Budapest, 1984. (22. évfolyam)

10. szám október - A Budapest postája

minden ragyog, tiszta, ki van festve. De mivel a szellőzés a háborús években tönkrement, néhány év múlva ismét penészgombákkal lesz tele a fal. Amit a vendég a fővárosi fürdőkben lát, az olyan mint a jéghegy csúcsa a tengerben. A ,,víz feletti" részt a vállalat karbantartói rendbe hozzák: kifényesítik, befestik, csempézik stb., de ami a ,,víz alatt" van, azaz, maga az épület, a tehnikai berendezések, az évtizedekkel ezelőtt épített vezetékek állaga még nem változik, nem lesz jobb. Sajátságos, de a gyógyfürdő mostanában valahogy mindenből kilóg. A normatív szabályozás szerint például mindenféle vezetéképítés beruházás, tehát azzal nincs kisegítve a vállalat, ha netán felújításra kap pénzt. És mivel általában arra kapnak, ezért nem tudnak előrejutni, falat, födémet, vezetékeket cserélni, ami a lényeges volna. A vezetékek leírási kulcsa az új szabályozás szerint 20 év. Igen ám, csakhogy a gyógyvíz jóval hamarabb, „megeszi" a csöveket; 8—10 év alatt korrodálnak — és ki kellene cserélni. Ebben az esztendőben még a folyamatos működést is veszélyeztette, hogy nem kerülhetett sor a tervezett időpontban a fürdőárak emelésére. A belépőjegy ára a Gellértben, illetve az Albertfalvai strandon a két szélső értéket jelzi. Amiben egységesek a fővárosi fürdőkstrandok az, hogy nevetségesen alacsonyak a belépők, itt a legolcsóbbak az országban. Kérdés, indokolja-e valami, hogy így legyen? Aligha. Ez azért is ésszerűtlen, mert a külföldiek a budapesti fürdőket veszik igénybe a legnagyobb arányban. Ők valóban fillérekért lubickolnak még a Gellértben is. Egyedül a Palatínus van „vidéki" árszínvonalon, a többi fővárosi fürdő alatta. Van, ahol hat forint a belépő. Szerencsének mondható, pedig szívós gazdasági munka eredménye, hogy az idényfürdők forgalmának idei csökkenésével szemben a másik ágazat, a gyógyfürdők forgalma örvendetesen növekedett, mégpedig elsősorban a gyógyszolgáltatások révén. A fürdőkben, ahol erre lehetőség volt, tovább bővítették a szolgáltatások körét. A testkondicionálásnak, úgy látják, jövője van. A Rácz fürdőben berendezett kondicionálóterem például évi 1,5 miliő forintos forgalmával nyereségesnek bizonyult — ellentétben a többi szolgáltatással —, és a tavalyi első fél évhez viszonyítva az idén tovább nőtt a forgalma, akárcsak a vállalat solariumainak, amelyek a 20, illetve 25 forintos tarifával jóval olcsóbbak a maszekokénál. A vállalat arra törekszik, hogy mind szélesebb körű egészségügyi tevékenységet folytathasson. Ennek korlátokat szab az, hogy az egészségügyi ellátásnak vannak olyan vonzatai, amelyek nem kedveznek a Fürdőigazgatóság gyógyfürdőkben működő kórházi osztályainak. Pedig ésszerűnek tűnik, hogy reumakórházak létesítése, illetve a reumakórházakban folyó terápia helyett a betegeknek az arra alkalmas gyógyfürdőkben teremtsék meg a gyógykezelés feltételeit, azaz, kihasználnánk a meglevő adottságokat — méghozzá olcsóbban. Erre jó példával, kedvező tapasztalatokkal szolgáltak eddig a vállalat kórházi osztályai. A fürdők folyamatos karbantartása mellett évente adódik egy-egy felújítás jellegű, nagyobb munka is. A Rákosmenti Áfész öthónapos munkával (a határidőnél 30 nappal előbb és kifogástalan minőségben), 5,6 milliós költséggel újította fel az év első felében a Király fürdőt. Az épület műemlék jellegének megfelelő helyreállításához segítséget nyújtott a Műemléki Felügyelőség. A belső munkák során — többek között — kicserélték a három kismedence balesetveszélyes bur-' kolatát, felújították a nedvesgőzkamra