Budapest, 1985. (23. évfolyam)

5. szám április - POSTA

posta 1076 Garay utca 5. Telefon: 415-582 vi) tapasztalatok és a műszeres mérési adatok egyértelműen bizonyítják, hogy a főváros levegője sok tekintetben jobb, mint akár egy évtizeddel ezelőtt. Ennek ellenére Budapest még mindig a szennyezett levegőjű városok közé tartozik. Megtudhatjuk: miként alakult a légszennyező anyagok koncentrációja, területi megoszlása; 1300 légszennyező vállalat működik; milyen jogi és technológiai intézkedésekkel, mérési módszerekkel igyekeznek javítani a helyzetet; a közúti közlekedésnek ma is döntő szerepe van a légszennyezésben stb. VARGA LAJOS: BUDAPEST TERMÉSZETES ÉPÍTŐANYAGAI (Természet Világa, 1985. 2. sz. 82—84. I.) Érdekes áttekintés arról, hogy milyen anyagokból épültek fel a főváros épületei, műemlékei, egyes köztéri szobrai, maga a város. Budapest fejlődésében, fővárossá válásában a kedvező földrajzi fekvés mellett kétségkívül szerepet játszott, hogy helyben megtalálhatók a szükséges kőzetek. Kezdetben mészkövet, márgát fejtettek, de a város terjeszkedésével sorra nyitottak újabb bányákat más építőanyagoknak is. A cikk áttekinti egy képzeletbeli geológiai kirándulás keretében a főváros és szűkebb környezete geológiai viszonyait, különös tekintettel az építőkövek keletkezési körülményeire, korára, lelőhelyére. Fölvázolja a terület geológiai történetét a dolomit, márga, homokkő, a legkülönbözőbb korokban keletkezett mészkőfajták s a téglagyártás bázisát képező pannon agyag lelőhelyeit, valamint a kavicsbányákat. Ismerteti a nem helyben bányászott, de a főváros építkezésein gyakran használt, távolról származó márvány- és gránitfajtákat, andezitet, bazaltot, utal rá, melyik épületen, úton használhatók fel. Végül szól a rohamos kitermelés által veszélyeztetett geológiai értékek védelmének fontosságáról, megemlítve a főváros földtani szemponból jelentős védett területeit. A MAGYAR ÉPÍTŐPAR című folyóirat 1985. évi 1—2. összevont száma Épült 1984-ben címmel gazdagon illusztrált szemlét tart az elmúlt év legjelentősebb építészeti alkotásai fölött. Többnyire a tervező ismerteti az egyes épületeket, létesítményeket, bemutatja legjellemzőbb jegyeit, funkcióját, az elhelyezés, tervezés, kivitelezés körülményeit, az építés érdekesebb műszaki megoldásait, az alaprajzot. Az alábbi, 1984-ben elkészült, jelentősebb fővárosi épületeket ismerteti. Csontos Csaba: a XII. kerületi Diana utcai 16 tantermes általános iskola: Szendrő Péter: a Veres Pálné Gimnázium rekonstrukciója; Fábián István: az ELTE Tanárképző Főiskolai Kara; Domonkos Jenő: a Margitszigeti Szabadtéri Színpad rekonstrukciója; Molnár Péter — Kőris János: az Országos Mentőszolgálat új bázisa; Derdák Tivadar: a Skála Áruház — MÁV-irodaház (Marx tér); Michaletzky Gábor: a budapesti Fészek Áruház; Almstaier Ottó: a Magyar Hajó- és Darugyár népszigeti acélszerkezetgyártó üzeme; Harmati János: az angyalföldi Spirál személygépkocsi szervizház; Zsuffa András — Hribik Ferenc: csepeli víztisztítómű; Petur Alajos: az új Árpádhíd és tartozékai. A szemle értékes dokumentuma a város fejlődésének, további gazdagodásának, valamint a mai építészeti törekvéseknek, megoldásoknak. CSOMOR TIBOR Suzássy László 1939—1985 Olyan volt, mint egy huszadik századi Teli Vilmos. Megtermett, derűs, jószívű, kötelességtudó. Mégis őt találta el az alattomos kór gyilkos nyila. Bár sejtette, tudta, hogy alulmarad, fogcsikorgatva tusakodott évekig a halállal. Legutolsó