Budapest, 1984. (22. évfolyam)
11. szám november - Szepesi Attila versei
SZEPESI ATTILA VERSEI Próféta Platán a nyulak szigetén (egy budavári szoborra) a fakéreg alatt hulltából fölkel újra él valaki la Pul az üszkö s szobában kipattanó rügyek leskel feszítik homlokához belülről kikopogtat fürtjeiket elképzeled lecsupált fénylő arca mása egy seregély áll a tükör előtt kívül-belül a szél zúgása kékcinke szépítkezik míg idekünn levetkőzik a fa bolond ködökbe fúl körötte málló gyámkövek aga i görbedt csecsemők csontszilánk penge-él táncoslányok szállni-kész de hűlt tetemei hűlt és dadogó kacatok — csak a kőgyökerei közt skarabeuszok maradék lakomája szobor lát és beszél tavoli harangbongás húnyt szemmel tört falakon át m»g odabenn a lapuló fürkészi a vak éjszakát kandi madár bevackol télidőre zenét hallgat az elsüllyedt városból a rögben vakond kapirgál a mögötted előtted a benned gy^ nesze z zúgó terebélyt kőfejek és aranypénzek között s szemét fölnyitva lenn a Dunát s ahogy suhog a Föld a hideg űrön át idők tükrében a lombot az éjt ahogy súrlódik a kristálykék levegőhöz ahogy hírtelen összéérnek a szél már hozza holnapi karambolok ásványsötét és lobogó szövétnek tűz _ é s vízözön-moraját reggel van dél és éjszaka Mai OSZlopSZ@nt katakombák népe riad hallod a roppanó csontokon átreggeltől estig támasztja a téren a póznát vágtató lovakat túrja szakállát és női popókra kiles míg lenn a folyó derűsen elúszik új meteórai oszlopszent de az istene táncdal csillan tükrén a torony meg a hid rágcsál tökmagot és körbe magát pöködi túl a plakátfalon a kigyúló Pilisi barangoló aranyeső-virág s a próféta arcába befalazva a régi Tündérszikla Sasköve Hamvasvölgy Aranyoslyuk város: ezer tükör és lobogó gyertyaláng erre bolyongni öröm zendül az alkonyi táj s a kettő együtt — a szirom meg a kő rég koronás fők és remeték kószáltak előttünk a szélbe-oldott jelenidő cserjék s tölgyligetek őrzik a lépteiket 15
