Budapest, 1984. (22. évfolyam)

9. szám szeptember - Dr. Fogarasi László: A Malom-tó és környéke

A Malom-tó és környéke Budán, a Lukács fürdővel szemben van ez a szép és romantikus tavacska. Szomorúfűz hajlik fölé, dús fügebokor szegélyezi, tükrén a lótusz egyik értékes válfaja tenyészik, a nagyváradi Püspökfürdőből áttelepített, híres Nymphea lotus vagy Nymphea thermalis, azaz Nílusi tündérrózsa. A tó környéke úgyahogy ápoltnak mondható. Az 1960-as évek elején bisztró nyílt kerthelyiséggel a tóparton, s a vendéglátó létesítmény gazdái nyírják a füvet, takarítják a szemetet a tó körül. Néhány éve patinás képek voltak a bisztró falán, a tavat és környékét ábrázolták a török hódoltság idején. Azóta a képek eltűntek a helyükről. Vajon ki, miért és hová vitte el őket? A dolog azért is sajnálatos, mert az arrajárók legalább valami képet alkothattak róla, hogyan is festett ez a környék hajdan. A Császár fürdő és a mai Bem tér közti terület hamarabb betelepült, mint a budai Várnegyed. Ez azzal a földrajzi adottsággal magyarázható, hogy a mai Margitsziget déli csúcsát érintve, viszonylag könnyen át lehetett kelni a Dunán. A bal parton volt a Jenői-rév, amely nevét a mai Margit-híd pesti hídfője táján egykor elterülő Jenő faluról kapta. A Duna jobb parti, vagyis budai oldalán igen gyakran megszálltak a révet igénybe vevő kereskedők, és idővel szokásba jött itt a vásározás. A vásártartási jog valamelyik Géza királytól ered — valószínűleg I. Géza engedélyezte a mai Margit-híd budai hídfőjénél, a volt rév kikötőjénél —, innen a Gézavására név. A területet egyébként a szomszédos meleg vizű forrásokról már a XII. század végén Hévíznek, pontosabban — megkülönböztetésül a Tabán területén már akkor meglévő Alhévíztől — Felhévíznek nevezték. Felhévíz (egyes okmányokban Budafelhévíz) a középkori Buda jogilag önálló külvárosa volt. Egy időben (alapítója után) Gézavárának is hívták. Felhévíz a középkor végén mezővárosi jogokat szerzett. Lakói kereskedők, iparosok — főleg fémművesek — és szőlőmunkások voltak. Felhévíz a vásárokon kívül elsősorban malmairól volt híres. A dunai vízimalmok többsége ugyanis csak időszakonként működött, télen, fagy idején nem volt használható. Felhévíz meleg forrásai azonban nem fagytak be, az itteni malmok télen is jártak. A mai Lukács fürdő helyén a török korban lőpormalom állt, amelyei a Malom-tó vize hajtott. Egy négy saroktornyos középkori várból építtette át Arszlán budai pasa 1565-66-ban. A tavat Szokol Musztafa ásatta 1568-ban. A medret a környező gyógyforrások, az ún. József-hegyi forráscsoport vize töltötte meg. A törökül Baruthánénak nevezett lőpormalom Buda visszafoglalásakor, 1686-ban sértetlenül került a császáriak kezére, s még hosszú ideig működött. A tó a bisztró felől A Malom-tó gátját mindig gondosan karbantartották, hiszen a tónak vízszabályozó szerepe is volt a környező fürdőkre. A XIX. század folyamán a tó vizét több ízben lecsapolták, de mindannyiszor hagyták ismét feltöltődni. Amikor ugyanis a tó vize lefolyt, a fürdőket tápláló források vízhozama jelentősen csökkent. (Utoljára a felszabadulás utáni években hozták rendbe a tó vizét.) A Malom-tó környékének hévizeire a törökök számos fürdőt építettek. Például a Tahtali ilidzsét, az ún. Deszkás hévfürdőt vagy Veli bej fürdőjét, a mai Császár fürdőt. Egyik legszebb török építészeti emlékünk lehetne a Malom-tó kertjében roskadozó fürdőépület, ha helyreállítanák. Remélhetőleg a közeljövőben sor kerül rá. Felhévíz neve az idők folyamán feledésbe merült. A hajdani malmok emlékét ma már csak a Malom-tó őrzi. Kár, hogy kezd eliszaposodni, tükrét vastagon békanyál borítja, s szemetet, például egy jókora lámpaoszlopot, hajigáltak bele. DR. FOGARASI LÁSZLÓ A tudós szerzőnek, tavaink, természeti kincseink ismerőjének és védőjének, aki lapunk megbecsült és igen rokonszenves külső munkatársa volt, ez az utolsó írása. Dr. Fogarasi László néhány hete elhunyt. Tisztelettel őrizzük emlékét. — A szerkesztőség. A romos törökfürdő 21