Budapest, 1984. (22. évfolyam)

3. szám március - Nógrádi Tóth Erzsébet: Vijjogó fehér autók

Vijjogó fehér autók Barátságtalan péntek este. Havas esö esik. Megállás nélkül villognak a jelzőlámpák az Országos Mentőszolgálat Marko utcai központi irányító csoportjának telefonközpontjában. A pár négyzetméternyi szobában két mentőtiszt ül a 04-es hívást fogadó telefonasztalnál. Egyszerre 60 vonal érkezhet be a jól ismert hívószámon. Nincs megállás, fizetésnap volt az építőiparban. Sok a részeg sérült, ki közlekedési baleset, ki verekedés áldozataként várja a segítséget. A bejelentést követő néhány másodperc elteltével a szobában ülő rádiós riasztja a főváros 13 mentőállomásán az ügyeletes mentőket. Kik az állomáshelyen kapják a parancsot, kik egy előző mentésből hazafelé tartva fordulnak vissza a megadott helyszín felé. (A központtal ugyanis valamennyi mentőautó rádiókapcsolatban van.) A mentőn szolgálatot teljesítőknek a jelzést követő egy percen belül indulniuk kell a segítséget várókhoz. — A tartalékkal együtt 240 mentőautó áll szolgálatára a fővárosban és környékén élő közel két és fél millió embernek. Hétszázhetvenegyen dolgozunk a Budapesti Mentőszervezetnél, 44 orvos, 27 mentőtiszt, 302 mentőápoló és 316 gépkocsivezető. Munkánkat 43 ügyviteli dolgozó és 39 úgynevezett egyéb állományban levő szerelő, takarító segíti — mondja dr. Andics László, a Budapesti Mentőszervezet vezető főorvosa, aki most éppen a 04-es telefonasztalnál fogadja a mentést kérők telefonjait. Hogy ne zavarjuk az itt dolgozók munkáját, a főorvos szobájában folytatjuk a beszélgetést. — Hozzánk tartozik a légi mentés is — folytatja dr. Andics László, aki mentőápolóként kezdte a szolgálatot, később végezte el az orvosi egyetemet. Urológus lett, de a szíve visszahúzta a mentőkhöz. Havi négy-öt alkalommal a légi mentésnél teljesít szolgálatot. Az Országos Mentőszolgálatnak két merevszárnyú Pilátus gépe és három helikoptere van. A repülőgépek bel- és kül-8 földi távolsági feladatokat látnak el. A mozgékony helikoptereket az életveszélyes baleseteknél, esetleg olyan helyeken veszik igénybe, amelyek gépjárművel nehezen vagy éppen meg sem közelíthetők, vagy ha a beteg állapota kíméletes szállítást követel meg. Légi mentést végeztek például Mohorán, ahol autóbusz és vonat összeütközésének áldozatait kellett a legsürgősebben menteni. Ahol emberek élete forog kockán, nehéz pénzről szólni. Tudva, hogy mindig az emberélet az elsődleges — úgy gondolom, mégis meg kell említeni: a légi mentés nagyon költséges. Egy helikopter felszállása 18 ezer forintba kerül, és 30 ezerre rúg egy órai repülés költsége. A repülőgép valamivel olcsóbb, mivel kevesebb üzemanyagot fogyaszt. — Budapesten nyolc leszállópályánk van, vidéken is több helyen sikerült megoldanunk a leszállást. Nagy jelentőséget tulajdonítok a helikopterek munkájának, hiszen a gyorsaság életet menthet — folytatja dr. Andics László. — Igaz, jobb lenne, ha olyan fejlett technikával rendelkeznénk, hogy a helikopterek közvetlenül a kórháznál landolhatnának. Sajnos, erre a régi kórházépületek, a beépített környezet nem ad módot. A tetőszerkezetek pedig nem elég erősek ahhoz, hogy ott leszállhassanak a helikopterek. Az új kórházaknál, például a délpestinél már úgy készültek a tervek, hogy a helikopterek leszállása megoldható. Fontos lett volna az újjáépítendő Traumatológiai Intézetnél is az ilyenfajta mentési lehetőség megteremtése. Sajnos, erre a jelenlegi anyagi helyzet nem ad módot. A központi irányító csoport mai rádiósa Papp Géza mentő szakápoló. Asztala fölött a falon Budapest speciális mentőtérképe függ, rajta különböző színű jelzőszámok, az úton lévő mentőautók számai. Ezen a péntek estén 25 kocsi járja a főváros'útjait. — Háromféle mentőkocsink van, ezt reprezentálják a színek is — mondja Karsai Tibor ügyeletes mentőtiszt. Pár perces beszélgetésünk alatt kollégája, Nagy Tibor kezeli az ő telefonkészülékét is. Hiába, itt ismeretlen fogalom a szünet. — A kék színű jelzés a rohamkocsiké, amelyeken orvosok teljesítenek szolgálatot -r- folytatja Karsai Tibor. — Vannak kocsik, amelyeken mentőorvosok vagy mentőtisztek, aztán ismét egy másik csoport, amelyen mentőápolók dolgoznak. A bejelentett esetek súlyosságától függ, hogy milyen kocsit küldenek. A fővárosban hét rohamkocsi dolgozik. Ezekben EKG-készülék, vákuummatrac is található. Természetesen felszerelték pacemakerekkel, gyógyszerekkel, mesterséges lélegeztetéshez szükséges eszközökkel, injekcióstűkkel és különféle kötöző- és fertőtlenítőszerekkel is. A kocsik többsége kisebb fajta, lengyel gyártmányú Nysa. Ezeket a kisebb mentéseknél és a betegszállításoknál alkalmazzák elsősorban. A rohamkocsiknak jobb a rugózása, fűtése, menettulajdonsága, belső tere nagyobb, a berendezések elhelyezése praktikusabb. Mindez tükröződik az árában is, hiszen míg egy Nysa 151 ezer 600 forintba kerül és mintegy 130 ezer forint hozzá a felszerelés — például a vákuummatrac, mely ma már minden mentőautóban megtalálható a kíméletes szállítást igénylő sérültek érdekében —, addig a Mercedes ára, teljes gyári felszereléssel, körülbelül másfél millió forint. Ezen túl a Mercedes extra üzemanyaggal működik. — Egy-egy mentőkocsi 3—4 évig fut. Évente mintegy négyszázat selejteznek ki közülük, illetve ennyit kell helyettük beszerezni. Sajnos, az Országos Mentőszolgálat, de népgazdaságunk sincs egyelőre olyan helyzetben, hogy a legmodernebb mentőautókra cserélhetné ki kocsiparkját. Marad a házi tökéletesítés vagy a gyártó lengyel céggel a napi kapcsolat, hogy egy-egy javaslatot figyelembe vegyenek az új Nysa kocsik gyártásánál. Karsai Tibor elmondja, hogy 11 éve került a mentőkhöz. Elvégezte az Egészségügyi Főiskola mentőtiszti szakát. Orvosnak készült, de háromszori sikertelen próbálkozás után föladta. — 1975 óta vált főiskolai szintűvé a mentőtisztképzés. Munkánkhoz a lehető legtöbb egészségügyi ismerettel kell rendelkeznünk. Ez a bejelentések felvételénél és a kivonuláskor is fontos, hiszen a kocsikon orvosi feladatokat látunk el.