Budapest, 1984. (22. évfolyam)

1. szám január - Dr. Pénzes János: Akiknek nehezebb...

Akiknek nehezebb... A társadalompolitikai célok megvalósításának egyik alapvető eszköze a szociálpolitika. Feladata, hogy a jövedelmek újraelosztásával mérsékelje a különböző lakossági rétegek, csoportok, családok és egyének életszínvonalában, életkörülményeiben meglévő egyenlőtlenségeket. Az MSZMP XII. kongresszusának életszínvonal-politikai határozatából következően, a tartósan mérsékelt gazdasági növekedés időszakában különös jelentősége van annak, hogy a többszörösen hátrányos helyzetű rétegek — gyermekes családok, pályakezdők, csökkent munkaképességűek, alacsony nyugdíjú időskorúak stb. - életszínvonala ne csökkenjen, életkörülményeik ne roszszabbodjanak. A jelen gyakorlat szerint a szociális gondoskodás rendszerében meg vannak határozva az állami és nem állami, központi és helyi, a társadalmi és érdekképviseleti teendők, valamint az intézmények és vállalatok feladatai. A szociálpolitikai feladatok végrehajtásában kiemelkedő szerepük van a tanácsoknak. A feladat nagyságát és a szociálpolitikával szemben támasztott igényeket érzékelteti legutóbbi felmérésünk. Budapest lakosságának egynegyede — közel 500 ezer ember — túl van a munkaképes koron. A nyugdíjasok száma 476 ezer. Az 1980. évi népszámlálás adatai szerint csaknem 20 ezer három- és több gyermekes család van. vagyis az összes családok 3,6 százaléka. Rokkantsági nyugdíjban több mint 76 ezren részesülnek; 3300 a 14 éven felüli testi és szellemi fogyatékos; a gyógypedagógiai intézményekben tanulók száma 1982-ben 6400 volt. Az állandóan vagy ideiglenesen itt lakó cigány lakosok száma 60—65 ezer, körülbelül 3 százaléka a főváros lakosságának. A munkaképes kor feletti lakosság 85 százaléka nyugdíjban vagy járadékban részesül. A nyugdíjasok egyharmadának a nyugdíja, járadéka nem haladja meg a kétezer forintot. A kisnyugdíjasok nagyrészt az igen idős rétegekből kerülnek ki. Az A Fővárosi Tanács szociálpolitikai tevékenysége alacsony nyugdíjúak fokozott és rendszeres segítséget, támogatást igényelnek. Ezt szolgálják a kormány nyugdíjpolitikai intézkedései is az alacsony nyugdíjak rendszeres emeléséről. 1983. szeptember 1-től emelték az úgynevezett „régi" nyugdíjakat. Havi 200 forinttal nőttek az 1959 előtt megállapított nyugdíjak, havi 150 forinttal az 1983. augusztus l-ig megállapított egyes rokkantsági nyugdíjak, ugyancsak 150 forinttal emelkedtek — legfeljebb 2800 forintig — az 1959 és 1970 között megállapított öregségi és egyes rokkantsági nyugdíjak. Emeltek ugyanakkor egyes özvegyi szülői nyugdíjakat és házastársi pótlékokat is. Az időskorúak jelentős része családban él, hozzátartozóival. Nagyobb részük sem anyagi, sem egyéb társadalmi gondoskodást nem igényel. A főváros lakosságának 10 százalékát kitevő 70 éven felüliek 40 százaléka azonban egyedülálló, közülük sokan anyagi támogatásra s egyéb gondoskodásra szorulnak. A lakással és megfelelő nyugdíjjal rendelkező, de önmagukat teljesen ellátni nem képes időskorúak segítésére létesítettük a házi szociális gondozást, mely az 1960-as években alakult ki. 1983-ban 10 200 öreg házi gondozását 345 főfoglalkozású gondozónő és 2572 tiszteletdíjas látja el. Ezt a munkát segíti mintegy 600 társadalmi aktíva. A házi szociális gondozás iránti igény nő, ezért szükséges a főállású gondozók és a tiszteletdíjasok számának növelése. A fővárosban is kialakult az öregek napközi otthonának hálózata. Ezeket azok az idős emberek veszik igénybe, akiknek elsősorban a társtalanság okoz problémát, s az étkezés megoldásában is segítségre szorulnak. Jelenleg 59 napközi otthon működik a fővárosban; ezekben 2870 főt gondoznak. Az otthonokban folyó élet szervezettsége javul, működésük egyre inkább klubjellegű. A VI. ötéves tervidőszakban a Fővárosi Tanács 35 új napközi otthon létesítését, mintegy további kétezer idős ember napközi ellátását jelölte meg feladatként. A tanácsi szociális otthonokban 1982. év végén közel 5800, önmagát teljesen ellátni nem képes, rendszerint idős embert gondoztak. 