Budapest, 1984. (22. évfolyam)

2. szám február - Gyáni Gábor: A Tabán utolsó lakói

Jellegzetes tabáni szoba a Kereszt téren, 1928 válódik az altiszti állású bérlők fele. Nem meglepő a vendéglősök (és alkalmazottaik) viszonylag jelentős száma (10 fő), hiszen a Tabán a „vendéglők eldorádója" is volt. Jellemző, hogy csupán az 1931. évi bontásoknak 13 kocsma esett áldozatul. Szembeötlő a tulajdonképpeni munkásságnak, mondhatnánk, teljes hiánya. Az itt jelentéktelen munkáskategóriába zömmel takarítónőket és mosónőket soroltunk. Az egyéb címszó alá foglaltak között magánzókat, zenészeket, a véderő kötelékébe tartozókat találunk. S kuriózumképpen egy fővárosi alkalmazásban álló tanárt. Mindebből látható, hogy a Tabán itt vizsgált népessége a jellegzetesen kispolgári-alsókispolgári társadalmat képviselte. Különösen az alsókispolgári jelleget érdemes hangsúlyozni, hiszen az önálló műhely vagy üzlet, vendéglő és a kispolgári státusra jogosító alkalmazotti állás ellenére, a lakosság jövedelmi-vagyoni viszonyai — kivált a válság éveiben — alig vagy egyáltalán nem jobbak a proletariátusénál. Ha máson nem, ez azon is lemérhető, hogy milyen nagy azok száma, akik az itteni, egyébként nem túl magas, lakbéreket is képtelenek rendszeresen kifizetni. 1934 elején például a bérlők valamivel több mint egynegyedénél mutattak ki több-kevesebb lakbérhátralékot. Jóllehet, a „notóriusán nem fizető" bérlők nem ronthattak ezen az arányon, a fővárosban a húszas évek végétől gyakori kényszerkilakoltatás miatt. (Csupán 1933 novemberében 357 bérlő ellen kezdeményezett a főváros „kényszerkisajátítási eljárást".) Ezzel kapcsolatos az is, hogy az itteni bérlőkre nem igazán jellemző az egy helyben maradás, a lakóhelyi állandóság. A kimutatás 56 bérlőnél jelzi, hogy mikor költözött a lakásába. Mindössze egyharmaduk használta a lakását 1927 előtt, a döntő hányad csak az 1927 utáni évek valamelyikében költözött be. Nem tudjuk persze, hogy ez a vehemens lakóhelyi fluktuáció mennyiben korlátozódott a Tabán szűkebb területére, és milyen mértékben tulajdonítható a kisajátított-lebontott épületekből szokásos átköltöztetéseknek. Nők a bérlők között A vizsgált tabáni házak bérlőinek sorában feltűnően sok a gazdaságilag nem aktív személy: 34 fő. Minden negyedik bérlő ebbe a kategóriába tartozik. Ennek részben az a magyarázata, hogy a népesség viszonylag elöregedett: a gazdaságilag inaktív csoport nagyobb hányada (23 fő) nyugdíjas. De ebbe az irányba hatott, hogy a bérlők között magas a nők aránya (egyharmad). S még magasabb arányuk az inaktív személyek között (háromnegyed). Érdekes a belső megoszlás is: a 23 nyugdíjasból 14 nő, míg a háztartásbeliek, magánzók és természetesen hadiözvegyek kivétel nélkül nők. A női bérlők mezőnyében egyébként — Udvarrészlet 24