Budapest, 1985. (23. évfolyam)

5. szám április - TÉKA

Téka A főváros irodalmából ajánljuk Budapest múzeumai Corvina Kiadó, 1984 A legnagyobb s egyben legjelentősebb magyar múzeumok Budapesten kaptak otthont; történetük tehát szervesen kapcsolódik a főváros szellemi életéhez. Öt közgyűjteményünk: a Magyar Nemzeti Múzeum, a Szépművészeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria, az Iparművészeti Múzeum és a Néprajzi Múzeum országos gyűjtőköre mellett hatodik társuk, a Budapesti Történeti Múzeum kizárólag a főváros múltját őrző tárgyi emlékek föltárásával és megőrzésével foglalkozik. A szép kiállítású album szerzői és szerkesztői tömören leírják e közgyűjtemények történetét, ismertetik a múzeumokat alkotó osztályok tevékenységét. Voltaképpen számot adnak e fontos szellemi műhelyek munkájáról. Az ismertető szövegekkel szoros összefüggésben bemutatják a gyűjteményekben őrzött legértékesebb és legszebb darabokat. A 148 nagyszerű, jobbára színes képhez írott magyarázó sorok összefoglalják a bemutatott tárgyak és műalkotások jobb megértéséhez szükséges tudnivalókat. (A kötet megjelent angol, francia, német és orosz nyelven is.) A Ráday Gyűjtemény Evkönyve Budapest, 1984 A Ráday Gyűjtemény a Dunamelléki Református Egyházkerület könyvtára, levéltára és múzeuma. Amint az évkönyv tanúsítja, tevékenységével nemcsak az egyháztörténeti kutatás érdeklődésére számíthat, s nem csupán a rég volt korok magyar irodalmával foglalkozó tudománynak kínál lehetőséget a vizsgálódásra. Bőven meríthet a gyűjtemény anyagából a közelmúlt hazai történelmének kutatója is. Ezt bizonyítja például az a döbbenetes, 1944-ből származó dokumentum — Komoly Ottó naplója —, amelynek forrásértéke mellett más különleges fontossága is van. Haszonnal olvashatják az egyetlen szűk hónap eseményeit megörökítő naplót a múlt hibáit és eredményeit elemző nemzedékek, mert kitetszik belőle, hogy mi módon mutatott példát az emberi tisztesség az ország legsúlyosabb megpróbáltatása idején. Nemzeti azonosságtudatunk keresése közben önbecsülésünket erősítheti ez a megrendítő dokumentum. Az évkönyv az MTA és a Soros Foundation Bizottság anyagi támogatásával jelent meg. BERKES PÉTER Az Ország Háza Móra Ferenc Könyvkiadó, 1985 Ha összeraknók a Parlament leírásával foglalkozó műveket, albumokat, füzeteket — nem szólva a témáról szóló cikkek özönéről —, bízvást egy kisebb könyvtár kitelnék belőlük. Aki csak némiképp ismeri ezt a gazdag irodalmat, okkal hiheti: aligha lehet újat mondani az Országházról. Történetét nem a távoli múltból kell föltárni, megszületésének körülményei és fordulatos eseményei eléggé ismertek. Sokan és sokat írtak külső és belső kialakításáról, valamint a benne megnyilatkozó emberi képzelet és lelemény gazdagságáról. Ám a téma kimeríthetetlen, ez a könyv reá a bizonyság. Berkes Péter munkájáról szólva, mindenekelőtt az írói megközelítés újszerűségét méltányolom. Leírásainak megjelenítő erejével szemléletesen varázsolja elénk az apró részletekből összeálló épületet, s a kőcsipkék alatt élő magyar történelmet. Berkes voltaképpen az Országház regényét írta meg, s ez a szándék önmagában tiszteletre méltó, de ifjúságnak szánt művében