Budapest, 1984. (22. évfolyam)

9. szám szeptember - Dr. Geszler Ödön: A Goli kétszáz éve

díjában már megtérítették, to­vábbá azoknak sem, akik — ál­lami pénzeszközökből megva­lósuló lakásépítésnél — mege­légednek a kiviteli tervben meg­határozott teljesítménnyel. Feltétlenül meg kell említe­nünk, hogy a rendelet alapján befolyt összegeket az áramszol­gáltató köteles fejlesztési alap­jába helyezni, elkülönítetten kezelni, és kizárólag új elosztóvezeték-hálózat létesíté­sére, illetve a meglévő vezeték­hálózat teljesítőképességének növelésére felhasználni. E fejlesztési alapon kívül a hálózatfejlesztésre fordítható pénzügyi források közül még sokáig nem lesz nélkülözhető az önkéntes fogyasztói hozzá­járulás sem. Amennyiben a bő­vítést ilyen módon oldják meg, az illetékes tanács végrehajtó bizottságának energiaügyi fela­datot ellátó szakigazgatási szer­ve az egy fogyasztási hely után fizetendő hozzájárulás mérté­két nem egyenlően, hanem a kW-ban bejelentett teljesítmé­nyek arányában állapítja meg. A szakigazgatási szerv felada­ta, hogy a fogyasztói igényeket összegyűjtse, koordinálja, a munkálatok elvégzését az áramszolgáltatónál megrendel­je, és — a kiviteli költség isme­retében — megállapítsa a kW-onkénti költséget, és ennek alapján meghatározza, külön­külön, az egyes fogyasztási he­lyeket terhelő hálózatfejlesztési hozzájárulás mértékét. Az áramszolgáltató cállalat az így elkészült szakaszokra — melyeket nyilvántartásba és ke­zelésbe vett — csak akkor kap­csolhat új lakossági fogyasztót, ha az az üzembe helyezéstől számított tíz éven belül igazol­ja, hogy megfizette a tanácsnak a 3,3 kW teljesítményig a háló­zatfejlesztési költség arányos részét, 3,3 kW teljesítmény fö­lötti igény esetében pedig az ELMÜ-nek a már korábban említett hálózatfejlesztési hoz­zájárulást. Ilyen módon meg lehet akadályozni azt, hogy egyesek mások „türelmetlensé­gére" spekulálva szép csendben kivárják, amíg elkészül a veze­ték, s aztán „ingyen és bér­mentve" bekapcsolásukat kér­jék. A fentebb részletezett mó­don befolyt összegeket a tanács is csak közműfejlesztésre for­díthatja. A mentesség — ugyanúgy, mint a hozzájárulást fizetők esetében — azokat illeti meg, akik a díjat a közművesí­tett telek vételárában vagy bér­leti díjában már megfizették, il­letve állami eszközökből meg­valósított vagy támogatott la­kásépítés esetében a kiviteli tervben meghatározott teljesít­mény igénybevételére jogosult­ságot szereztek. A helyi tanács koordinációs tevékenységét kiterjesztheti il­letékességi területén belül egy adott időszakban (1—5 év) je­lentkező és önkéntes fogyasztói hozzájárulással megvalósuló hálózatfejlesztések összevont intézésére. Ha a szakigazgatási szerv ezt a módszert választja, akkor lehetősége van arra, hogy egy meghatározott terület villamosítása esetén ne csak a megvalósítás időpontjában, hanem a későbbiekben a kör­zetben létesülő lakások száma szerint állapítsa meg fejlesztési költségeit, mintegy megelőle­gezve a később felépülő ottho­nokra jutó befizetéseket. Az el­járás gyakorlati haszna, hogy a fejlesztés első ütemében részt vevők számára is mérséklődik a hozzájárulás nagysága. Egy szélsőséges példa az elmondot­tak illusztrálására: ha egy adott körzetben csak egy-két fo­gyasztó kíván részt venni a fej­lesztésben, irreálisan magas összegeket lennének kénytele­nek kifizetni. S mivel az ő álta­luk kW-onként kifizetett tarifa lesz az „etalon" a később belé­pők számára, ez azt jelenti, hogy tíz éven keresztül minden­kinek ugyancsak jelentősen megnőnek a kiadásai. A rende­let ezáltal arra készteti a kör­nyéken lakókat, hogy fogjanak össze, hiszen, aki kivár, nem jut előnyhöz, sőt, azon felül, hogy szomszédait hátrányos helyzetbe hozza, legalább annyit árt saját magának is. Azok számára viszont, akik egy település bizonyos körzeté­ben az elsők, a tanács segítséget nyújthat, megelőlegezve a to­vábbi házak villamosítási költ­ségeit . Végül is az alkotók célja a rendeletekkel az volt, hogy he­lyes és ésszerű alkalmazásukkal segítsenek egyenletesebben el­osztani az állam és a fogyasz­tók, valamint a fogyasztók egy­más közötti terheit. S ha sike­rült csak egyet is lépniük a he­lyes irányba, már nem tettek keveset... (x) sM»<a 29

Next

/
Oldalképek
Tartalom