Budapest, 1985. (23. évfolyam)

6. szám május - Dr. Mádai Lajos: Ma már csak történelem a kolera

MA MÁR CSAK TÖRTÉNELEM A KOLERA Egyházközség Összes halálozás megnevezese 1848 1849 1850 megnevezese 1846 1847 1848 1849 1850 Budai oldalon: Budavár rk. 100 86 103 166 75 Krisztinaváros rk. 120 139 171 237 119 Víziváros rk. 684 985 974 1077 584 Tabán rk. 333 400 463 507 306 Budavár ev. 65 98 109 112 61 Országút rk. 206 209 271 263 163 Újlak rk. 165 179 248 308 148 Pesthidegkút rk. 36 54 38 79 47 Óbuda rk. 350 379 484 636 280 Budafok rk. 119 103 118 168 136 Pesti oldalon: Belváros rk. 328 421 392 509 302 Szt. Istvánváros rk. 270 292 266 337 208 Deák tér ev. 281 335 255 374 284 Terézváros rk. 991 1103 960 1400 989 Szt. Rókus rk. 1208 2252 1494 2146 1128 Józsefváros rk. 735 879 756 1194 722 Ferencváros rk. 390 350 340 657 366 Kálvin tér ref. 102 141 131 163 101 Rákoscsaba rk. 100 165 160 185 91 Rákoskeresztúr ev. 32 71 54 105 55 Soroksár rk. 188 190 242 396 187 Pesti izr. 362 550 426 558 435 Halálozások száma Budapest mai területén egyes egyházközségek szerint 1846—1850 lerás betegek kórházi kezelését, nem hitt az orvosoknak. Ezért összeütközésbe került a Helytartótanács elnökével, báró Sennyey Pállal, aki kénytelen volt királyi biztossá kinevezni a kolerajárvány időtartamára az alelnököt, Jankovits Györgyöt. Az ő hatására létesült Pesten a második fiókkórház, ahol csak kolerás betegeket kezeltek. Budapest mai területén 1866-ban, három hónap alatt a kolera áldozatainak száma 4700-ra tehető, ezer lakosra itt 17, Berlinben még ennél is több, 42 (!) halálozás jutott. A kolerajárványok történetében 1872— 73-ban volt az utolsó nagy epidémia. A kolera ekkor is Indiából, a Közel-Kelet országain áthaladva érkezett Oroszország területére, ahonnan tovaterjedt Európába. (1873-ban Észak-Amerikában az ázsiai gyilkos kór New Orleanstól a Mississippi völgyén vonult végig egészen New Yorkig.) 1872— 73-ban félmillióval többen haltak meg a történelmi Magyarország területén, mint az előző, járványmentes években. A demográfiai csapás oka a kolera volt. Ekkor is hazánk szenvedte el a legnagyobb embervesztességet; amíg nálunk ezer lakosra 35,7 kolerahalálozás jutott, Galíciában ez a szám 27,9 Csehországban 10, Ausztria mai területén pedig csupán 5,7. Ez volt a leghosszabb kolerajárvány. Magyarországon 1872 szeptemberétől a következő év végéig tartott. Galíciában már javában tombolt a járvány (1872), amikor a Magyar Országos Közegészségügyi Tanács javasolta a Hadügyminisztériumnak, hogy ne mozgassák a csapattesteket egyik helyőrségből a másikba. A kiképzési terv végrehajtása azonban mindennél fontosabb volt, így — Fodor József orvosprofesszor megállapítása szerint — éppen a Galíciából Budapestre szállított újoncok hozták be a kolerát, amely először a Ferdinándy-laktanyában pusztított. Budapesten két hullámban — 1872 októbere és 1873 márciusa között, valamint 1873 áprilistól decemberig — söpört végig a járvány, igen nagy emberveszteséget okozva. A két tragikus esztendőben 8278-cal többen haltak meg a főváros területén, mint az 1870—7l-es, járványmentes évek átlaga. Krakkóban 36, Budapesten (a mai területet számítva) 27, Prágában 13, Lembergben (a mai Lvovban) 13, Münchenben 8, Bécsben 4 kolerahalálozás jutott ezer lakosra. Pest városában 5379 kolerás beteget vettek számba, ebből 2578 meggyógyult, 2621 meghalt. A járvány szinte az egész város területén (252 utcában 1869 lakóházban), bár nem egyforma