Budapest, 1984. (22. évfolyam)

2. szám február - Gyáni Gábor: A Tabán utolsó lakói

Foglalkozás Bérlők száma: Tabáni udvar, 1870-es évek BAKOS ÁGNES reprodukciói Iparos Nyugdíjas Altiszt Kereskedő és vendéglátó (önálló és alkalmazott) Tisztviselő Háztartásbeli Közlekedés (önálló és alkalmazott) Segéd- és alkalmi munkás Egyéb A Tabán utolsó lakói 1984-ben lesz fél évszázada, hogy a régi Tabán utolsó maradványai is eltűntek Budapest térképéről. A városrész módfelett hosszadalmas hanyatlásáról és a harmincas évek közepén bekövetkező, immár visszavonhatatlan felszámolásáról Vörös Károly rajzolt hű _képet a Budapest 1983/7. számában. Ő is utalt rá, hogy a Tabán társadalma a 19. század elejétől-derekától szinte hagyományosan azonos a szegénység világával. Az idő előrehaladtával pedig a gyorsan és látványosan fejlődő Budapest afféle „falusi slumjaként" egyszerre adott tápot a nosztalgiára szomjazóknak, és látta el élményanyaggal a szociális nyomor, a civilizálatlan életviszonyok kritikusait. Mindemellett máig kevéssé ismeretes, hogy kikből állt ez, a tiszti ügyészség 1931-ben kelt fogalmazványa szerint is a „legszegényebb néposztály soraiból" kikerülő és pontos bérfizetésre „érthetően" aligha alkalmas tabáni bérlőtársadalom. Arról is viszonylag ritkán hallani, hogy milyenek voltak a tabáni lakások. A Tabán 1930-tól felgyorsuló kisajátításának eredményeképpen a házak száma az 1931. évi 460-ról 1933 végéig 31-re csökkent. Közülük 19 még ekkor a Fővárosi Közmunkák Tanácsa tulajdonában volt. Egy 1934 januárjában készített kimutatás ennek a 19 háznak a bérlőtársadalmáról és bérleményeiről rögzít becses adatokat. A Tabán utolsó lakóiról tudósító levéltári forrásnak a faggatásával részben válaszolhatunk a feltett kérdésekre. A kimutatásban szereplő, zömmel földszintes, legföljebb egyemeletes házak közül 12 az Attila körúton, négy a már megszűnt Palota téren, három pedig a már szintén nem létező Árokköz utcában állott. Az összesen 140 bérleményrőlbérlőről összeállított jegyzék számot ad a bérlők foglalkozásáról, bérhátralékaik nagyságáról, a bérleti díjakról, és helyenként jelzi, ha a bérleménybe költözés 1927 előtt történt. Foglalkozás szerint Az utolsó tabáni lakosok között az iparosok, nyugdijasok és a különféle altisztek vannak többségben: a bérlőknek több mint fele tartozott e három foglalkozási csoport valamelyikéhez. Ezután következnek a kereskedők és vendéglátók (önállók és alkalmazottaik), valamint a kistisztviselők. (A táblázatban nem szerepel a 140. bérlő, a Szabadpolgári Kör.) A szinte kizárólag önálló tabáni kisiparosok közül a legtöbben cipészek, utánuk a szabók és varrónők következnek. Az altisztek egyik jellegzetes csoportját a házmesterek alkotják, belőlük verbu-