telefonbeszélgetésünkkor — hangja már torz zokogás — panaszkodott, hogy kiesik kezéből a ceruza, nem tud dolgozni, amiatt gyötrődött, hogy nem tudja ellátni a vállalt feladatot. Nem akarok élősködni, mondta megrendülten, és minket is megrendítve. Most már csak a kérdés maradt: miért kutatunk mi nagyítóval a helytállás nyomai után, amikor itt vannak a példák körülöttünk — a szenvedés szürke pokróca födi őket. Buzássy László szerkesztőségünk tagja, munkatársunk, barátunk volt. Mindnyájan szerettük, ezért búcsúzunk tőle fájdalommal. Karácsony estéjén született. Legyen számára puha jászol a föld. Mozgás a hegy körül Mármint a Hármashatár-hegy körül, melynek lejtőit oly szívesen keresik föl a sportolók és kirándulók. Szerkesztőségünk a Budapest Főváros Tanácsa V.B. Testnevelési és Sporthivatalától, Küszbei Ferenc elvtárstól a következő levelet, illetve levélmásolatokat kapta, amelyekből idézünk. „Folyóiratuk 1985/1—2. számában Mire való egy hegy cím alatt közölték Fábri Ferenc olvasójuk észrevételeit a Hármashatár-hegy téli sportolási lehetőségeiről. Szíves tájékoztatásukra mellékelten megküldöm Fábri Ferenc elvtárs részére küldött válaszlevelünk másolatát. Egyben közlöm, hogy az olvasói levélben jelzett problémák orvoslása érdekében a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság főigazgatóját és a BKV vezérigazgatóját intézkedésre felkértük." A BKV vezérigazgatójának, dr. Zahumenszky József elvtársnak küldött levélből: „A Hármashatárhegyen kialakult téli közlekedési nehézségeket a Hivatal szakemberei több esetben tapasztalták, így az autóbuszjárat sűrítésével egyetértünk. Kérem a Vezérigazgató elvtársat, hogy a Hármashatár-hegy autóbusszal való megközelítésének téli hétvégi feltételeit megvizsgálva, a körülmények figyelembevételévei kedvező intézkedést meghozni szíveskedjen." A Pilisi Állami Parkerdőgazdaság főigazgatójának, dr. Berdár Béla elvtársnak írt levélből: „Ezúton javasoljuk, hogy közös munka keretében — egyéb érdekeltek bevonásával — vizsgáljuk meg annak lehetőségét, hogyan lehet a Hármashatár-hegy — Csúcshegy térségében a téli sportolási lehetőségeket javítani." Fábri Ferenc elvtárs adta meg az első lökést a mozgáshoz. Végül a hozzá írt levélből idézünk: „A Hivatal szakemberei előtt ismertek a főváros környéki síelési-szánkózási terepek szűkös adottságai és azok közül is elsősorban a Normafa túlterheltsége. Javaslata egy hármashatár-hegyi síközpont kialakítására időszerű, és további megerősítését jelenti ez irányú törekvéseinknek ... más érdekeltekkel közösen keressük ... a megvalósítás lehetőségét. Őszintén remélem, hogy a VII. ötéves tervidőszak első éveiben a kivitelezésre sor kerül. Terveink megvalósításáig szíves türelmét kérem." Köszönjük a részletes, pontos tájékoztatást. Reméljük, a sok bába közt nem vész el a gyerek, hanem a gondozó kezek nyomán — a társadalmi munka segítségére is támaszkodva — szépen fölcseperedik, azaz megjavulnak a téli sportolásnak a lehetőségei a fővárosban. Beszélő város No, nem szó szerint kell érteni, nem megszólásról, pletykáról ad hírt az elnevezés, hanem a Magyar Rádió kulturális ajánlóműsora keretében, a Petőfi Rádióban sugárzott új vetélkedőről. A „Beszélő város" minden páros hét péntek délutánján, 16 óra 25 perckor jelentkezik a Hungária Kávéházból, ahol a két játékvezető: Ómolnár Miklós és Rózsa Péter várja mindazokat, akik szeretik ezt a várost, és szeretetüknek, aggódásuknak hangot is akarnak adni, avagy olyasmit