Budapest, 1985. (23. évfolyam)

7. szám június - PESTI TÜKÖR

posta 1076 Garay utca 5. Telefon: 415-582, 215-440/47 kesítés, bővült a magánkereskedelem, s ez kiélezte a versenyt. A közelmúltban azonban az életszínvonal növekedésé­nek lelassulása miatt csökkent a dísz­növények iránti kereslet. E folyamat té­nyezőinek és összefüggéseinek megis­merése érdekében, hazánkban immár harmadszor kérdőíves felmérés útján alkottak képet a fővárosi vevők össze­tételéről, a vásárlások gyakoriságáról, a cserepes, illetve a vágott virágok ke­resettségéről, a kiválasztást befolyásoló tényezőkről, a kereslet alakulásáról. Megvizsgálták a dísznövények helyét az egyéb ajándékozási cikkek (például ital, édesség) rangsorában. SZABÓ MIKLÓS: AZ MTI ÉS TÁRSVÁLLALATAI 1945 TAVASZÁN (Jel-Kép, 1985. 1. 83—93. I.) Az írás Havel Bélának, az MTI Rt. ügyvezető alelnökének, A Ma­gyar Távirati Iroda Rt. és társvállalatai ügyében című emlékiratával foglalko­zik, amelyet 1945 tavaszán Dálnoki Miklós Béla miniszterelnöknek küldött el. Ebben elmondja az MTI és társvál­lalatainak kialakulását, ismerteti mű­ködési körüket, üzleti vállalkozásaikat (Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt., Magyar Filmiroda, Magyar Orszá­gos Tudósító Rt., Magyar Hirdető Iro­da Rt. stb.), jogi helyzetüket. Javasla­tot tesz a kormánynak az MTI-vel kap­csolatos, függőben lévő kérdések meg­oldására, főleg az államosítás elkerülé­se és a magánvállalkozás átmentése ér­dekében. A dokumentum érdekes leírás arról, hogy az MTI milyen hatalmas gazdasági vállalkozássá fejlődött már a felszabadulás előtt, milyen politikai jel­lege volt, s mi döntötte el az intézmény későbbi sorsát az államosításig. LEVENDEL ÁDÁM: TALLÓZÁS A MAGYAR KÖZVÉ­LEMÉNYKUTATÓ INTÉZET JE­LENTÉSEIBEN 1945—1949 (Jel-Kép, 1985. 1. 94—104. I.) Az összeállítás az 1983-ban indult közleménysorozat VIII. része. A zenével, zenehallgatás­sal, színházzal, mozival kapcsolatos közvéleménykutatás budapesti adatfel­vételeiből nyújt statisztikai adatokkal gazdagon illusztrált elemző válogatást. Képet ad a művelődési viszonyokról, a különböző korú és foglalkozású társa­dalmi rétegek, csoportok ízléséről, szó­rakozási szokásairól, igényeiről. MOLNÁR TIBOR: 1925. DECEMBER 1. KEDD, 20 ÓRA (Modulátor, a Posta Műszaki Igazga­tóságának lapja, 1985. I. 3—6. I.) Mű­szaki és művelődéstörténeti szempont­ból egyaránt érdekes visszatekintés a rádióműsorszórás fejlődésére a 60 éves jubileum alkalmából a kezdettől a fel­szabadulásig. RÉVAI JUDIT: A BIZALOMRA ÉPÍTVE (Népműve­lés, 1985. 3. 30—33. I.) Érdekes beszá­moló a Lágymányosi Közösségi Ház és a Kamaraerdei Ifjúsági Központ sokré­tű közművelődési tevékenységéről, ter­veiről, új kezdeményezéseiről, amit a modern kulturális közösségi élet megte­remtéséért folytat. CSOMOR TIBOR Iskola a hibahatáron Úgy látszik, a lokálpatrióták egy­szerre ásták ki a harci bárdot. Sorra érkeznek a levelek, hozzászólások az 1985 márciusában megjelent, Ví­zivárosról szóló íráshoz. „Miilen idők! Hát már Del Medico Imre szavainak sem lehet hinni?" Ilyen és ehhez hasonló megjegyzések kí­séretében kérik a helyreigazítást, melynek természetesen helyt adunk. Mégpedig örömmel. Mert a levelek minden sora arra bizonyíték, mennyire kötődünk szűkebb ottho­nunkhoz, mennyire bennünk élnek a diákévek, mennyire ragaszko­dunk mindahhoz, ami számunkra és a nagyobb közösség számára is érték, mégha emlék formájában őrizzük is magunkban ezt az érté­ket, melyet az idők során még erő­sebben magunkhoz láncolunk az érzelem