gyakorisággal, veszélyeztette a lakosság életét. A kolera okozta megbetegedés és halálozás arányszáma a szegényebb néprétegekben (napszámosok, cselédek, munkások, kisiparosok segédei és tanoncai között stb.) volt a legmagasabb. Ez a szám természetesen függött e rétegek szociális körülményeitől is. Az eltérő szociális helyzettel magyarázható a városrészek koleramorbiditásának jelentős különbsége: Budán, a Tabánban (15 ezrelék) és az Országút kerületben (13 ezrelék) volt a legmagasabb a kolerás betegek arányszáma. Óbudán 1873-ban 579 beteg közül 264 meghalt. Budapest környékén a kolerahalottak száma így alakult: Rákospalota: 26, Budaörs: 87, Vecsés: 81, Szentendre: 122, Vác: 351. Budapesten a férfiak, vidéken a nők kolerahalandósága volt nagyobb. Leggyakrabban a 20—39 évesek betegedtek meg, a betegség lefolyásának veszélyessége (letalitása) viszont a 0—4 évesek és az 59 éven felüliek korcsoportjában volt a legmagasabb. A budapesti izraeliták alacsony kolerahalandósága magasabb műveltségükkel és jobb szociális körülményeikkel magyarázható. A gazdasági válság közepette pusztító utolsó nagy kolerajárvány súlyos tehertétele volt az egyesülés útján született fővárosnak. Milyen okokra vezethető vissza a magas általános halandóság, különösen a kolerahalandóság? Budapesten ebben a korban igen rosszak az egészségügyi viszonyok, különösen a Duna két partja jelentett veszélyforrást. A mészárosok a levágott állatok húsát a Bomba térnél (ma: Batthyány tér) a Duna vizében mosták, a lakosság szüretien folyóvizet vagy a talajszennyezettsége miatt rossz minőségű kútvizet ivott. A pesti oldal korszerűtlen csatornarendszere sokféle fertőző betegség melegágya volt. A hatvanas évek végéig megoldatlan a szemételtakarítás, az utcákon és tereken tornyosuló szemétdombokról az élősdiek milliárdjai terjesztették, vitték szét az egész városba a kórokozókat. A Rákos-patak menti homokos területet nem övezte erdő, ezért a kelet-nyugati irányú szelek porral borították be a belső városrészeket. Még nyomasztóbbak a rendkívül rossz lakásviszonyok. Pesten 1870-ben a lakosság 10 százaléka (20 127 fő) élt nedves, egészségtelen pincelakásokban. A zsúfolt „odúkban" — ahol egy szobában gyakran öt vagy még ennél is több személy lakott — a kolerahalandóság háromszor akkora, mint azokban a háztartásokban, amelyekben csak 1—2 személy jutott egy szobára. A mocsok is segítette a járvány tovaterjedését. A nagyon szennyes lakóházak részaránya Pesten a koleramentes épületekben csak 6,7 százalék, viszont a kolerás házakban 16,2 százalék. (Fodor József 1880-ban modern statisztikai és epidemiológiai utóvizsgálati módszerrel megállapította, hogy a 10 ezer lakosra jutó kolerahalálozási arányszám a tiszta udvarú pesti lakóházakban csak 227, a szennyes udvarú házakban azonban 697.) A kolera kórokozójának felfedezésével (Koch Róbert, 1883) a civilizált országokban megszűntek a nagy kolerajárványok. Kisebbek még ezután is okoztak riadalmat. 1886-ban Budapesten (az 1950 előtti területen) 1321 beteg közül 520 meghalt, 1891 — 92-ben 1119 kolerás beteget jelentettek az orvosok, 636-on már nem lehetett segíteni. 1914 és 1916 között 437 fő betegedett meg kolerában, ebből 162 életét vesztette. Alighanem e vázlatos kép is rámutat a nagy budapesti kolerahalandóság társadalmi és gazdasági hátterére. A higiénés viszonyok radikális javulásának és a járványügy elméleti és gyakorlati fejlődésének köszönhető, hogy a kolerajárvány ma már csak történelem. DR. MÁDAI LAJOS 14