Budapest, 1985. (23. évfolyam)

6. szám május - Seregi László: Napirenden a víz

NAPIRENDEN A VÍZ Amit szépen megköszönt, és máris rohant a Városháza közelében parkoló URH-s kocsijához, hogy megtudakolja az ügyeletes diszpécsertől: történt-e valami rendkívüli esemény, amíg ő odabenn fogadta a gratulációkat? Alapossága, archaikusabb szóval élve: lelkiismeretessége, sajnos, elkél. Egy akkora városban, mint Budapest, szinte pillanatonként történik „rendkívüli esemény". Évente 15—16 ezer hiba S ez még kiállja ugyan a nemzetközi egybevetéseket, csakhogy a lakosság nem így gondolkodik. Neki elég egy apró törés, és máris nyúl a telefonért, feltéve, hogy időközben nem ázott át a kábel. Nem tudunk víz nélkül élni, mondja az igazgatóhelyettes, és csak röviden emlékeztet rá, hogy az emberi települések sosem mesterséges szempontok szüleményei. Letelepedni csak ott lehet és szabad, ahol bőséggel találni vizet. Nem a véletlen műve az sem, hogy éppen Budapest emelkedett fővárosi rangra. Annak idején, még az első században, a gyengülő, de továbbra is roppant erős rómaiak a mai Pók utcai lakóteleppel átellenben vetik meg Pannónia inferior tartományuk székhelyének, Aquincumnak az alapjait. De ezt már az általános iskolások is fújják. Az azonban kevéssé terjedt el, hogy a rómaiak olyan vízvezetékeket építettek, amelyek háromszáz évig gondoskodtak a város lakóinak kényelméről. Manapság, amikor egy-egy cső hivatalosan megállapított élettartama 30—40 év, csak néma tisztelettel adózhatunk a találékony elődök emlékének. Igaz, azóta történt egy s más. A víz például nem luxus többé. Megszoktuk, hogy csak elcsavarintjuk a csapot, és nyomban zúdulni kezd alá, addig folyva, ameddig szükségünk van rá, s nem kell tartanunk attól, hogy holnapra nem marad. Naponta egymillió köbmétert fogyasztunk, s ez a mennyiség mindenképpen elismerésre méltó. A szakemberek ugyanis abban teljes mértékben megegyeznek, hogy egy ország, egy város életszínvonala az egy főre jutó vízfogyasztással is kifejezhető. Nyilván vannak ennél lényegesen fontosabb szempontok is, gondoljunk csak a nemzeti jövedelemre, az iskolázottságra, az egészségügyi szolgálat hozzáférhetőségére, mégis: jó érzés tudni, hogy e tekintetben megközelítjük a legfejlettebbek nívóját. A vélekedéssel egyébként, legalábbis ilyen összefüggésben tálalva, Frommer Miklós nem ért egyet. Megítélése szerint nálunk az a baj, hogy a víznek nincs érté-A Fővárosi Vízművek csepeli laboratóriumában Velük találkozunk, ha felbontják az utat ke. Tévedés ne essék: nem őelőttük, hanem a közvélemény legszélesebb köreiben. 1 forint 20 fillért fizetünk, 5 forintba kerül Ezt, persze, illik megmagyarázni. Már csak emiatt sem takarékoskodunk a vízzel, hagyjuk órákig csöpögni a csapokat, és ha megkívánjuk a hideg sört, a gyorsabb megoldást választva, azonnyomban a falikút alá rakunk egy-két üveggel. Nem kétséges, az efféle magatartás sok gondot okozhat, de tegyük mindjárt hozzá: annak, akit azért vonnak felelősségre, miért nincs elég abból, amiből mindig lennie kellene. Meglehet, hazabeszélek, de nehezen hiszem, hihetem el, hogy a vízellátás kiegyensúlyozottsága azon áll vagy bukik, hol hűtjük le kánikulai sörünket. Annál kevésbé érzem indokoltnak ezt a nézetet, mert tudjuk, sőt, gyakorta látjuk, órák hosszat folynakfolydogálnak úgy vezetékből kiáramlott vizek, hogy akárcsak egy pillantásra méltatnák az ügyet azok, akiknek ez lenne a dolguk. És akkor még nem szóltunk a locsolókról, akikről nyaranta sok mindent hallhatunk, kivéve azt, hogy lojális állampolgárok. Holott ez már megint olyan csapda, ame-A gellérthegyi víztároló belseje lyet nem tudtunk vagy nem akartunk kikerülni. Tegnap arra ösztökéltük a kiskertek tulajdonosait, hogy csak rajta, „dolgozzatok, törjétek le az árakat!", ma pedig azt vágjuk a szemükbe, hogy locsolnak. Nem értek a mezőgazdasághoz, annyit viszont megtanultam, hogy a palántákat, veteményeket öntözni kell! Dr. Schneider Péter, a Fővárosi Tanács Közmű- és Mélyépítési Főigazgatóságának vezetőhelyettese készségesen elismeri okfejtésem igazát, s csupán arra kér, nehogy „hangulatot" keltsünk; hátha valaki mindebből azt véli kiolvasni, emelni készülnek a tarifát. Erről mostanában nincs szó, de azon erősen gondolkoznak, miként sarkallhatnának bennünket, fogyasztókat, és persze, a Vízműveket nagyobb spórolásra. Az egyik üd-CSIGÓ LÁSZLÓ felvételei vözítő módszernek az tűnnék, ha meg tudnák oldani a lakásonkénti vízfelhasználás mérését, de legalábbis érzékelnénk, hogy mi mibe kerül. Az erre alkalmas műszereket már régen kifejlesztették, a világ számos országában alkalmazzák is őket, de nálunk belátható időn belül aligha kerülhet sor a beépítésükre. A technológiai művelet és a kivitelezés akkora egyszeri beruházást igényel, amely nincs arányban az elérhető megtakarítással. A takarékosság számunkra járható útja az lenne, ha a vezetékeket, szerelvényeket, összekötő elemeket olyan anyagból és olyan minőségben gyártanák, amely megfelel napjaink követelményeinek. Milyenek ezek a követelmények? Az az igazság, nehéz biztos érzékkel kiválasztani szókészletünkből az egyedül hiteles jelzőt. Ha A csepeli diszpécserközpont 6