Budapest, 1984. (22. évfolyam)

10. szám október - Hollós László: Képzeletünk Ulpius-háza

Képzeletünk Ulpius-háza I., Hunfalvy utca 2. „El kell neked mondanom ezeket a régen történt dolgokat, mert nagyon fontosak. A fontos dolgok általában nagyon régen történtek." (Szerb Antal: Utas és holdvilág.) Egyszer — ez is régen történt, vagy tizenöt éve — a Bécsi kapu felől sétáltunk le a Hunfalvy utcán, és az utca végén megpillantottuk a Házat. „Öreg volt és rozzant", belül talán „szép és lakályos". Csak a hold világított és a kapu előtt álló, azóta eltűnt, öntöttvas lámpa. Ettől a pillanattól kezdve lett ez a ház képzeletünk Ulpius-háza. Falai közé gondoltuk a történelmet állandóan megjátszó testvéreket, Tamást és Évát, a cipőgombszemű gyűlölt apát, a Rajna-vidéki tájszólással beszélő nagyapát, a régi Pest eleven lexikonját. Egyre inkább hinni kezdtük, hogy az igazi, a létező Ulpius-házat találtuk meg. Aztán az író özvegyétől, Szerb Antalnétól megtudtuk, hogy a háznak semmi köze az Ulpiusokhoz, sőt, azokhoz a valóságos személyekhez sem, akik mintául szolgáltak a regény szereplőihez. De ennyi év után ennek már nincs is különösebb jelentősége. Az illúzió erősebbnek bizonyult a tényéknél. * Más nyomon indultunk hát el, hogy felkutassuk a villa történetét, amely azért így is tartogatott érdekességeket. A hadászat fejlődésével a várfal már nem felelt meg a védelmi funkcióknak, ezért a város a környező telkeket polgári célokra kívánta igénybe venni. Ám a Katonai Kincstár és a Helytartótanács ragaszkodott a tulajdonához, ezért Ferenc József császár ismételt közbelépésére volt szükség, hogy végre parcellázhassanak. Az építési engedélyeket nyaralókra adták ki. így épült fel a József-bástya tövében a Hunfalvy utca 2. szám alatti ház. Az 1873-as Adressbuch szerint az akkori tulajdonos egy Unger nevű gyógyszerész volt, akit 1875-től Hunfalvy János, a földrajztudományok első magyar egyetemi tanára váltott fel. Feltételezhető, hogy ő alakíttatta át a meglévő épületet, ahol haláláig, 1888-ig élt. Az utcát még életében nevezték el róla. A ház tizenkét évig a Budapesti Takarékpénztár tulajdonát képezte. 1913-tól ismét magántulajdonosok következtek, többek között Csók István. Tőle 1921-ben Graham Hugó vette meg a villát egymillió koronáért. Aztán a korona értéke egyre romlott, s 1925-ben Korndorffer Hubert már Az eklektikus főhomlokzat 578 millióért jutott a házhoz. A leghosszabb ideig az 1927-ben ide költözött dr. Seiberth Sándor fegyvergyáros és főrészvényes lakott itt. (Ő 48 ezer pengőért vásárolta a villát.) A gyáros 1945-ben családjával Amerikába távozott. Az épületet 1948-ban az Elhagyott Javak Kozmánybizottsága vette át, majd 1951-ben a magyar állam. A villa történetében akad néhány tisztázatlan kérdés. A korabeli iratok csak a kivitelező FEHÉR ISTVÁN felvétele építőmestert (kezdetben Hofhauser Eleket, később Schumy Istvánt) nevezik meg, a tervezőt nem. A szakvélemény szerint a tervező és az építőmester személye nem azonos, ám az építészeti minőség nem erre enged következtetni. A Hunfalvy utcai bejárat fölött látható címer eredete is ismeretlen. A II. világháborúban több bombatalálat érte a házat, a lakóterület majdnem felére csökkent. Pedig 1893-ban, amikor a lakhatási engedélyt kiadták, a földszinten nyolc szoba, konyha, előszoba, fürdőszoba és veranda, az alagsorban két szoba, négy kamra, mosókonyha és borpince volt. Fantáziánkat tovább serkentik a főhomlokzat bádogsárkányai és a kert, melyet hatalmas kőfal zár el a kíváncsi tekintet elől. Csak az Ilona lépcső felől pillanthatjuk meg a budai hegyvidék villaépítkezésére egykor oly jellemző, hajdan üvegablakokkal díszített faverandát. A veranda egy része megsemmisült a II. világháborúban, mint ahogy hiányoznak a falára festett virágfüzérek és díszítések is. A régi lakókkal együtt eltűnt a nyugodt, békés polgári élet, eltűntek a kert kis medencéjének aranyhalai s az utcában épült nyaralók is, társaik már csak a Zugligetben, a János- és a Széchenyi-hegyen találhatók. Az új lakókkal együtt tán új legendák is születnek, s talán a Jezsuita lépcsőn sem történik több gyilkosság. A környék még most is csendes. A ház visszavárja azokat, akik az újjáépítés miatt most szükséglakásban élnek. A Hunfalvy utcai ház legrégibb lakója özvegy Erkedy Ferencné. 1982 őszén, amikor a felszabadulás óta először tatarozni kezdték az elhanyagolt épületet, Kelenföldre költöztették. A Keveháza utcai kis garzonlakásban látogattuk meg. — Nem tudom megszokni a lakótelepi életet, idegennek érzem itt magam. Hiába, nagyon hiányzik a villa. Mintha hozzám nőtt volna az elmúlt évtizedek alatt. Bár hivatalosan „csak" 1946 óta lakom ott, a háború előtt is gyakran felke-7