Budapest, 1984. (22. évfolyam)

10. szám október - A Budapest postája

A Fővárosi Fürdőigazgatóság hideg és meleg vizű strandjain, hivatalosan, május elejétől szeptember végéig tart az idény. Volt rá példa, hogy korábban kezdtek, illetve meghosszabbították a nyitva tartást. Az idei nyár eleddig — augusztus közepén járunk — nem azt sugallja, hogy erre most is sor kerülhet. Bár ki tudja...? A tavalyi nyár mindenesetre kellemesebbnek bizonyult, s hogy ez nem csupán a megszépítő messzeség, igazolja a strandok forgalma is. 1983-ban több mint kétmillióan kerestek enyhülést a strandokon. Volt olyan kánikulai nap, amikor csaknem százezren „dagasztották" a vizet a medencékben. Az idén a félidő mérlege: 725 ezer látogató. Tavaly ilyenkor egymillió felett tartottak a számolásban. A strandforgalom az időjárás függvénye, aminek mértékén ugyan nemigen változtat, de a fürdők „készültségi fokát" kell hogy befolyásolja az a tapasztalat, hogy a fürödni vágyók rohamai, a forgalmi csúcsok a hétvégekről a hétköznapokra tolódtak át. Július 12-én, csütörtökön, 90 ezren voltak strandon, s ez eddig a legmagasabb „hétköznapi" csúcs a vállalat történetében. Feltételezni, hogy a nyár második félidejében is legalább annyian mennek strandolni, mint eddig, az optimizmus netovábbja volna, ám még akkor is mintegy 600 ezerrel kevesebb a vendégek száma az idén, s az elmaradt bevétel érzékenyen érinti az anyagiakban egyébként sem bővelkedő Fürdőigazgatóságot. Ezt ugyanis nem lehet pótolni, mert ha nincs meleg, napos idő, nyilván kevesebben mennek a fürdőkbe. Akadt azért az idén is remek strandidő, kígyózott is hosszú sor a Gellért fürdő pénztáránál nyitástól csaknem zárásig. Pedig ez a legdrágább fővárosi strand a 30, illetve az egész napra szóló 60 forintos belépővel. Aki nem jutott be (mert csak annyi öltözőszekrény és kabin van, ahány ember kulturáltan, kényelmesen elfér a napozóban és főképp a medencékben), az nemigen vigasztalódott volna például az Albertfalvai strandon, pedig ott csak tized annyiba kerül a belépő, és ismeretlen a telt ház. No már most, kérdés, hogy aki a Gellértben kíván strandolni, az tehetős vagy igényes. Úgy véljük, inkább az utóbbi, mert különben beérte volna Albertfalvával, ahol a víz milyensége-minősége sokkal gyengébb, és a strand komfortja is jóval szerényebb. Több Gellértünk nincs (egyhamar, sajnos, nem is lehet), van viszont Palatínus, Szabadság, Széchenyi strand stb. Ám nem biztos, hogy ide is bejuthatunk bármikor. Előfordulhat, hogy azon a bizonyos kánikulai napon megtelt a fürdő, avagy egy részét (műszaki állapota miatt) lezárták. Vannak strandok továbbá Albertfalván, Cinkotán, Rákoscsabán, Lőrincen. Ezeknek közös vonásuk, hogy a vizük hideg (hálózati vízzel töltik fel a medencéket), a belépő olcsó, és kevesen látogatják. Ebből következik, hogy ráfizetéssel működnek. Emiatt azonban nem lehet bezárni. A vizet melegíteni kellene (Kispesten gázkazánnal langyosítják a strand vizét, ami iszonyúan drága, s noha emelkedett a forgalom, az olcsó belépő miatt növekedett a ráfizetés), a strandokat korszerűsíteni kellene — de ... A fürdő megszűnt alapszolgáltatás lenni, ám továbbra is megmaradtak bizonyos kötöttségek, a kedvezmények és a támogatások viszont megszűntek. Napjainkra végleg „bezárult" a Fővárosi Tanács fejlesztési alapja, nem nyílt ki az Országos Idegenforgalmi Tanács és az Országos Vízügyi Hivatal pénztárcája, és a múlté már a Környezetvédelem támogatása is. Egyetlen segítség a vállalat összbevételének majd 40 százalékát kitevő, 1981 óta lényegében változatlan, évi 114 millió forint összegű állami támogatás. Ebben a nehéz helyzetben különösen szigorú, körültekintő gazdálkodásra