tudnak, ismernek a kapualjak homályába vesző értékekről, hűs csobogással pihentetni vágyó, de a nemtörődömség miatt már régen nem csobogó udvari kutakról, régi vagy új házakról, terekről, amit érdemes továbbadni, amit jó, ha mások is, minél többen tudnak. Mert az érték felismerésétől már csak egy lépés annak védése, ápolása. És Budapestnek igen sok értéke van, amely nem eléggé ismert, tehát nem is óvjuk eléggé, s csak pusztulása, rongálása láttán vesszük észre, kapunk a fejünkhöz — rendszerint már későn. Az adás tehát szemnyitogató és magatartásformáló is egyben. A vetélkedő kérdései fővárosunk múltjához, évfordulóihoz és a „Budapest" folyóirat legfrissebb számához kapcsolódnak. Aki olvassa lapunkat, annak már esélye van arra, hogy 500 forintos vásárlási utalvánnyal és egyéves előfizetési díjjal kelhessen fel a kávéházi asztalra tett mikrofon mellől. Egy vízivárosi lakos pontos címmel és névvel ellátott levelében (kérte, hogy nevét ne közöljük, mert „nem szeretem a nyilvánosságot") Del Medico Imre Víziváros című írásához (Budapest, 1985. 3. szám) szól hozzá. „Mindig figyelemmel olvasom Del Medico Imre hozzászólásait, cikkeit. Miért? Mert sokat tud az utcák, a házak történetéről, mert nyitott szemmel jár a mai Budapesten — hadd tegyem hozzá: és nyitott szívvel —, össze tudja kapcsolna a régit, a múltat a jelennel, van fantáziája, ennek következtében olykor meghökkentő javaslatokat tesz. Vagyis: van véleménye, ennek hangot is ad. Ha közéletiségről beszélünk, márpedig egyre többet emlegetjük, óhajtjuk — és joggal —, akkor sok szempontból példát vehetünk róla. Ez, persze, nem jelenti, hogy meg ne fontolnánk, esetleg meg ne vitatnánk elképzeléseit. Többek között ezért olvastam örömmel a Zuglóról szóló cikke után írását a Vízivárosról. Egyetértek a „vigalmi negyed" gondolatával, hozzátéve, hogy csak módjával hozzák létre, ne a látványos proccság, a hangoskodó drágaság, hanem az ízlés meg az otthonosság jegyében. Csöndes, tiszta, nem drága — hogy olcsó, azt már le sem merem írni — vendéglők, kiskocsmák, presszók kellenének, másmás hangulattal, arculattal. És, uramisten, talán egy kávéház is megélne itt! De inkább arról írok, mivel nem értek egyet. Amikor azt említem, hogy a szerzőnek olykor meghökkentő javaslatai vannak, visszafogottan fejeztem ki magam. Ami a javasolt „gyaloghidat" illeti — a Batthyány tér és a Parlament között —, hajmeresztő ötletnek tartom. Éppen a dicsért kilátást, városképet rontaná el. Persze, a volt Kossuth-hídat mindenképpen helyettesíteni kell, de nem kizárólag a turistákat szolgáló „gyaloghíddal", hanem a tervezett, Duna alatti alagúttal. Aki hídról akar gyönyörködni a panorámában, talál magának megfelelő hidat. A másik — nem kifogás — inkább óvás: vigyázzunk a beépítéseknél. A meglévő kis parkok szépek, a nyugodtságot sugározzák. Inkább gyarapítani kellene a számukat, és erre alkalmasak lennének a még be nem épített telkek. Még a Corvin tér fölötti romos rész fűvel benőtt látványa is szebb egy idétlen épületénél. A volt francia követség telkét is sajnálnám, ha beépítenék, nemzedékek tanultak itt korcsolyázni a „Matyi bácsi" pályáján, most pedig teniszeznek a telken. A csupa egyforma magas házak monoton vonalát jó, ha megtörik fák, alacsonyabb épületek. S milyen szép — Pestről is látszik — a telek mögötti copf stílusú kis palota, melyben jelenleg a Szép Ilonka bár székel. Kár lenne ezt és a hozzá hasonló gyöngyszemeket eltakarni, nincs olyan sok belőlük. 27