Budapest, 1984. (22. évfolyam)

12. szám december - Rege Sándor: Szovjet kapcsolat Ikarus módra

Szovjet kapcsolat Ikarus módra Szovjetunióban kifejlesztett automata sebességváltó beépítésével. A kétszázasként emlegetett típuscsalád megjelenése egyébként is módosított az autóbuszgyártás stratégiáján. Éppen, mert hazánk kapta a KGST megtisztelő megbízását, természetszerűen került szóba a nemzetközi együttműködés lehetősége, különösen a főegységek gyártásában és fejlesztésében. És ismét csak a szovjet fél vállalt jelentős részt. Például a kormányzott mellső tengelyek közös tervezésben és fejlesztésben készülnek mind a mai napig, úgy, hogy gyártásuk a Szovjetunióban kezdődik, s Magyarországon fejeződik be az összeszereléssel. Szemkő Gábor, a nagyüzem kereskedelmi osztályának vezetője mintegy mellesleg jegyzi meg: immáron négy esztendeje tölti be posztját, s nem emlékszik rá, hogy akár egyetlen alkalommal is lemaradtak volna szovjet exporttervük teljesítésében. Ez a félmondatnyi kiszólás jelzi, hogy a legnagyobb megrendelővel való kapcsolatot nagyon komolyan veszik. De hogy nem egyszerűen korrekt üzleti szellem jellemzi ezt az összeköttetést, hogy ebben már felfedezhető a szocialista összefogás nem egy fontos jele, arra példák egész sora szolgál. Jó személyes kapcsolatokról beszélnek, kezdve a KGST járműipari állandó bizottság tárgyalóasztalánál, amely mellett az iparági vezetők ülnek, lefelé haladva a struktúrában az Ikarus-Mogürt-Avtoexport kereskedőin át a vevőszolgálat és az üzemeltetők közötti összeköttetésig. Nemrégiben adták át a magyar járműipari központot Moszkvában, amelynek feladata állandó és közvetlen kapcsolatot tartani az üzemeltetőkkel. Ez a kölcsönös információ bázisa. A járműipari központ átadása nem pótolja azonban az évenként megrendezett üzemeltetői konferenciát, amelyen az autóbuszokat használó vállalatok vezetői közvetlenül is elmondhatják észrevételeiket az Ikarus képviselőinek, módo-Indul a konvoj a Szovjetunióba sításokat kérhetnek, tippeket adhatnak az új típusok fejlesztéséhez. Ezeken a találkozókon is lemérhető volt, hogy a 200-as típus kielégíti a mai igényeket, de érezhető, hogy megérett az idő a továbblépésre. Októberben át is adták az új tolócsuklós változat első darabját az Avtoexport képviselőjének, s várhatóan 1986-87-ben megindul az új, 300-as típuscsalád sorozatgyártása és szállítása. Elkészült az alacsony padlóvázas űj városi autóbusz prototípusa is. Ám éppen mostanában érkeztünk el ennek a kapcsolatnak az első, űj utakkal kecsegtető állomásához. Szellemi export megjelöléssel emlegetik ezt a világkereskedelemben, s hazánk az utóbbi időben ezen a téren sokat lépett előre. Ezúttal a járműipari együttműködés keretében a szovjet fél az Ikarus szakembereit bízta meg a likinói autóbuszgyár technológiai rekonstrukciójának megtervezésével és kivitelezésével. A fejlesztésben itt is együttműködnek, s a likinói gyárnak 1986-ban már új technológiával, új típust kell gyártania. Az Ikarus szovjet kapcsolata nemcsak a két ország kereskedelmében érzteti hatását (a buszokért például értékes gépeket, személyautókat kapunk cserébe), a gyár belső életére is ösztönzőleg hat. Az idei brigádértekezleteken megjelentek az új típusok kifejlesztésére és gyártására vonatkozó felajánlások. Vagyis alkalmat adtak a XIII. pártkongresszus tiszteletére és a felszabadulás 40. évfordulójára indított munkaverseny tartalommal való kitöltésére. Eredményként említhető az új csuklós típus októberi átadása. S mert a magyar Ikarusoknak ekkora piacuk van a Szovjetunióban, az év végéig terven felül átadásra kerül 500 autóbusz, a jövő évi szállítások előlegeként. Vagyis a brigádok felajánlása és a szovjet fél érdeklődése lehetővé teszi a gyár exporttervének túlteljesítését. A Szovjetunióban ma mintegy 80 ezer Ikarus közlekedik. Gyártók, kereskedők, üzemeltetők nagy megelégedésére. Ez is záloga annak a kijelentésnek, hogy a szovjet kapcsolat a magyar autóbuszgyártás és -fejlesztés biztos és hosszú távú háttere. REGE SÁNDOR 17