Budapest, 1985. (23. évfolyam)

5. szám április - Varannai Aurél: Régi könyvárusok

Az ügyvédeknek illett megvenni a Grill Testvérek kiadásában megjelent döntvénytárakat, a Fodor-Térfy magánjogi döntvénytár sorozatait, a Corpus Jurist Verbőczytől az utolsó törvénytárig. Az orvosok a számukra nélkülözhetetlen orvostudományi könyvekre voltak vevők, és minden új háztartásban kellett legalább egy lexikon: a Pallas, később a Révai vagy esetleg egy német kiadású enciklopédia. Akkoriban az értelmiségi háztartásokban szinte „berendezési tárgyként" szerepeltek a magyar klasszikusok, Jókai, Mikszáth stb. életműsorozata. A sorozatokat hitelbe, részletfizetésre jól el tudták adni a könyvügynökök. A 72 kötetes Magyar városok és vármegyék díszes — egyébként is kitűnően tájékoztató — sorozata szinte minden jobb magánkönyvtárba eljutott. De a századfordulón megjelentek az olcsó kiadványok is. A sort a Wodianer-cég nyitotta meg az Olcsó Könyvtárral, amelynek egy-egy kötete alig került többe egy villamosjegynél. Az egyszerű papíron, szürke papírfedéllel megjelent könyvecskék felölelték szinte az egész világirodalmat Homérosztól Emersonig. A sorozatban a széppróza és költészet mellett helyet kapott a filozófia s történelem is. A Singer és Wolfner kiadású Magyar Könyvtár filléres kötetei az előbbinél valamivel jobb minőségű papíron a modern irodalmat szállították házhoz. Gömöri Jenő Modern Könyvtára — melynek kötetei híven követték a világirodalom legújabb áramlatait — már tetszetősebb külsővel vonzotta magához az olvasót. A század tízes éveiben indult az Athenaeum kék vászonkötésű, a modern világirodalomba tallózó regénysorozata, melynek köteteit egy koronáért árulták. És közben egyre nőttek, terebélyesedtek a kiadók: a Franklin, az Athenaeum, a Révai, az Akadémiai, az Egyetemi, a Szent István mindent megtett vásárlóiért. A Kisfaludy Társaság szép kiállítású kötetekben adta közre a magyarra fordított klasszikusokat, Péterfy Jenő esszéit stb. A húszasharmincas években újabb könyvkiadók alakultak, melyek közül nem egy — Kner Izidor, Tevan Andor, az „amatőr" Amicus — még ma is híres szép nyomtatványairól; ha könyveik fölbukkannak az antikváriumokban, azonnal vásárlóra találnak. A régi könyvkereskedéseknek nem volt áruda jellege, mint manapság a boltoknak, nem csupán a friss művek kerültek polcaikra, hanem a régebben kiadott könyvek is. Raktáraikban néhány évre visszamenőleg megtalálható volt szinte minden kiadvány. Persze az ilyesféle könyvkereskedői gyakorlathoz tőke és hitel is kellett. De főképpen tájékozott, üzleti és irodalmi érzékkel megáldott könyvárus. S akkoriban sok olyan könyves ember volt, aki üzletét valóságos szellemi központtá tudta varázsolni. Mert a jó és jól menő könyvkereskedéshez nemcsak gazdag kirakatra, zsúfolt könyvespolcokra van szükség, az udvarias kiszolgálás is csupán a szakma járulékos eleme. Az igazi kereskedő irodalmi tájékozottságával, lelkiismeretesen válogatott könyvállományával állandó vevőkört tud magához csábítani. Művelt ember lévén, valóságos tanácsadóként szolgálhat, árus és tájékoztató egy személyben. A tehetségesebb kereskedők üzletei irodalmi szalonként is ismertek voltak. Bementünk a boltjukba böngészni, és kijöttünk hónunk alatt egy halom könyvvel, amiről odabent meggyőztek bennünket: „ezt mindenképpen el kell olvasni!" Rangsorolás nélkül, az emlékezés megbocsátható tökéletlenségével írok itt a régi pesti könyvárusokról. Azokról, akik nem árut láttak a könyvben, hanem szellemi kincset, amitől olykor fájó szívvel váltak meg. A Dorottya utca és a Vörösmarty tér sarkán állt a Grill Testvérek boltja, Grillék valamikor jogi művek kiadásával foglalkoztak. Volt egy lobogó hajú, lelkes fiatal alkalmazottuk, Gergely Rezső, aki később átvette a könyvesboltot, és a főváros legelső könyvüzletévé fejlesztette. Nála persze nem ábrándos