Budapest, 1984. (22. évfolyam)

12. szám december - Pesti tükör: Oszlay István — Szakolczay Lajos

PESTI TÜKÖR Események, hírek a két főváros kapcsolatából Küzdelemben alakuló barátság Újjászületett az Operaház Fennállásának 100. évfordulóján, 1984. szeptember 27-én nyitotta meg újra kapuit a Magyar Állami Operaház. A nevezetes épületet, Ybl Miklós legszebb alkotását, több mint háromesztendős munkával varázsolták újjá a rekonstrukcióban részt vevő építőszerelő vállalatok és az iparművészeti rangú munkát végző díszítő festők, faszobrászok, aranyozok, díszműbádogosok stb. Az állam hatalmas összeget, 1,3 milliárd forintot áldozott arra, hogy az Operaház — mely megnyitása idején mind építészeti értékeit, mind színpadtechnikai berendezését tekintve a kor legmagasabb színvonalán állt — visszakapja eredeti szépségét, és a legkorszerűbb műszaki-technikai berendezésekkel legyen felszerelve. A szerencsésen előkerült dokumentációk alapján a szakembereknek valamelyest „könnyebb" volt eredeti formában és színben helyreállítani a műemléki tereket, belső és külső felületeket. Hogy mennyire? A híres mennyezeti Lotz-freskó felújításán például nyolc hónapig dolgoztak a restaurátorok hanyatt fekve, s emlékeztetőül ún. tanúfoltot — egy 10x20 centiméteres felületet — változatlanul hagytak, jelezve a falfestmény régi és új színe közti különbséget. A nézőtéri nagycsillárt Tatár Jenő ötvösművész restaurálta: részeire szedte a több mázsás sárgaréz lámpát, s minden darabját hetekig fürdette különféle vegyszerekben, míg levált róluk az évszázados szennyeződés, majd újrafuttatta, hogy fémesen ragyogjanak. Néhány műszaki-technikai újdonság: a színpadkocsiba beépített forgószínpad; a díszletek mozgatására, színpadi „belógatására" szolgáló ponthúzó berendezés; vagy a hagyományos zenekari árok helyett kialakított egy-, illetve kétszintes süllyedő pódium. És ami — talán — mind kevésbé lesz újdonság a hazai gyakorlatban: az építők elsőrangú munkát végeztek, s az eredetileg kitűzött határidőre elkészültek. A magyar-szovjet sportkapcsolatok több évtizedre nyúlnak vissza; ki ne emlékeznék a Moszkvai Szpartak 1953-as szereplésére, amikor a Népstadion megnyitóján a Budapesti Honvéddal vívott izgalmas mérkőzést. Az olimpiák és a különböző világversenyek ezt a kapcsolatot azóta tovább mélyítették. A nézőnek különösen azok az események voltak izgalmasak, ahol közel azonos erejű versenyzők küzdöttek meg egymással a győzelemért. A vízilabda olyan sport, amelyben hol ezen az oldalon, hol a másikon termett a siker. Képünk a Nemzeti Sportuszodában készült az 1982-és Tungsram Kupa e-David Grove, a neves angol közgazdász szakíró egyik könyvének címe: Magyarország páratlan természeti kincse. Ez a kincs a gyógyvíz. Budapesten, főképp a Duna jobb partján, évezredes hagyománya van a fürdőkultúrának. Az itt fellelhető hévízforrásoknak köszönhetik elsősorban hírnevüket-rangjukat a budai és a pesti fürdők, és az egykori fürdővárosrangot — Budapest. Ennek a titulusnak napjainkban azonban nincs súlya, legfeljebb az öregek emlegetik nosztalgiával. A fürdők gazdája, a Fővárosi Fürdőigazgatóság, Európa legnagyobb fürdővállalata sem az említett cím visszaszerzését tűzhette zászlajára, hiszen olykor a puszta fennmaradásért küzdött. Immár elodázhatatlanná vált a fürdőárak emelése: október elsejétől átlagosan 42 százalékkal drágábbak a belépőjegyek és a fürdőszolgáltatások díjai. Ez az intézkedés is — akárcsak a vállalat többi kezdeményezése