megkísérelte a legnehezebbet: leírásait minden korosztály szívesen olvashatja. A kötetet kiegészítő színes fotók — Markovics Ferenc felvételei — híven szolgálják az író mondandóját. MÁTRA1-BETEGH BÉLA Évadról évadra Szépirodalmi Könyvkiadó, 1984 Egész életében pesti hírlapíró volt. Színikritikáit sokszor csak így jegyezte: M. B. B. Most közreadott színibírálataiból is kitetszik, hogy mily tevékeny szerepet vitt kritikai munkássága e város szellemi életében. E kötetben az ötvenes évek közepétől 1980-ig terjedő időszak, tehát egy negyedszázad színházi eseményei idéződnek föl. Színházi életünk, színművészetünk fölvirágzásának aranykora ez a korszak, s csak most, e kötet olvasása közben világosodik meg előttünk igazán, mily sok része volt ebben Mátrai-Betegh Béla hozzáértésének és ízlésének. Jószerivel ma is érvényesek drámákról, előadásokról, alakításokról írott elmélyült és élvezetes bírálatai, ugyanakkor például a Tragédia különböző előadásait elemző esszéi egyben szépírói remeklések. A kötetet Barta András gondozta, s ugyancsak ő írt hozzá okos, eligazító utószót. KISS KÁROLY Folyóiratszemle SOLTÉSZ LÁSZLÓ: A TANÁCSOKNÁL NYILVÁNTARTOTT LAKÁSIGÉNYLÉSEK 1983. évi adatainak elemzése (Városgazdasági Tájékoztató, 1984. 6. sz. 36—41. I.) A cikk emlékeztet arra, hogy a tanácsok a hatékonyabb lakásgazdálkodás érdekében 1983-ban megújíttatták a lakásigényléseket. Az igénylők száma Budapesten 49 százalékkal csökkent, 108 ezerről 55 ezerre mérséklődött. Az elemzés vizsgálja a csökkenés okait, összefoglalja a levonható következtetéseket, amelyek befolyásolhatják az újabb lakáspolitikai koncepció kialakítását, a tanácsi lakáselosztási, lakásgazdálkodási rendszer továbbfejlesztését. Tájékoztat az igénylők lakáshelyzetéről, foglalkozás, családnagyság szerinti összetételéről, a fiatal házasok, három- és többgyermekes családok arányáról, az igénylések lakásellátási formák és településcsoportok szerinti megoszlásáról. VADAS FERENC: HIKISCH REZSŐ 1876—1934 (Magyar Építőművészet, 1984. 6. sz. 54—59. I. A tanulmány egy jeles építész életútját és nevezetesebb alkotásait mutatja be. Hikisch Rezső fontosabb alkotásai a fővárosban: a Szentendrei úti iskola; az Astoria-szálló Magyar utcai szárnya; az Ilka utcai villa; a Bécsi úti lakóházak, a harmincas évek kislakásépítő akciói keretében; a Lukács fürdő átépítése; az Eskü téri Erzsébet királyné emlékmű. VEDRES GYÖRGY: A BUDAPESTI BELVÁROS REKONSTRUKCIÓJA (Magyar Építőművészet, 1984. 6. sz. 34—40. I.) A rekonstrukció elmúlt tíz évének legfontosabb eredményei, a gyalogosutcák kialakítása, a Duna-korzó rendezése, a kereskedelmi hálózat fejlesztése, a foghíjak beépítése stb. A cikkhez két írás kapcsolódik: Brenner János Városközpont — Belváros című tanulmánya és szerkesztőségi beszélgetés Polónyi Károllyal a Belváros változásáról. LÁSZLÓ TAMÁS: BEVEZETŐ FŐÚTVONALAK VÁROSKÉPI VIZSGÁLATA A SZENTENDREI ÚT ESETTANULMÁNYA KAPCSÁN (Magyar Építőművészet, 1984. 