elszakíthatatlan szálaival. Dr. Skripecz Sándor (1072 Buda­pest, Rákóczi út 30.) tanulmánynak beillő levelében olvashatjuk: „Világviszonylatban is előkelő helyezést érne el a „Budapest", ha a szorosan vett helytörténeti... sőt, azon túllépő, általános érdekű cik­keinek tartalmát és színvonalát, a lap igényes kiállítását, képanyagát együttesen értékeljük. Budapesti té­máinak egyetemes magyar vonat­kozásai különben is velejárói fővá­rosunk különleges történelmi szere­pének. Ennek tudatában kezdtem olvasni a Vízivárosról szóló cikket, de személyes érdeklődésből is, miu­tán jobbára a Vízivárosban nőttem fel; a középiskolát is ott végeztem... Nos, éppen ezzel kapcsolatban ért egy elszomorító meglepetés... egy közel 300 éves iskola történetének, hírnevének... elsikkasztása, megha­misítása nem volna méltó e folyói­rathoz, szükségesnek tartom a kö­vetkezőkre felhívni a jóhiszemű ol­vasók figyelmét: 1.) „Ferencz József gimnázium" sohasem létezett. 2.) Létezett ellenben 1687 óta (kb. a Hilton helyén) egy gimnázi­um, eredetileg jezsuita, a rend el­törlése után (1773) világi, majd 1832-től 1851-ig piarista vezetés alatt. Az abszolutizmus rövid né­metesítő intermezzója után, 1860-ban visszakapták a derék magyar piaristák, míg végül a kiegyezés után — volt diákja, Eötvös József elgondolása szerint — elnyerte vég­leges szervezeti formáját mint „Kir. Egyetemi Kath. Főgimnázi­um". Az 1924. évi tanügyi reform alapján új neve: Budapesti II. ker. Kir. Egyetemi Kath. Reálgimnázi­um. Az „egyetemi" jelző arra utal, hogy még a Pázmány Péter alapí­totta egyetem saját előkészítő isko­lája volt. Hajdanában az egyete­mek maguk gondoskodtak az ,,é­rettség" tanulmányi feltételeiről. „Akademisches Gymnasium" (per­sze csak mint cím) most is van pl. Bécsben, Freiburgban. A budai gimnáziumra e megtisztelő címen kívül csak az egyetem címere ma­radt Mária Terézia kezdőbetűivel: M T — amiről minden nebuló tud­ta, hogy „Marha Tanárok" a jelen­tése... 3.) 1889-ben sikerült létrehozni a híres bécsi Theresianum magyar megfelelőjét, ez lett a Magy. Kir. Ferencz József Nevelőintézet. Ha­zánk rövid „nagyhatalmi fénykorá­ban" kétségtelenül ez volt a legelő­kelőbb internátus az országban, arisztokraták, későbbi államférfiak neveidéje, de a kimenőjükhöz való­ban igazi kardot hordó fiúk a gim­názium tanulói voltak — egyébként mindig is szinte elenyésző kisebb­ségben. 4.) Az Ilona utcai pompás, vá­rosképileg is kiemelkedő épület 1876-ban készült el, a harmincas évek elején befogadta a Jurányi ut­cai barakképületeinek lebontásával hajléktalanná vált Állami Mátyás Király Gimnáziumot. Magam is számos kiváló szakembert, tudóst stb. ismerek volt diákjai közül. De már a két iskola... összehasonlítá­sa, munkájának értékelése... ízlés­telen... Tudományos, műszaki és művészeti életünknek oly sok kitű­nősége vallja magát az „egyetemi gimnázium" volt diákjának, hogy inkább egyetlen nevet sem említek, nehogy óhatatlanul kihagyjak vala­kit. Á már biztosan nem élők közül azonban hadd álljon itt egy kis vá­logatás: Ádám Lajos, Ambrus Zol­tán, Bilicsi Tivadar, Eötvös József, Eötvös Loránd, Ortvay Rudolf, Pauler Ákos, Semmelweis Ignác, Szász Károly, Széchenyi Zsigmond, Wälder Gyula. Az elmondottakon kívül szeret­ném megjegyezni, hogy a Fő utcai Flórián-kápolna, a kis görög kato­likus templom nemcsak szép, ha­nem valóságos technikatörténeti unikum. Mint valamikor az egész Fő utca, ennek az alapszintje is mé­lyebb volt — akárcsak a Király für­dőé. 1937-ben az egész épületet „tőben" elvágták, és mintegy más­fél méterrel megmagasították, ami mindmáig páratlan műszaki bra­vúrnak számít. A Batthyány tér egyik dísze, a szépen restaurált Erzsébet Kórház (ma szociális otthon) 1944/45-ben számtalan üldözöttnek nyújtott menedéket. A hozzá tartozó temp­lomnak viszont egy romantiku­sabb, irodalomtörténeti érdekessé­ge van. Kriptájában nyugszik a Mikszáth által igazságtalanul eltor­zított történetű — ti. éppen hűtle­nül elhagyott — „Gróf Dőry Kata­lin, rodnay gróf Buttler János özve­gye. 1852. XI. 8." Hasonló adatokkal alátámasztott levélben emlékezik meg régi iskolá­járól dr. Máltás György ny. Főv. Bírósági tanácselnök, bírósági ta­nácsos (1012 Budapest, Logodi u. 60.), aki az egykori tanulók között Herman Ottót is megemlíti. Részle­tes leveléből — helyhiány miatt — csak töredékes sorokat tudunk idézni. „A Buda visszafoglalását követő évben, éspedig 1687-ben Széchényi Pál esztergomi érsek adományából alapították a jezsuita szerzetesek azt az iskolát, amely a II. ker. Kirá­lyi Egyetemi Katholikus Reálgim­názium néven 1950-ig működött. A gimnáziumot még Mária Terézia uralkodása alatt, 1777-től a Páz­mány Péter által alapított és Budá­ra helyezett egyetemhez csatolták... A Ferencz József Nevelőintézetet 1889-ben alapították, majd hozzá­kapcsolták a gimnáziumhoz, és an­nak internátusaként működött. Az Egyetemi Katholikus Főgim­názium fennállásának 247. évében érettségiztem ebben az iskolában. Az akkori értesítőben megjelent adatok szerint az iskola több mint négyszáz tanulója közül huszonket­tő, tehát kb. 5% volt egyenruhát vi­selő növendék. Ezek a növendékek sohasem viseltek fekete egyenru­hát, hanem kék színű zubbonyból és nadrágból állt az öltözékük. Az iskola olyan szellemben oktatta tanulóit, amelyre minden diákja... büszkén emlékezik. Iskolánkhoz kötődő érzelmi szálakat mi sem bi­zonyítja jobban, hogy az öregdiá­kok évente tartanak találkozót, az egyes évfolyamok pedig érettségi találkozókat. Jómagam is nyolc évet töltöttem e kedves Alma Mater falai között, és mindig csak mély hálával és elismeréssel adózom azoknak a pedagógusoknak, akik­től műveltséget, tudást szereztem és emberséget tanultam." Annak ellenére, hogy a Vízivá­rosról szóló írás korántsem töreke­dett tudományos pontosságra, in­kább a szubjektív hangvételre, megértjük és méltányoljuk levele­zőink érzelemtől tápiáit, már-már indulatos sorait. Bárcsak a mai diá­kok ismernék így iskolájuk múltját, ragaszkodnának ily szeretettel alma materükhöz, ahogy a tollat ragadó öregdiákok! Ezek a római számok! Folyóiratunk 1985/4. számába tett melléklet címlapján a követke­ző olvasható: „A Budapest XI. ke­rületi melléklete". A melléklet tar­talmából viszont kitűnik, hogy nem a XI., hanem a IX. kerületről van szó. Erre egyébként a dühös vagy ironikus — ki-ki vérmérséklete sze­rint — telefonálók és levélírók is felhívták figyelmünket. Ünnepélye­sen kijelentjük, hogy tízéves ko­runkban mi is megtanultuk a római számokat, és kérjük olvasóinkat, ne bosszankodjanak a számcsere miatt, ám mi magunk annál inkább bosszankodunk. Ugyanis a a lapba illesztett hirdetési melléklet tartal­máért, stílusáért, stb. felelősséget nem vállalhatunk, mert mi is a lap kinyomtatása után találkozunk elő­ször a melléklettel, ugyanúgy, ahogy az olvasó. A melléklet tő­lünk függetlenül készül a Lapkiadó Vállalat hirdetési részlegének irá­nyításával. Elég nekünk a magunk baja, a saját írásaink javítgatása, a bennfelejtett hibák miatti arcpiru­lás. 29

Next

/
Oldalképek
Tartalom