként szélesült? Az üres telkek, a roskadozó földszintes házak helyén miként emelkedtek a ragyogó középületek, díszes bérpaloták? Hogyan tevékenykedett a Közmunkatanács elődje, a Szépítő Bizottság? Mi volt Széchenyi István Budapestgondolata? Idézzük: „Egy hatalmas, modern hídépülettel egységessé kötött nemzeti főváros; egy gyönyörű város, amely a dombvidék, Alföld és Duna minden természeti báját egyesíti; építkezése szép és ésszerű, a higiéné követelményeinek megfelelő. Ebbe a városba fut össze a természeti kincsekben dús és immár modern angol eszmék szerint gazdálkodó ország minden vezető életmegnyilvánulása." A további fejezetekből megismerkedünk Andrássy Gyula gróf működésével: megalapítja a Fővárosi Közmunkák Tanácsát, és feladatául tűzi ki a modern főváros kialakítását. 1871-ben a Közmunkatanács pályázatot hirdet Budapest általános szabályozási tervére. Az első díjat Lechner Lajos nyeri el. A Sugár út (Andrássy út) eszméje szintén Andrássy Gyula gróf nevéhez fűződik. Izgalmas fejezetekben bontakoznak ki a földalatti építkezésének problémái, az Operaház megvalósításának, a körútrendszer kialakításának, továbbá a belvárosi Duna-hidak tervei; a közkertek, a Városliget, a belső parkok és sétányok leírásai, szó van a Magyar Akropolisznak álmodott Budavárról, a királyi palotáról, a Várkertről, a Mátyás-templomról és a Halászbástyáról; előtérbe kerül a főváros gondolata, a Tabán jövője, az Ördögárok és a Margitsziget sorsa, az utca esztétikája, a közúti közlekedés, az utcák és terek elnevezése, a főváros csatornázása. A könyv segít megismerni fővárosunkat s azokat, akik a városképet megalkották. Rakovszky Iván így zárja bevezetőjének sorait: „Úgy érezzük, hogy a könyv megírásánál történt választásunk helyes volt, mert az, amit Siklóssy alkotott, nemcsak történelmileg alapos és érdekes, hanem a nagyközönségre nézve is vonzó és mulattató; haszonnal forgathatja minden szakember és gyönyörűséggel mindenki, akit Budapest és annak fejlődése érdekel. — A könyv dekoratív díszei Haranghy Jenő ötletességét és gyakorlottságát dicsérik." Vereckei Edit Budapest Régiségei, XXVI A főváros 1889-ben útjára bocsájtott évkönyve immár harminc esztendeje a Budapesti Történeti Múzeum kiadványaként jelenik meg. A jószerivel háromévenként jelentkező szép vállalkozás legfőbb célja, hogy beszámoljon a főváros területén végzett ásatásokról; az itt közölt tanulmányok és anyagközlések ugyanakkor az intézmény osztályain folyó tudományos kutatások eredményeit is igyekeznek összefoglalni. Most megjelent kötetében két tanulmány és három közlemény őskori kutatásokkal foglalkozik. GÁBORINÉ CSÁNK VERA: A Remete felső-barlang és a „dunántúli szeleden" című művében beszámol a Remetevölgyben 1969-1970-ben végzett ásatásairól. A magyarországi paleolitikum kultúráinak kutatásában oly jelentős föltárás részleteredményeit ismertető tanulmány összeveti a Remetehegy faunisztikai leletanyagát hazánkban, illetve a Kárpát-medence különböző vidékein előkerült hasonló jellegű régészeti emlékekkel. SCHREIBER RÓZSA: A korabronzkor időrendi kérdései Budapest környékén és a Tisza vidékén című tanulmányában az utóbbi évek nagymennyiségű leletanyaga alapján megkísérelte „a relatív kronológia" pontosabb meghatározását. Hazánk területén, pontosabban a Kárpátmedencében a rézkor és bronzkor között végbement nagy korszakváltás még számos tisztázandó kérdést ád a régészetnek. Ezek fölvázolására vállalkozott Schreiber Rózsa. H. GYÜRKI KATALIN is egy rendszerező munkálatról adott hírt Á XIV. század üvegtípusai a budai régészeti leletanyagban című tanulmányában. A Budapest Történeti Múzeum középkori gyűjteményében található üvegleletek túlnyomórészt a királyi palota föltárásakor kerültek elő. Legtöbbje töredékként, szemétgödrök töltelékeként jutott a lelőhelyre; az egyes korszakok típusai jól elkülöníthetők, ám akadnak darabok, amelyeket csak nehezen lehetett meghatározni. A tanulmányból kitetszik, hogy a XIV. századi üveganyag gyérebben fordul elő, mint a korábbi és későbbi századokból, ám a leletek összehasonlítása azt is elárulta, hogy a polgárváros szükségleteit importáruval is biztosították. Eredetük, származásuk alapján a kereskedelmi kapcsolatok irányát s annak változásait is kikövetkeztetheti a kutatás. Izgalmas kérdést taglal IRÁSNÉ MELIS KATALIN: Régészeti kutatások az Árpád-kori Pest külvárosai területén (Budapest, V. Belváros) című tanulmánya. Á sokáig méltatlanul elodázott kutatások ellenére is tudtuk, hogy Rákospalota, illetve a Csepel-sziget térségében, éppen a kedvező dunai átkelőhelyek biztosítására, már a honfoglalás idején léteztek magyar szálláshelyek. A helynévvizsgálatok tanúsítják, amit a múlt századi nagy építkezésekkel, Duna-szabályozással megsemmisítettek, tehát leietekkel egyelőre nem igazolhatnak: Pest település-elődjei már az Árpád-korban álltak. A szerző