Budapest, 1984. (22. évfolyam)

2. szám február - A hátsó borítón: Schoefft Ágoston: Széchenyi a Vaskapunál, 1836 Olaj-festmény. Csigó László felvétele

A 20-as években a háztartások konyháiban történő gázielhasználás széles körű elterjesztését célzó propagandamunka indult meg. Akció kezdődött az ipari fogyasztók szélesebb körű bekapcsolására is. A II. világháború során jelentős károk érték a gázszolgáltatás rendszerét: 1944 szeptemberében az Óbudai Gázgyárat, decemberben pedig a Budáról Pestre vezető gázcsövet érte bombatalálat, ezáltal a fővárosban teljesen megszűnt a gázszolgálta táb. Az 1945 januárjától az 1947-es év végéig terjedő három esztendő volt a Fővárosi Gázművek több mint 127 éves történetének talán leghősibb korszaka. A termelés megindításához csaknem újjá kellett építeni a berendezéseket. A megfeszített munka nyomán 1945 márciusában a Római fürdő felé megindult a gázszolgáltatás. Május végén megtörtént a Buda és Pest közötti vezeték összekötése a Margit híd pillérjein létesített „gázfüggőhíd" segítségével, tehát a gázszolgáltatás a pesti oldalon is újból megindulhatott. Az első hároméves terv kezdetén késziült el a vállalat újjáépítési terve. 1949-ben megkezdődött a zalai olajmezőn termelt földgáz Budapestre szállítása. Ezáltal indulhatott meg a kőszéngáz dúsítását szolgáló földgáznak a városi gázba való „bekeverése". Az ötvenes évek vége felé a rohamosan növekvő igényeket az Óbudai Gázgyár már-már képtelen volt kielégíteni. Ekkor kezdődött a Dunai Vasmű kamra-, illetve kohógázának a fővárosba történő szállítására szolgáló távvezeték építése. A gázszolgáltatás fejlődéstörténetének legnagyobb fordulata 1959-ben következett be, amikor ismertté vált, hogy hazánkban jelentős földgázkincs van. A földgázmezők fokozatos feltárásával megkezdődhetett a földgáz Budapestre történő szállítása. Megkezdte rendeltetésszerű üzemelését a dunaújvárosi távvezeték is. Ily módon — no meg az albertfalvai gázgyár 1962-ben történő létesítésével — nyílt meg a lehetőség a lakások gázfűtéssel történő ellátására. Az ipari és kommunális fogyasztók részéről fokozódott az igény a földgáz közvetlen hasznosítása iránt. Ennek kielégítésére készült el 1965-ben a Budapestet körülölelő ún. körvezeték, amelyhez az ország különböző területeiről érkező távvezetékek csatlakoztak. 1966-ban pedig részllegesen üzembehelyezték a Kőbányai Gázgyárat. Budapest gázenergia-igénye ez idő tájt kezdte meghaladni a csőhálózat szállítóképességének határát. A megoldásnak több lehetséges módja volt, melyek közül a Fővárosi Gázművek a csőhálózat fejlesztése és a városi gáz égéshőjének 25 százalékos növelése mellett döntött. 1968. október 1-től már minden fogyasztó az 5000 kalória égéslhőjű gázt használta. A IV. ötéves terv időszakában kezdődött meg fővárosunk földgázszolgáltatásra való átállításának munkája. Az átállítás azért vált szükségessé, mert a gázgyártó berendezések avuló műszaki állapota a városi gáz termelésének feltételeit fokozatosan rontotta, s az égéshőnöveléssel biztosított tartalékokat a szükséglet emelkedése gyorsan felemésztette. A legfőbb érv azonban az volt, hogy a földgázra történő átállás révén a vezetékhálózat bővítése nélkül a háromszorosára nőtt a hálózat hőszállító képessége. A program végrehajtása 1971-ben kezdődött és várhatóan 1990-ben fejeződik be. Az előzőleg 15 évesre tervezett munka elhúzódását a vezetékek természetes elhasználódása, a megnövekedett közúti forgalom okozta csőtörések, a korrózió, a földgáz miatt a vezetékek tömítését érő káros hatások és a szerelvények lazulása, rongálódása folytán a gázhálózaton jelentkező hibák okozták. Ezek ugyanis megkövetelték, hogy a fogyasztás biztonsága érdekében az 1978 és 1981 közötti átmeneti időszakban a hálózatrekonstrukoiós tevékenység kerüljön előtérbe. Az átmeneti csökkenés után ismét fokozódó lendülettel folyik a munka. A terv megvalósításához ugyanis évenkénti átlagban 30 ezer fogyasztót kell a földgáz-ellátásba bekapcsolni. Ez — tekintettel arra, hogy a munkálatok május elejétől szeptember végéig tartanak — azt jelenti, hogy a Gázművek és társvállalatai (FÉG, JAVSZER, TIGAZ) szakembereinek hetenként 2000 lakásban kell az átállítást elvégezniük. Mégpedig állandóan szem előtt tartva azt a tényt, hogy a gáz veszélyes anyag, ezért a hanyag munkavégzés az élet- és vagyonbiztonságot egyaránt veszélyeztetheti. A fogyasztókhoz — idén a VI., a IX. és a XIX. kerületben — csak annyi a kérésük, hogy a hirdetmények figyelembevételével és az abban foglaltak pontos betartásával segítsék elő a programtervezetnek megfelelő végrehajtást. Reméljük, hogy az elmondottakból kitűnt, hogy az 1856 óta hatalmas utat megtett gázszolgáltatás — ha fejlődése nem is volt mindig töretlen — eddig és ezután is legfőbb céljának a fogyasztók igényeinek minél jobb kielégítését tartotta és tartja a jövőben is. 11