Budapest, 1984. (22. évfolyam)

1. szám január - Hollós László: Parkrongálók

lók azzal védekeznek (nem is alaptalanul), hogy nincs elegendő parkolóhely, vagy azzal: más is itt parkol. Sokan arra hivatkoznak, hogy ez a terület nem is látszik parknak. Ebben is van igazság, de hát éppen azért nem látszik parknak, mert az autósok állandóan ráhajtanak a gyepre. Ördögi kör ez. — Egyébként 1983. január elsejétől a zöldfelületek kezelése a kerületek hatáskörébe tartozik. (Részlet a VI. kerületi Tanács V.B. szeptember 15-i jelentéséből: „Problémát jelent, hogy a parkfenntartásra biztosított pénzösszeg kb. fele a szükségesnek, így lényegében a fenntartás sem biztosítható, de a szükséges felújítások elvégzésére... egyáltalán nem rendelkezünk fedezettel. A minimális igények kielégítésére is társadalmi munkát kell szerveznünk.") — A parkrongálás éppen az általános viselkedési kultúra hiányának egyik megnyilvánulása. A gazdi nyugodtan besétál kedvenc kutyájával a parkba, pedig tábla figyelmezteti, hogy ez tilos. Ha szólnak neki, sértetten mondja: „A kutya nem tud olvasni". Szóval ilyenek vagyunk. .. Délelőtti őrjárat VI. kerület, Dessewffy utca 9. Az újdonsült Fővárosi Közterület-Felügyelet második emeleti központjában Nehrer György igazgatóval és dr. Nagy Ervinné területi osztályvezetővel beszélgettem. — Felügyeletünk a Fővárosi Tanács önálló költségvetésű intézménye. Budapest közterületeinek rendjét és tisztaságát védelmezzük. Hatósági ellenőrzéseket végezhetünk. Figyelmeztethetünk, bírságolhatunk a helyszínen, följelentést tehetünk, és ami nagyon fontos: jelzést adhatunk a helyzetről. Senkinek nem vagyunk tehát lekötelezve, minket nem kötnek a vállalatokkal szembeni elvárások. Nem akarunk mindenáron büntetni. Fokozni szeretnénk az állampolgári fegyelmet, és megakadályozni a szabálysértések elkövetését. Jelenleg 50 felügyelőnk járja az utcákat, tereket. Parkrongálás miatt decemberig mintegy 200 feljelentést tettek, és körülbelül ötszáz esetben bírságoltak a helyszínen. Felügyelőségünk következetesen visszatér ugyanazokra a problémákra. Gyakran figyelmeztetjük az illetékeseket azért, mert kevés a tiltó tábla, tele vannak a szemétgyűjtők, töröttek a padok. Bárki bármikor értesíthet bennünket a környezetében tapasztalt rendellenességekről. Telefonszámunk: 321-530. Talán jelzi a parkrongálások mértékét, hogy a FŐKERT igazgatója volt megalakulásunk egyik sürgetője. A vállalat képtelen megvédeni a gondozására bízott, egyre jobban szűkülő zöldterületeket. Energiájuk nagy részét kénytelenek a rongálások helyreállítására fordítani. Szélmalomharcot vívnak. Talán felügyeletünk könnyíthet nehéz helyzetükön. Tézsla Mihály és Bárányi Mihály közterület-felügyelőkkel november 3-án délelőtt „parknézőbe" indultam. Őrjáratunk első állomása az Osztyapenko-szobor. A felüljáró tövében a legkülönbözőbb hulladékok láthatók, a fű teljesen letaposva. Október elsejéig egy tsz árult itt dinnyét, s ami tilos, az eladó még egy sátrat is fölvert. Az összesen 600 forintos helyszíni bírságon kívül föl is jelentették a felügyelők. A Kőérberki út mentén, a Sasad Mgtsz fiatal erdőtelepítése előtt illegális szemétlerakó helyek sorakoznak. Boldizsár utca 2. Az Autóklub műszaki állomásának nincs külön parkolója, pedig volna rá hely. A rengeteg autó a zöldterületen