itt fölsorakoztatja az elmúlt időkben föltárt szórványleleteket, amelyek alapján véleménye szerint: „a térség XII-XIII. századi települései hasonlók lehettek az Alföldön lévő falvakhoz." A kiadvány előzetes beszámolókat közölt egyebek között a soroksári botanikus kertben föltárt kora-bronzkori telep kutatásáról; az áldozati gödrökben talált állatcsont-maradványok vizsgálata lehetővé tette, hogy a korszak faunáját részletesebben tanulmányozza a kutató. A budatétényi római kori telep föltárása ugyancsak hasonló lehetőséget kínált: itt nyolc állatfajhoz tartozó jelentős csontanyag vizsgálatára adódott alkalom. Az 1974. évi emlékezetes budavári gótikus szoborlelet előkerülése óta Zolnay László további föltárásokat végzett a budai vár déli részén. Az 1975-1981. évi ásatások alkalmával őskori, kelta és római kori leletek is előkerültek szórványosan, de a kutatás legfőbb eredménye, hogy jelentős mennyiségű középkori tárgyi emléket is sikerült föltárni. A XII.századtól a tatárjárásig élő falusias település, majd a XIII. század derekán végbement városalapítástól a XV. század első felében végzett tereprendezésig ívelő korszakok leletanyaga további fogódzókat kínál a településfolytonosság kutatásához. Hasonlóan fontosak az Anjou-, Zsigmond-, valamint a Mátyás- és a Jagellók korából való építési és egyéb nagyszámú leletek. A mostani ásatásokon előkerült törökkori emlékek ugyancsak jelentősek. E munkálatok eredménye a föltárt nagyszerű Madonna-fő, valamint a Luxemburg-címer és kőkoronatöredék. Föltehetőleg ezek is a gótikus szoborlelethez kapcsolódnak. A tömegesen előkerült kályhacsempék gazdag anyaga ugyancsak arról tanúskodik, hogy a budai vár egykori urai milyen színvonalú környezetben éltek. A Budapest Régiségei legújabb kötetében közölt régészeti mustra meggyőzően bizonyítja, hogy a főváros területén végzett kutatások nemcsak a magyar, de a nemzetközi tudományosság céljait is szolgálják. Kiss Károly Folyóiratszemle Az ötéves tervidőszakok utolsó évében fokozott érdeklődés kíséri a főváros gazdasági-társadalmi fejlődésének eredményeit. Ezek alapozzák meg ugyanis a következő tervciklus kedvező indítását. E témakörben a tájékozódás széles körben ajánlható hasznos eszköze a „ Budapesti statisztikai tájékoztató" 1985. 1. száma, amely sokoldalúan informál a főváros életének, fejlődésének adatairól. Az 1985. I. negyedévi számadatokon kívül a legtöbb témakörben öt, gyakran tíz évre visszatekintő sorokat közöl, s így módot nyújt összehasonlításra, a számszerű fejlődés nyomon követésére. Az összeállítás főbb témakörei a következők: népesség, népmozgalom, munkaügy (létszám, bérek, keresetek), ipar (foglalkoztatottság, keresetek, termelési adatok, az egyes ágazatok és főbb termékcsoportok áttekintése stb.), építőipar, közlekedés, kereskedelem, idegenforgalom, fogyasztási szolgáltatások, lakásépítés, közműellátás, (ágazatonként is), egészségügy, közművelődés, valamint közlekedési és üzemi balesetek. Az összeállítás jól áttekinthetően van megszerkesztve, az egyes témakörök részletes tartalommutató alapján könnyen megtalálhatók. A városfejlesztés és lakásépítés témakörben több érdekes írást olvashatunk. CSERI REZSŐ MAGYARORSZÁG A TERVEZŐASZTALON című cikkében (Búvár 1985. 5.sz. 224-225.1.) a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet Táj - és Üdüléstervezési Irodájának (volt Településtervezési Iroda) tevékenységét, majd a Budapesti Városépítési Tervező Vállalat munkáját s ebben az ökológiai szemlélet szerepének és jelentőségének növekedését ismerteti. ANDOR BÉLA — HOLLAY GYÖRGY — KORÁNYI ANDRÁS VÁLTOZÓ IGÉNYEK — HÁZGYÁRI LEHETŐSÉGEK — BUDAPESTI HÁZGYÁRAK című elemzése (Magyar Építőipar 1985. 5.sz. 265-273.i.) először a házgyári építkezések értékelésével összefüggő, gyakran ellentmondásos, néha szélsőséges nézeteket ismerteti. Majd áttekinti azokat a házgyártás-fejlesztési feladatokat és fázisokat, amelyek elvezettek a jelenlegi helyzethez. Végigköveti a budapesti házgyárak termékváltásának alakulását s a paneles kisházépítéssel, foghíjbeépítéssel, alacsony házak építésével nyíló újabb, a házgyári elemeket alkalmazó lehetőségeket és próbálkozásokat. A szerzők összefoglalójukban megállapítják, hogy „a termékváltás utáni budapesti tervsorozat lehetőségei funkcióiban, épületalakításban, tervezhetőségben, formaképzésben és egyéb részletkialakításokban messze meghaladják a 70-es évekre jellemző panelos építést. Ma ez talán többet is tud, mint amire a fejlesztés megkezdésekor gondoltunk. A budapesti panelos lakásépítésben ma elsődlegesen nem a funkcionális, építészeti, városképalakító szempontok megoldhatósága a döntő tényező, mert az megoldott, hanem a költségszínvonal. Úgy tűnik, hogy a korszerűbb és igényesebb házgyári lakásépítés műszaki-technikai háttere megteremtődött, ehhez kapcsolódóan azonban változatlanul nem alakult ki a la-28