a rentabilitás érdekében — csupán gyógyír, és nem oldja meg a fürdőigazgatóság alapvető gondjait. A fürdőépületek elöregedtek, s eddig csak toldozgatásra vagy kisebb felújításra akadt gyik találkozójáról: Magyarország — Szovjetunió 12—10. A tömegsportrendezvények ugyancsak hatalmas mezőnyöket vonzanak. Annak, hogy az utcai járókelő is számot adhat tudásáról, ügyességéről, felkészültségéről, mindig megvan a varázsa. A Képes Sport 25—25 táblás sakk szimultánt rendezett 1983. január 28-án, két nemzetközi nagymester — a szovjet Jefim Geller és a magyar Portisch Lajos — részvételével. A Szovjet Kultúra és Tudomány Házában lezajlott találkozón több fiatal is asztalhoz ült, hogy sikerrel vegye föl a versenyt a neves mesterekkel. pénz, de rekonstrukciókra nem. A háború után a Főváros támogatásával két új fürdő létesült, és újjáépült a Gellért fürdő. Napjainkban aligha beszélhetünk új beruházásokról, hiszen karbantartási gondokkal küszködnek. Utópia ilyenkor arról beszélni, hogy a gyógyturizmus egyik tényezője, bevételi forrása lehetne a főváros idegenforgalmának. Pedig gyógyvizünk van bőven, a feltárt 32 forráscsoportból naponta mintegy 45 ezer köbméter 20—76 Celsius-fokos termálvíz nyerhető. A főváros 21 fürdőüzemének nincs szüksége ennyi vízre, s a jelenleg felhasználtnál kevesebb is elegendő volna, ha nem csupán a Szabadság strandon működne korszerű vízszűrő-forgató berendezés. Az uszodák, strandok korszerűsítése, a gazdaságosabb üzemeltetés már elképzelhetetlen ilyen berendezésék nélkül. A fejlődés további útja: gyógyszállók telepítése meglévő gyógyfürdőkre, illetve fürdőkomplexumok építése hévízforrásokra — akár külföldi tőke segítségével is. Tervek vannak, talán pénz is akad, s nem marad kiaknázatlanul az értékes gyógyvízkincs. Ladára várva A magyar-szovjet autóipari együttműködésnek sokféle formája-területe van. (Képünkön szovjet városi autóbusz tesztelését végzik a magyar Autóipari Kutató Intézetben, 1982-ben.) Egy azonban tény: mind a termékfélék számát, mind volumenét tekintve, állandóan nő a forgalom. Beszédes adat, hogy a két ország teljes árucsere-forgalma értékének 11—12 százalékát teszi ki az autóipari termékek forgalma. Az idén szeptemberben, az őszi Budapesti Nemzetközi Vásáron aláírt magyar-szovjet autóipari szerződés szerint a kölcsönös szállítások értéke 826,5 millió rubel. A szerződés az autóipari termékek árucsere-forgalmát és a jövő évi kereskedelmi szállításokat rögzíti. A magyar fél fő tételként 7300 autóbuszt és hozzá tartozó alkatrészeket szállít több mint 711 millió rubel értékben. A Szovjetunióból személygépkocsikat kapunk nagyobb tételben, jövőre például 25 ezer különféle típusú Lada, továbbá Moszkvics és Volga között válogathatnak — akik az előjegyzési lista szerint következnek. A legfrissebb — októberi — híradás pedig arról tudósít, hogy az Ikarusban átadták a szovjet Avtoexport képviselőinek az IK-284 típusú csuklós autóbusz prototípusát. A járművet a Szovjetunióban tesztelik — egyébként több mint 80 ezer, különböző típusú Ikarus busz vesz részt a szovjet városi és távolsági közlekedésben —, s ezután kezdik meg idehaza a sorozatgyártást, előreláthatóan 1986-tól. Százforintos csikk A Fővárosi Tanács 1983. február 1-vel — minisztertanácsi rendelet alapján — hozta létre a Fővárosi Közterület-felügyeletet, feladatául tűzve ki a város rendjének, tisztaságának hatékonyabb védelmét, valamint a szabálytalanságok megelőzé-12 Természeti kincsünk, a gyógyvíz