van szükség. A fürdőigény a háború előttinek a háromszorosára növekedett, ám ezt nem követte — s most sem követheti — a fürdőüzemek felújítása, rekonstrukciója, még kevésbé újabb fürdők-strandok építése. Kevés a fürdő, még kevesebb az uszoda. Nagy a nyomás a nyugdíjasok részéről, számukra kedvezményes árú úszási-fürdési lehetőséget kellene biztosítani — de a fürdők a nap minden szakában zsúfoltak. Ugyanígy problémát okoz az úszásoktatás megszervezése. Rengeteg iskolát, elsősorban főiskolákat kellett elutasítaniuk, mert nincs elegendő medence, s lehetelen az időpontokat egyeztetni. A fürdőépületek állapota okozza a legfőbb gondot. Dr. Beck Béla, a Fürdőigazgatóság vezetője beszélt arról is, hogy a rendelkezésre álló pénzeszközök a működtetéshez és a fenn-BUDAPEST FURDÖIGAZGATÖSAG tartáshoz is csak szűkösen elegendők. A fürdőkben a felújítási, építési munka java része egyedi és különleges, s mint ilyen, szabadáras, tehát jóval drágább. A másik probléma, hogy a fürdők zöme 70—80 évvel ezelőtt épült, s az idő múltával egyre jobban kiütköznek az elöregedésből származó bajok, tetézve az elégtelen karbantartás, illetve a csak részleges vagy elmaradt felújítás következményeivel. Az idén néhány fürdő részleges lezárására kényszerültek. Lezárták például a Palatínus termálmedencéjét, ahol nem a vakolat esett le, hanem tönkrement a födém és a vasbetonszerkezet is. Helyreállítása minimálisan 50—60 millió forintba kerülne, és — ismerve az építőipar tempóját — legalább 4—5 évig elhúzódna, mert le kell bontani az egészet, és újat építeni. Erre az időre a Palatínus gyakorlatilag kiesne a forgalomból, mert a termálmedence kevésbé jó időben is vonzza az embereket. Ha most lezárják, csak a kismedencében marad meleg víz, melybe mindössze 60—80 ember fér és nem hatszáz. Ebben a szituációban, amikor nincs elegendő fürdő, megengedhetetlen ez a luxus. A Fürdőigazgatóság elképzelése: a strand területén előbb másutt felépítenék az új medencét, s csak azután bontanák el a régit. Az új medencét a főépület közelében alakítanák ki, mert bíznak abban, hogy egyszer téliesíteni lehet a Palatinust. A tervek készülnek, hogy ha lesz pénz a beruházáshoz, elkezdhessék a munkát. A háború után, sajnos, nagyon kevés fürdő épült, de A jéghegy csúcsa az építőipar ezeknél sem remekelt, mert legalább annyi baj van velük, mint a régiekkel. A Dandár utcai fürdőben például elfelejtették a megfelelő párátlanítást-szellőzést kialakítani, emiatt az álmennyezet életveszélyessé vált, tehát részlegesen le kellett zárni az épületrészt. Ezt a fürdőt egyébként — nagyszabású rekonstrukciót követően — 1978-ban adta át az építő vállalat. A tízéves Újpesti fürdő tetőszerkezete beázik, mert olyan szigetelőanyagot alkalmaztak, amelynek az élettartama öt(!) év... Nagyon komoly gondot okoz a Lukács fürdő állapota is, különösen, azért, mert a födém — éppen azon a részen, ahol össze van építve az ORFI-val — a legfrissebb szakvélemény szerint, 60 százalékban korrodálódott. Sürgősen meg kell erősíteni az aládúcolást, hogy ne legyen kedvezőtlen hatással az ORFI működésére. Kiváltképp sanyarú állapotban van a Széchenyi fürdő! Teljes rekonstrukciója az V. ötéves tervben volt előirányozva, aztán kimaradt a Vl-ból is. Hogy megvalósul-e a következő tervidőszakban, arra csak remény van egyelőre. Kevés a pénz, beruházásokról tehát nemigen beszélhetünk, felújításról is csak módjával. Mit tehet — mit tesz — ebben a helyzetben a vállalat? Mindenekelőtt óriási erőfeszítéseket, hogy üzemképes állapotban tartsák a fürdőketstrandokat. Ez azonban nem jelent olyan mértékű karbantartást, ami a jövőnek szól. Itt van például a már említett Széchenyi. A férfi gőzben most 30