Budapest, 1984. (22. évfolyam)
10. szám október - Seregi László: A huszonegyedik napon
túlsó oldalára. Én például éles cezúrát húznék az itt élők és az itt dolgozók közé, annak ellenére, hogy nem tagadom: a lakosság zöme értelmiségi. De hát, ezt is tudjuk jól, az értelmiségi és a tehetős nem szinonimái egymásnak. Maradjunk annyiban, hogy a fiatalok java részének szülei nem tudják vállalni gyermekeik otthonteremtési költségeit. Meg aztán errefelé az OTP-lakások számának szembetűnő növekedése sem várható, annyira beépített minden. Foghíjaink vannak például a Várlejtőnél, a Corvin térnél. Feltett szándékunk, hogy eltüntetjük ezeket. De az új tulajdonosok sem javítják majd kerületünk korösszetételét. Az az igazság, hogy öregszünk. Ami alapjában véve örvendetes, hiszen az orvostudomány eredményességét dicséri, de szerény véleményem szerint nem egészséges a homogenitás. Ezt onnan is tudom, hogy mielőtt idejöttem, egy korban és érdeklődésben egymáshoz nagyon közelálló közösségben dolgoztam. Hiányoztak a fokozatok, nem volt kire felnézni, hiszen többé-kevésbé egyivásúak lehettünk. — Az időskorúakkal nem indulhat csatába, velük nem számolhat, ha hosszabb távra tervez. Mondom ezt annak dacára, hogy mostanában még jobban becsülöm az öregeket. Talán, mert többször beszélgettünk, minden célzatosság, minden érdek nélkül. Mégis, ha itt tartunk: milyen terveket forgat a fejében? Egyáltalán: lehet-e reálisan tervezni az indokoltnál is bonyolultabbá szövevényesedett világunkban? — Nekem csak olyan terveim lehetnek, amelyek találkoznak a lakosság érdekeivel. Ez nem demagógia, hanem a színtiszta igazság: nem lehet az embereket akaratuk ellenére boldogítani. Az a célom, hogy feltárjuk — közös erővel — a valódi érdekeket, s erre építve — szintén közös erővel — megfogalmazzuk a jövő elképzeléseit. Csak együtt tehetjük életünket szebbé, kényelmesebbé. Ennek elérése megköveteli, hogy az eddiginél is komolyabban vegyük a közéleti demokratizmust és fórumrendszerét; olyan eszmecseréket rendezzünk, ahol nem mondvacsinált kérdések, lefutott ügyek borzolják az idegeket, hanem igazi, még eldöntetlen javaslatok körül csapnak össze az ellentétes nézetek. — Azt mondják, hogy nálunk a vitaszellem, a vitamorál igencsak kezdetleges. Az ügy ürüggyé válhat bizonyos esetekben, nem beszélve arról, amikor a fő törekvés a partner befröcskölése sárral, miegyébbel. — Tudom, furán hangzik majd, amit mondok, de azt szeretném, ha a tanács előbbutóbb afféle közvetítővé alakulhatna át, a lakosság eltérő érdekcsoportjainak kiegyenlítőjévé, egyeztetőjévé. Ehhez, persze, az kell, hogy bízzanak bennünk, elhiggyék, hogy egyedül és kizárólag az ő érdekeikért tevékenykedünk. Manapság, ha jól belegondolunk, nem is a nagyobb bajok feszítik-foglalkoztatják az embereket, hanem kicsinyes belharcok. Ugye, a kutyás összeszólalkozik a nem-kutyással, az autós leszedi a keresztvizet a nem-autósról, vagy éppen fordítva. Nem igaz, hogy értelmes emberek hová tudják magukat két pillanaton belül lesüllyeszteni! — Egy húsznapos tanácselnöktől nem szabad konkrét kérdésekre konkrét választ követelni. Mégis, jó lenne, ha egykét fontosabb ügyben kifejtené — akár csak címszavakban — a véleményét. Itt van például a Vár... — Folytatjuk az épületek, valamint az elektromos és postahálózat felújítását. Reméljük, a visszafoglalás 300. évfordulójára régi fényében és pompájában várja majd látogatóit, méltóan reprezentálva történelmünket, kultúránkat. — Ifjúsági Park, Várkertkioszk, -bazár. — Annyi bizonyos, hogy a park bezárja kapuit, állapota nem ad okot derűlátásra. Hogy mi lesz a sorsa, még nincs eldöntve. A kioszk és a bazár ügye nincs még lefutva. Szerény véleményem szerint egységben kellene vizsgálni e három létesítmény jövőjét. Talán célszerű lenne azon gondolkodni, miként alakíthatnánk át az egész területet afféle szórakoztatási komplexummá?! — Döbrentei utca. Magánszálló? — Kétségkívül foglalkoztatja az embereket, mint minden új. Ezzel az építkezéssel is számos probléma volt, de nem csak kerületi szinten. — Gimnáziumi tantermek? — Ha megkapjuk a szükséges összeget, lesz új intézmény. Addig toldozgatunk-foldozgatunk. Az egyik óvodát feláldozzuk, úgyis „kihasználatlan..." — Egészségügy? — Élvezzük az integráció szakmai előnyeit, de a rendelők továbbra is zsúfoltak. Ezen is változtatnunk kell! — Együttműködés a kerületben dolgozó vállalatokkal, intézményekkel. Nem áll fenn annak a veszélye, hogy bizonyos nagy tekintélyű szervezetek, úgymond, a tanács fejére nőnek? — Elvileg igen, de a gyakorlatban ez nem fordulhat elő; feltéve, hogy ez a kapcsolat az érdekek kölcsönös felismerésén alapszik. — Együttműködés a többi kerülettel! — Itt szeretném végrehajtani a nagy áttörést! Nevetséges dolog, hogy ennyire mereven nem veszünk tudomást a másik létezéséről, s csak saját vármegyénk falait erősítgetjük. — Család? — A feleségem pedagógus, két gyerekünk van. — Hobbi? — Valamikor grafikusnak készültem. SEREGI LÁSZLÓ Itt még dolgoznak 6 A maszek szálló a Döbrentei utcában