24 szociális otthon van a tanács kezelésében. Közülük 10 a főváros területén 27 telephellyel összesen mintegy 2700 öreg szociális gondozását biztosítja. A VI. ötéves városfejlesztési terv előírása szerint 600 hellyel bővül a szociális otthonban való elhelyezési lehetőség. 1983-ban ezt az előirányzatot teljesítettük, így 1985 végéig újabb helyeket lehet kialakítani. Az otthonokban élők 70 százaléka idős; egyharmaduk rendszeres orvosi ellátásra, ápolásra szorul. A feltételeknél mindezt figyelembe vesszük. Jelenleg a szervezett szociális otthoni helyek száma 6450, s mintegy 700—1000 személy vár elhelyezésre, többségük már a beutaló határozat birtokában. A Fővárosi Tanács nyugdíjasházak építésével is segíti az öregek problémáinak megoldását. Ezek létrehozása az 1960-as évek második felében kezdődött. Ide azok az idős emberek kerülhetnek, akik el tudják önmagukat látni, de közösséget és bizonyos segítséget igényelnek. Ennek megfelelően jelenleg is épülnek nyugdíjasházak, ahol megvalósítható a közösségi élet és az egészségügyi ellátás. 1980-ban 370 nyugdíjaslakás volt a fővárosban, 1981-ben 120 újabbat adtak át. 1985 végéig mintegy 600 lakás építését tervezzük. Mind a nyugdíjasok ellátása, mind pedig az így fölszabaduló lakások száma indokolja, hogy a jövőben több nyugdíjasház épüljön Budapesten. A nyugdíjasok egy része igényli a megfelelő foglalkoztatást. Ennek egyik formája a szociális foglalkoztatók, intézmények által adott munka. A fővárosban nem kifejezetten az idősek, nyugdíjasok foglalkoztatására alakultak ezek az intézmények, de a 7500 foglalkoztatottnak majdnem a fele nyugdíjas. Mintegy 90 ezren dolgoznak a nyugdíj folyósítása mellett. Az összes nyugdíjasok 19 százalékát teszik ki. Nemcsak az érintetteknek előnyös a nyugdíj kiegészítése, hanem a munkaerőhiány okozta gondokat is csökkenti a nyugdíjasok munkavállalása. Az öregekről, nyugdíjasokról való sokirányú gondoskodásnak fontos eszköze a szociális segélyezés. Az eltartó nélkül élő, alacsony jövedelmű öregek egy része rendszeres vagy rendkívüli segélyt kap. A fővárosban 1982-ben 16 700-an kaptak szociális segélyt, köztük 2900-an rendszeresen. Havonta átlagban 1200 forintot. A segélyezettek között természetesen olyanok is vannak, akik nem idős korúak, de szociális helyzetük miatt rászorulnak erre. 1983. január 1-től havi 100 forinttal emelkedtek a különböző tanácsi szervek és a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság által kifizetett segélyek. így a rendkívüli segély összege 1850 forintra, a rendszeres szociális áradék összege ugyancsak 1850 forintra, a rendszeres szociális segély legnagyobb összege pedig 1700 forintra emelkedett. Budapesten a tanácsok 1980-ban 64,5 millió forintot fordítottak szociális segélyezésekre, 1983-ban már 94,3 milliót. Ebben az évben központi intézkedés eredményeként 9,6 millió forinttal emelkedett a szociális segélykeret. Az idős emberek támogatásában jelentős részt vállalnak a munkáltatók és a szakszervezetek. A szakszervezeti segélykeretek egy részét erre a célra használják: szervezik a nyugdíjasok üdültetését, klubszerű foglalkoztatását. A szociális ellátás keretén belül a rendszeres szociális segélyben részesülőknek ingyenes a közgyógyellátás (gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök). A Szakszervezetek Budapesti Tanácsa Társadalombiztosítási Bizottsága évente mintegy 5 ezer esetben nyújt segélyt — gyógyszerre stb. — az erre rászorulóknak. WW 3