Budapest, 1984. (22. évfolyam)

3. szám március - Nógrádi Tóth Erzsébet: Vijjogó fehér autók

Dr. Péter Zsuzsa a Központi Mentőállomás vezető főorvosa. Harmincnyolc éves oxyologus és belgyógyász szakorvos, két kisgyermek édesanyja. Hetente egy alkalommal rohamkocsin dolgozik, és emellett ügyeletet is ellát az Országos Mentőszolgálat Szobi utcában lévő 85 ágyas kórházában. A kórház épületében a két világháború között magánszanatórium működött. 1956 óta mentőkórház. Traumatológiai osztályán elsősorban végtagsebészet működik, belgyógyászatán újraélesztést, akut kardiológiai kezelést végeznek. Tartozik hozzá ambulancia is. Ebbe a kórházba szállítják a főváros részeg sérültjeit. Sajnos, fizetésnapokon vagy nagyobb ünnepeken kicsinek bizonyul. Mint azt a Budapesti Mentőszolgálat vezető főorvosa mondotta: legalább 800 ágyasnak kellene lennie, annyi a baleset, a váratlan rosszullét, és sokszor hosszú-hosszú kilométereket kell mentőzni, amíg a beteg az éppen ügyeletes kórházba jut. Tragédia is történhet, ha például a sérültet Óbudáról az éppen ügyeletes csepeli traumatológiára kell szállítani. Csupa fiatal emberrel találkoztam a Markó utca 22-ben. A szolgálatvezető főorvos, dr. Bogdán Beatrix is mindössze öt esztendeje gyakorló orvos a mentőknél. — Egyetem után tízen jöttünk ide főállású mentőorvosnak, de egyedül maradtam itt — mondja. — Két éve rohamkocsizom, ügyelek, jobban mondva szolgálatot teljesítek. Megtudom, hogy a két dolog nagyon is különbözik egymástól. Az ügyeletért külön díjazás jár, míg a szolgálatot, legyen az 24 órás munka, a havi fixért teljesítik. Egyébként is, ügyelni a kórházakban és rendelőintézetekben szoktak a mentőorvosok. * Elnézem a szolgálatot teljesítő mentősöket. Bevallom, nem ilyennek képzeltem a Központi Mentőállomást. Nem ilyen szűk, kopott asztalokkal, székekkel ellátott vezérlőtermet képzeltem magam elé. Azt hittem, hogy a mentősök legalább olyan körülmények között dolgoznak, mint mondjuk egy valamirevaló szállítási iroda munkatársai. Lehet, hogy már nem sokáig marad ez így? Lehet, hogy valamennyien kiköltöznek majd a Róbert Károly körúti új mentőbázisra? — A Központi Mentőállomás, a Budapesti és a Pest megyei Mentőszervezet továbbra is a Markó utcában marad — kapom a választ dr. Göbl Gábortól, az Országos Mentőszolgálat főigazgató-helyettesétől. — Az új bázison egy esetkocsi és 50 szállítókocsi dolgozik. A szállítókocsik nagy része innen, a Róbert Károly körútról indul. Itt kapott helyet a központi javítóműhely, a raktár meg a főigazgatóság a kisegítő adminisztratív munkát végző dolgozókkal. A Központi Mentőállomás áttelepítése felesleges. A központi irányító csoport munkájához jól működő telefon- és rádióközpont épült ki a Markó utcában, amit nagyon költséges lenne áttelepíteni. Áttelepítésére nincs is szükség. Arra viszont igen, hogy a régi épületet is korszerűsítsék. A tervek készen is vannak, és lehetőségeinkhez mérten hozzáfogtunk a munkához. Hosszú évekig épült az Országos Mentőszolgálat új bázisa. Az arra járók találgatták, miféle furcsa építményt húznak fel a Vágány utca és a Róbert Károly körút sarkán? Csak lassan körvonalazódott a kép. Sokan szidják a tervezőket az újabb bánatos szürke ház miatt amúgy sem a szemet gyönyörködtető városrészben. Mások dicsérik a csupa ablak mentőbázist. Majd megszokjuk ezt is, csakúgy, mint a szomszédságában lévő Domus áruház épületét. Nézzük inkább azt, megfelel-e rendeltetésének az új létesítmény? — Sok még a hiba, a kijavítani való az épületen — mondja a főigazgató-helyettes. — A munkafeltételek mindenképpen jobbak, mint a zsúfolt Markó utcai épületben voltak, és az ott maradók sokkal nyugodtabb körülmények között, kényelmesebben dolgozhatnak. Hosszú ideig tartott a tervezgetés. 1950-ben gondoltak arra először, hogy új mentőközpont kell, de csak 1975-ben kezdődött el a tervezés, majd ezt követte az építkezés. A beruházás költsége körülbelül 260 millió forint, de még nincs teljesen kész a bázis. Megtudom, hogy az Országos Mentőszolgálat több mint hatezer dolgozójának intézik itt a személyi ügyeit, valamivel több mint ezer futó és 600 tartalék mentőkocsi ügyintézése mellett. A tizenkilenc megyei és a budapesti mentőszervezet, valamint a hozzájuk tartozó mentőállomások és a kórház munkáját irányítja innen a főigazgatóság. — Létszámgondjaink vannak — folytatja dr. Gőbl Gábor. — Az Országos Mentőszolgálat orvosaink száma 109, mellettük 70 részállású orvos teljesít szolgálatot. A városokban megfelelő az arányuk, de vidéken nem ilyen jó a helyzet. Igyekszünk mindent elkövetni, hogy többen válasszák hivatásuknak a sürgősségi orvostant, az oxyologiát. 1979 óta, amióta szakvizsgázni lehet a mentőorvosoknak, évente öt-tíz orvos választja ezt a szakmát. Sajnos, néhány év után többen elköszönnek tőlünk, elmennek kórházakba, rendelőintézetekbe. Kétségtelen, hogy kemény munka a miénk, és talán nincs is annyi jövedelem, mint más helyen. Itt nincs meg a kórházi tisztaság, itt télen, nyáron, forróságban és hidegben úton kell lenni. Itt nincs az ember háta mögött biztonságot nyújtó orvosi team: amikor kigördül a rohamkocsi a kiemelt mentést kérő baleseteshez, az orvos nem konzultálhat, azonnal és teljes felelősséggel döntenie kell. — Hiány van gépkocsivezetőben, de időnként és helyenként kevés a mentőápoló is. Hogy mi lehet ennek az oka? Azt hiszem, senki sem vitatja, hogy nehéz munkát végeznek a szó idegi és fizikai értelmében egyaránt. Kétéves vezetési gyakorlat után jelentkezhet valaki mentő-gépkocsivezetőnek, s egészségügyi tanfolyamot kell végeznie. Ezt követően — és ez már nem csak a gépkocsivezetőkre vonatkozik — évről évre továbbképző tanfolyamon kell részt venniük a nálunk szolgálatot teljesítőknek, hogy rendszeresen bővítsék egészségügyi, műszaki és a munkájukat segítő egyéb tudásukat. A tanfolyamok után számot kell adni a megszerzett tudásról. Van, aki nem bírja az állandó tanulást. Aki viszont eltölt néhány évet köztünk, az nem tud többé elszakadni a mentőzéstől. NÓGRÁDI TÓTH ERZSÉBET 9 KERTÉSZ GÁBOR felvételei