Budapest, 1985. (23. évfolyam)

6. szám május - Dr. Mádai Lajos: Ma már csak történelem a kolera

Kolera-Budapest Ország* jarvanyos év Összes halálozás Összes halálozás Szám 1000 lakosra 1000 lakosra Előző Előző Előző jarvanymentes évek átlaga Kolerás évben jarvanymentes évek átlaga Kolerás évben jarvanymentes évek átlaga Kolerás évben 1831 5174 9045 43 68 41 75 1836 5486 6906 41 52 38 40 1848 8525 9487 41 48 45 49 1849 8525 12956 41 66 45 66 1855 8294 11731 37 50 38 55 1866 10335 15044 37 55 36 42 1872 13396 16071 32 39 37 43 1873 13396 18939 32 47 37 66 * A jelenlegi országterület Az általános halandóság alakulása járványmentes és nagy kolarajárványos években Budapest mai területén 1831—1873 Kolerajárványos évek Megbetegedtek Meggyógyultak Meghaltak Letalitás (meghaltak a megbetegedtek %-ában) 1831—32 2277 750 1527 71,5 1854—55 3516 1668 1848 52,6 1866 4082 2119 1963 48,1 1872—73 5379 2758 2621 48,0 Egyes nagy kolerajárványok adatai Pest szabad királyi városban Kolerajárványos évek Az előző járványmentes évek átlaga felett kialakult halálozási többlet Kolerajárványos évek Szám 1000 lakosra 1831—32 3296 25 1848—49 3563 19 1854—55 2807 13 1866 4709 17 1872—73 8278 27 Az általános halandóság többlete (a számított kolerahalálozás) Budapest mai területén 1831—1873 hiszen a fertőző betegek elkülönítésére szolgáló fiókkórházak már rég le voltak foglalva a sebesült honvédek számára. Erről a nagy kolerajárványról s lefolyásáról eddig semmiféle számszerű adat nem állt a tudomány rendelkezésére, mert 1848—49-ben a politikai és katonai körülmények miatt a vármegyei főorvosok jelentési rendszere csak szórványosan működött. Segítségemre volt viszont a Központi Statisztikai Hivatal kimutatása, mely egyházi anyakönyvek alapján összegyűjtötte és községi részletezésben közreadta az 1828 és 1900 közötti évekre vonatkozóan a főbb népességi és népmozgalmi adatokat. Ezt figyelembe véve kiszámítottam, hogy az ország mai területén — ahol akkor 4,3—4,4 millió ember élt — 1848—49-ben 140 ezerrel többen haltak meg, mint az előző, járványmentes években. Ezt a hatalmas halálozási többletet döntő mértékben a kolera okozta, hiszen a szabadságharc csatái csak egyes helyeket érintettek, az általános halandóság viszont az egész országban katasztrofálisan megnőtt. Dr. Bona Gábor hadtörténész az elesett és eltűnt honvédek számát 25—30 ezerre becsülte, a veszteség azonban nem a jelenlegi, hanem a történelmi országterületre vonatkozik. Budapest mai területén a 3563 főt kitevő halálozási többlet kialakulásában nagy szerepe volt a kolerának, jóllehet Buda ostromakor (és a pesti oldalon is) voltak a harcoknak katonai és polgári áldozatai. Az 1854—55-ös kolerajárvány hasonló mértékben pusztította Európa népeit, mint 1848—49-ben. Magyarország mai területén 1855-ben 68 ezerrel többen haltak meg, mint az előző évben. Nyers halálozási arányszámunk (54,7 ezrelék) háromszorosa volt Norvégiáénak, és több mint kétszeresével haladta túl a többi északi és nyugateurópai ország halandóságát. Pesten 1854. október 5. és 1855. november vége között 3566-an betegedtek meg kolerában, a halottak száma: 1848 (a letalitási arányszám 52 százalék). Budán lényegesen enyhébb lefolyású volt a járvány: az 1447 beteg közül 507 meghalt, a veszélyességi arányszám „csak" 35 százalékot ért el. Pest városában a kolerahalálozás 1855. június 14-én tetőzött, e napon 46-an vesztették életüket. Nagy volt a halandóság a Rókus Kórházban, a városi szegény ápoldában és — akárcsak az előző járványok idején — a szegény néprétegek között. A következő nagy kolerajárvány Európában 1866—67 idejére esett. Hozzánk a porosz-osztrák háborúból hazatért katonák hurcolták be a betegséget. Annak ellenére, hogy ez a járvány az északnyugati városokban-megyékben, a Dunántúl északi részein és Budapesten, majd innen dél felé haladva, Bács-Kiskun és Csongrád vármegyében pusztított, a történelmi országterületen 1866-ban 81 ezerrel, a mai területet számítva 28 ezerrel többen haltak meg, mint az 1863 és 65 közötti, járványmentes években. Budapest mai területén az előző járványmentes évek átlagában a halálozások száma 10335-ről a kolerás 1866-os évben 15044-re szökött fel. Amíg országosan ezer lakosra 42, addig Budapesten 55 halálozás jutott. A kolera 1866. július 17-én robbant ki Pesten, pontosabban a Terézvárosban, az Erdősor utca 512. számú házban. Itt volt az aggok menhelye, ahol 337 ápolt közül 93 megkapta a betegséget, és 81-en meg is haltak. Heves járvány volt továbbá a helyőrségi laktanyákban. A Kerepesi úton, a Heinrich-féle fiókkórházban 70—80 ágy szolgálta a kolerás betegek gyógyítását. A járvány vége felé egy másik kolera fiókkórházat is megnyitottak — 20—30 ággyal — a fiúárvaházban. A két intézményben összesen 1132 kolerás beteget gyógykezeltek, több mint 50 százalékuk (586) meghalt. A városi egészségügyi bizottság számos rendelkezést hozott a kolera továbbterjedésének megakadályozása céljából (pl. a szennycsatornák öblítése, az árnyékszékek fertőtlenítése rézgáliccal, az élelmiszerek tisztaságának ellenőrzése). Nagyobb gondot fordítottak a szegény néprétegek élelmezésére is, ekkor indult meg az ingyenes levesosztás. Járványkerületi orvosokat neveztek ki, akik napi 4 forintot kaptak munkájukért. Azonban nem hajtották mindig végre az egészségügyi bizottság rendeleteit, s az ellenőrzés is elég laza volt. Mindezért Rottenbiller Lipót főpolgármestert terheli a felelősség, aki csak arra ügyelt, hogy Pest város költségvetése minden körülmények között deficitmentes legyen. Kétségbe vonta a fertőzési veszélyt, szükségtelennek ítélte a ko-13