ifjú lányok várták a pult mögött, hogy mit választ a vevő. (Gergelynek talán mindössze két alkalmazottja volt.) A nagy forgalmú üzletben a könyvrajongó fiatalokon kívül sűrűn megfordultak írók, művészek, politikusok is. Mindenki Gergelyt kereste, aki egy személyben volt könyvelő, eladó, s maga futott a raktárba egy-egy régebbi kiadású könyvért. Ismert minden írót, minden könyvet, magyart, németet, franciát, angolt, a Rowohlt s a Fischer könyvek, a bécsi, müncheni, frankfurti kiadások éppúgy ott sorakoztak a polcokon, mint a sárga papírfedelű francia regények vagy a jellegzetes Gallimard-művek. Megvolt itt minden, és ha hiányzott valami, nem közölték ridegen a vevővel, hogy „sajnos, az nincs", hanem azonnal följegyezték a keresett könyv címét, és megnyugtatták a vásárlót, a kért művet napokon belül meg fogja kapni. Gergely Rezső azt is hozzátette: „ne küldjem el a kifutóval?" A Grill-bolthoz hasonló volt a többi könyvkereskedés is; ha nem a tulajdonos, hát valamelyik régebbi alkalmazott volt a bolt szíve. Az Andrássy úti Singer és Wolfnemél a mindentudó Tímár, a Petőfi Sándor utcai Rózsavölgyinél a fürge Salgó olyan odaadással szolgálta a céget, mintha a sajátja lett volna. A kis Cserépfalvi a Váci utcában a baloldali írók találkozási helyévé tette üzletét; nagyszerű kiadó is volt, aki a behozott kéziratot még aznap hazavitte, s elolvasván negyvennyolc órán belül válaszolt az írónak. A kiadásra érdemes kéziratból két hónapon belül könyv lett. Lantos Adolf, noha antikváriusként működött, gazdája volt egy magas színvonalú folyóiratnak, a Literatúrának, melyet Supka Géza szerkesztett. Budán a Tisza Testvérek, a Városháza oldalában Kókai őrizték a könyvkereskedelem konzervatív hagyományait. Az Egyetem téri Politzer a jogászok kedvenc könyvesboltja, ott adták ki a jogi körökben igen népszerű Jogállat című vicclapot is. A Kossuth Lajos utcai Egyetemi könyvesbolt szép külsejű könyveiről volt híres. Idegen nyelvű könyveket majdnem mindenütt árusítottak, de a föntebb már említett üzleteken kívül a Váci utcai Laufernek volt a leggazdagabb raktára a modern angol, francia, német könyvekből. A Fürdő utcában (ma József Attila utca) Kis Adolfné boltocskája páratlan választékot kínált, főképp francia és angol könyveknek volt bőviben. Az Andrássy úti patrícius Wodianer lassanként inkább a könyvkiadás terére szorult. A Múzeum körúton, az egyetemek közelében majdnem mindenik házban volt könyvesbolt vagy antikvárium; egyik ilyen híres könyvbúvárló helyként tartották számon Aczél üzletét. Hanem a legnevezetesebb antikváriumok — az Egyetemi Könyvtárral szemben Ranschburg, majd Stemmer boltja — a Ferenciek terén sorakoztak. Tulajdonosaik olyan rajongással gyűjtötték a régi könyveket, editio princepseket, nyomtatványokat, metszeteket, hogy olykor könnyes szemmel váltak meg kincseiktől. Szívükhöz nőtt minden darab, mintha valami családi ereklye volna. És azt is tudták, minek hol a helye. Gyermekkoromban egyszer bent voltam Ranschburg üzletében — fia jó barátom volt —, amikor belépett egy úriember, és meg akarta venni a kirakatban látott Kossuth-levelet. Ranschburg sajnálkozva közölte, hogy a levél már nem eladó, odaígérte az Országos Széchényi Könyvtárnak. A vevő bosszankodott, és hogy megszerezze, 80 pengő helyett 120-at kínált. De Ranschburg hajthatatlan maradt: az ár csak 80 pengő, de a levelet a Széchényinek kell megkapnia, „mert ott a helye." Sok volt az olyan kisebb-nagyobb pesti könyvesbolt, ahova a vevők legtöbbje úgy lépett be, mint valami ismerőshöz — és úgy is fogadták. A kereskedő csak ránézett a vendégre, és azonnal tudta, mit nyújtson a kezébe: egy sárga fedelű francia regényt vagy a legújabb Thomas Mann-kötetet. S ami a legfontosabb, a vevő is tudta, hogy rábízhatja magát a könyvkereskedő tanácsára. Akárcsak 1839-ben Miss Julia Pardoe. VARANNAIAURÉL 25