áll. Régebben még autóbuszroncs is volt itt. A XI. kerületi Tanács előtti autóparkoló már megtelt. Akinek nem jutott hely, a fűre állt. A felügyelők 300 forintos bírságcédulát illesztenek a szélvédőkre. Az üzembentartó csekket kap majd, és 48 órán belül fizetnie kell. Persze, rosszul tervezték meg ezt a parkolót, ha a túlsó oldala is nyitott lenne, egymással szemben két sorban is elférnének az autók — jegyzik meg kísérőim. A Városligetben, az Ezerjó étterem melletti parkos részen hiába vannak tiltó táblák. A fű teljesen le van taposva. Friss keréknyomok és letört gallyak jelzik: ezen a helyen nemrég egy autóbusz várakozott. Az Állatkert előtti játszótéren sok baj van a kutyásokkal. Sajnos, itt sincs kijelölt kutyafuttató. A Gellérthegy déli oldalán, a víztárolónál tavaly 100, az idén eddig 16 fenyőt loptak el. A Kertészeti Vállalat dolgozói ledrótozták (!) ugyan a fák gyökereit, de most is látni néhány újabb gödröt. „Nem az enyém, mert mindenkié" És vajon hogy vélekedik a parkrongálásról a pszcihológus? Vekerdy Tamást a rongálok lélektanáról, az agresszió okairól kérdeztem. — A sokféle elmélet közül nálunk legismertebb a frusztráció következtében föllépő agresszió. Az embert kudarcok érik, ezekre rombolással, agresszióval, esetleg saját maga ellen fordított dühhel válaszol. Világszerte tapasztaljuk, hogy sok ember viszonylag kis helyre zárva agresszívvé válik. Tudjuk, az állatvilágban a fajok nem támadnak saját egyedeikre. Ha azonban túl szűk helyre zsúfoljuk össze például a patkányokat, rettenetes agresszióban törnek ki, és egymásnak esnek. Minden embernek van személyes tere. Mintha egy gömbben járkálnánk, amelynek egyesek szerint két és fél méter, mások szerint ennél kisebb vagy nagyobb az átmérője. Ha valaki belép a személyes terünkbe, vagy hangok hatolnak ide, vérnyomásunk, vércukorszintünk emelkedik. A nagyvárosban természetesen sok sérelem éri ezt a személyes teret. A magasházas lakótelepeken mindez fokozódik. Gondoljunk csak a monotóniára, amely szintén agresszívvé tesz. Az ember valamiféle aktivitással, tevékenységvággyal, energiával születik. Ha ezt nem tudja levezetni, nem tud beleszólni a körülötte zajló életbe, sőt talán még a saját életébe sem, akkor ez az aktivitásvágy agresszióba és rombolásba csap át. És agresszióját ott éli ki, ahol ez viszonylag veszélytelen. Tehát tárgyakon, állatokon vagy, anélkül hogy tudna róla, saját gyerekein. — A századforduló táján Dosztojevszkij, Rilke, sőt Ady is fölhívták a figyelmet a nagyváros veszélyeire. Romantikus antikapitalistáknak tekintettük őket, akiknek nincs igazuk. Aztán kiderült, mi tévedtünk. A bűnügyi statisztikák, az elmebetegek és neurotikusok nagy száma egyértelműen azt mutatja, hogy a nagyvárosokban hatványozottan nő a deviancia. Aki kisebb közösségben nem lesz deviáns, nagyvárosban már azzá lehet. Már Tessedik Sámuel'is panaszkodott, hogy letördelik az ifjú fácskákat. Hogy miért él Magyarországon ilyen düh az ifjú fácskák ellen, ennek meglehetősen mély történelmi, politikai, szociológiailag elemezhető okai lehetnek. Azt hiszem, az utóbbi időben erősödött nálunk a „nem az enyém, mert mindenkié" szemlélet. Rettenetes kerítéseket húztunk és rettenetesen üvöltő kutyákat tartunk. Ez elég lehangoló, de én bízom abban, hogy javul majd a helyzet. HOLLÓS LÁSZLÓ 8