faborítását, a termálosztályon felújították a világítást teljesen, a fűtést és a termálvíz-hálózatot részlegesen. Az öltözőket újraburkolták, festették, mázolták. Kicserélték a tönkrement zuhanyozókat. Kevésbé mondható sikeresnek a Gellér fürdőben működő fiziko-terápiás osztály felújítása — igazolva az építőkkel szembeni fenntartásokat. Három évig keresték a kivitelezőt, végre, tavaly tavasszal a Dömösi Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalat elfogadta a megbízást, és az idén augusztusra tervezték az átadást. A Fürdőigazgatóság 1983. november 1-én kiürítette a kórházat, átadták az építőknek, akik viszont csak januárban kezdték meg a munkát. Az alig több, mint tízmilliós kivitelezési munka remélhetőleg 1985 első negyedévének végére elkészül, így „csak" másfél évig kénytelen nélkülözni a Fürdőigazgatóság a 32 kórházi ágy működtetéséből és a fürdő orvosi szolgáltatásaiból származó bevételt. Az sem közömbös, hogy elsősorban a Gellért-szálló külföldi vendégei állnak a zárt ajtók előtt — értetlenül... A fürdők felújítása — úgy tűnik — egy ideig szünetelni fog. A jövő esztendőben ugyanis a vállalatnak 80 millió forintot kellene energiaracionalizálásra költenie. Ez a munka csupán csak a Gellértben 30 milliót igényelne. Mivel 1984-ben a Fürdőigazgatóságnak mintegy 32—34 millió lesz az összes fejlesztési alapja, ebből legfeljebb ha egy 10 milliós racionalizálást tudnak elvégezni, mert a többi pénzt más, a fürdők üzemviteléhez feltétlenül szükséges feladatok elvégzése köti le, amelyek beruházásnak minősülnek. A gyógyvizek és gyógyfürdők hasznosításának sokféle módja van. Ezúttal a gyógyvíz eladására, palackozására gondolunk. Franciaországban például, ahol a gyógyturizmus arányaiban jóval nagyobb, mint nálunk, az igen jelentős bevételnél is többet profitálnak a gyógyvíz értékesítéséből, illetve exportjából. A Fürdőigazgatóság — kísérleti jelleggel — társulni kívánt a Badacsonyi Állami Gazdasággal gyógyvízpalackozásra. A társuláshoz szükséges hárommillió forintot azonban nem sikerült visszakapnia az általa befizetett, központosított műszaki fejlesztési alapból. A világon mindenki mindenhol a maximumot igyekszik kihozni a gyógyvízből is — nekünk ennyire közömbös volna hogy nyerünk-e vele, vagy veszni hagyjuk...? Meglévő gyógyvizeink értékesítésének egy másik, jelentősebb formája: gyógyfürdők és gyógyszállók építése. Mivel ehhez — mint korábban említettük — nem rendelkezünk elegendő pénzzel, kívánatosnak látszik külföldi tőke bevonása. E téren egy biztató kezdeményezésről számolhatunk be. A finnek részéről komoly érdeklődés nyilvánult meg a zuglói Paskal fürdő kiépítésére. A Fürdőigazgatóságnak e fejlesztési törekvését az illetékesek — felügyeleti és gazdasági szervek — kivétel nélkül támogatják. A finn partner hitelt ajánlott az építkezéshez, és vállalkozott kivitelezési munkákra is. A Fürdőigazgatóság csak azzal a feltétellel fogadta el az ajánlatot, ha vegyes vállalatként társulnak, továbbá, hogy a finn partner „hozza" legalább a vendégek 60 százalékát. Ez a közös vállalkozás azért lenne rendkívül előnyös, mert új vendégkört kapcsolna a hazai gyógyidegenforgalomba. Az építkezés ügyében előzetes tárgyalások történtek, s minden remény megvan rá, hogy létrejön az együttműködés, megvalósul a gyógyszálló-komplexum. A népgazdasági erőforrások hasznosításában legfontosabb, hogy elsősorban meglevő természeti kincseinket aknázzuk ki. A gyógyvíz klasszikus természeti erőforrás, súlyának megfelelő helyre kellene hogy kerüljön a VII. ötéves terv tartalékainak számbavételénél, (x) O.I. 31