Budapest, 1984. (22. évfolyam)
9. szám szeptember - Vén Zsuzsa: Még mindig szükséglakás
nos, Neuschloss Marcell háza a II. világháborúban bombatalátot kapott, és elpusztult.) A tervező feladata az volt, hogy az agglegény nagyiparos, Neuschloss Ödön részére, aki műfordítással, művészetekkel, botanikával is foglalkozott, olyan reprezentatív lakóházat építsen, amely vendégek fogadására és elmélyült munkára egyaránt alkalmas, de egyben kényelmes otthon is. Belső és külső díszítésével pedig hirdeti a cég magas színvonalú munkásságát. Az épület főhomlokzata a Dunára néz. Erre az oldalra, az emeleten és a földszinten egyaránt, Alpár Ignác fából készült nyitott és zárt verendák sorát tervezte. Mindehhez a déli oldalon egy, a legfelső szinten félköríves nyílásokkal áttört kilátótorony csatlakozott (a háborúban elpusztult). Az épület Apostol utcai bejárata a télikertbe vezetett, innen gazdagon faragott faburkolattal fedett, kétszintes, galériás hallba lehetett jutni. A többi helyiséget a hall köré rendezték. E központi hall ma is lenyűgöző látványt nyújt. A szépfényű amerikai sárgafenvőből készített oszlopokat, ajtókat meg ablakkereteket, mennyezetet, galériakorlátot a norvég faépítészetből vett, stilizált motívumokat felhasználó faintarzia és faragás borítja. Kézi faragás kevés van, az egész tér a gépi famegmunkálás nagyszerűségét hirdeti. A tulajdonos gyárának minden mesterségbeli tudását felvonultatta. A hall, míg a központi fűtés működött az épületben, szalonnak volt berendezve. Ma már csak átjáróul szolgál. Az épület nyugati oldalán tölgyfából készített lépcsőház van, szintén gazdag díszítéssel. A földszinten volt még a konyha és a fürdőszoba, valamint a könyvtár és az ebédlő. Mindegyikben beépített bútorok, kazettás famennyezet, csodálatosan szép, mintás parketta található. Az emeleten voltak a vendégszobák és a hálószoba. Alpár Ignác élt a tégla- és faépítészet lehetőségeivel, s a kettőt harmonikus egységbe tudta foglalni. Az épület jól mutatja a kor egyik legkiválóbb építészének mesterségbeli tudását. Neuschloss Ödön érzékeny volt a szociális problémák iránt. Végrendeletében meghagyta, hogy Apostol utcai házát adják el, és árából létesítsenek szanatóriumot tüdőbajos munkások részére.5 Az épület többször cserélt gazdát, de mindig gondos kezekbe került. Utolsó tulajdonosa, Aschner Lipót (a Tungsram Művek vezérigazgatója) a II. világháború alatt elmenekült, s a lakatlan épületbe, szükségmegoldásként, a környékbeli házak kibombázott lakói költöztek (több mint 10 család!). A mai napig tartó szükségállapot árt az épületnek, és a lakóknak sem jó. A II. kerületi Ingatlankezelő Vállalat szeretné megmenteni az épületet, de saját erejéből erre képtelen. A II., Apostol u. 13. számú épülettel nemcsak azért foglalkozunk, mert főleg belső kialakítását tekintve egyik legszebb eklektikus villaépületünk, hanem azért is, hogy felhívjuk rá olyan intézményeknek a figyelmét, amelyeknek reprezentatív épületre van szükségük. Lehetne benne vendégház, alkotóház, kisebb könyvtár, kutatóhely vagy akár nagyköveti rezidencia. Az épület rossz állapotban van, de helyreállítható! Legértékesebb belső részei olyan kiváló minőségű anyagból készültek, hogy átvészelték a megpróbáltatásokat, szinte csak letisztogatásra várnak. VÉN ZSUZSA 1 Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentései, 1880—81 2 FKT-jelentés, 1880 3 Halmos Károly: A századforduló két nagyvállalkozó családjának összehasonlítása (Neuschloss-Gregersen), kézirat 4 Főv. Ingatlanrendezési Iroda Tervtára /hrsz. 13037 /5769/1898—III. és /hrsz. 13038 /29379/1899—III. Építő Ipar, 1906. p. 339—41. 5 Vasárnapi Újság, 1904. p. 769. 20 A központi hall mennyezete