6. sz. III—V. I.) A cikk a fővárosba bevezető főútvonalak városépítési rehabilitációjhoz nyújt értékes szempontokat, vizsgálja a személygépkocsiközlekedéssel kapcsolatos városképi és városesztétikai kérdéseket. Fontos törekvés, hogy a bevezető főútvonalakról a város megnyerő, szép arcát mutassa, a művi, épített környezet a tájat tükrözze vissza, érzékeltesse azokat a folyamatokat, amelyek a városépítés során a város jelenlegi arcát kialakították. Az esettanulmány jól érzékelteti, milyennek látják a fővárost azok, akik a Szentendrei úton át érkeznek a centrumba. BENKŐ JÁNOS — GÁSPÁR JÓZSEF: A FŐVÁROSI TÖMEGKÖZLEKEDÉS TÁMOGATÁSÁRÓL ÉS ANNAK KIHATÁSAIRÓL (Városi Közlekedés, 1985. 1. sz. 13—18. I.) A tanulmány emlékeztet arra, hogy a fővárosi tömegközlekedés állami támogatása 1983-ban már megközelítette a 7 milliárd forintot. A 18 éve változatlan tömegközlekedési tarifa fenntartása immár tarthatatlan feszültségek forrásává vált, az állami támogatás mérséklése elkerülhetetlen. A tanulmány bemutatja a fogyasztói árkiegészítés népgazdasági, közlekedési, vállalati és lakossági kihatásait a közlekedés fejlődésének, fokozódó igénybevételének folyamatában. Az elmondottakat számos jól áttekinthető statisztikai adattal illusztrálja. ZAHUMENSZKY JÓZSEF: JÁRMÜREKONSTRUKCIÓ BUDAPEST TÖMEGKÖZLEKEDÉSÉBEN (Városi Közlekedés, 1985. 1. sz. 19—24. i) A cikk a közlekedés mindig időszerű témakörének egy másik fontos területét vizsgálja. Megállapítja, hogy a tömegközlekedés fenntartásának egyik alapvető feltétele a járműpark folyamatos fejlesztése, pótlása. Adatokat és elemzést közöl a tömegközlekedés különböző ágazatainak igénybevételéről, a járművek kormegoszlásáról, a járműrekonstrukció előzményeiről, végrehajtásáról, a szükséges kiszolgáló létesítmények fejlesztéséről. Áttekinti a közeljövő főbb fejlesztési feladatait és ezek hatását többek között az utaskiszolgálás színvonalára. KOLTAI MARIANN: SZÁZESZTENDŐS A KELETI PÁLYAUDVAR (Honismeret, 1984. 6. sz. 18—19. I.) Áttekintés a korabeli városfejlődési és közlekedésfejlesztési állapotokról. A pályaudvar építésének előzményei, fázisai, történetének nevezetes eseményei. BIHAR PÁL: SZAKKÉPZÉS, SZAKOKTATÁS A FŐVÁROSBAN — OKTATÁSTECHNOLÓGIAI MEGKÖZELÍTÉSBEN (Budapesti Nevelő, 1984. 4. sz. 60— 70. I.) Az oktató-nevelő munka igen fontos területével foglalkozik a cikk. Áttekinti a szakoktatási intézmények fejlődését, típusainak változásait; bemutatja a képzési és tantervi célokat, a kialakult szervezeti formákat és az alkalmazott módszereket; értékeli az oktatástechnikai eszközökkel való ellátottság színvonalát, a fővárosi szakképzés irányító szerveinek tevékenységét stb. PÁLFALVY ZOLTÁN: A TELEPÜLÉSTISZTASÁGI SZOLGÁLTATÁS HELYZETE, ELLÁTÁSÁNAK ÉS FEJLESZTÉSÉNEK SAJÁTOSSÁGAI (Városgazdasági Tájékoztató, 1985. 1. sz. 11—18. I.) A cikk felvázolja a kommunális ellátás általános jellemzőit, jogi szabályozásának fejlődését. Elemzi a csatornázatlan területek ellátásának sajátosságait és alapvető problémáit, a közműves vízellátás, a csatornázottság, a folyékony hulladék gyűjtésének és ártalmatlanításának helyzetét és összefüggéseit, adatait, majd felvázolja a fejlődés, és fejlesztés főbb irányait. GARANCSY MIHÁLY: PESTI UTCÁN, PESTI UTCÁN... LÉGTÉRKÉP (Búvár, 1985. 2. sz. 90. I.) Az írás környezetünk és közérzetünk egyik jelentős tényezőjevei, a levegő tisztaságával, minőségével foglalkozik. Tény, hogy a „szubjektív" (érzékszer-26