Budapest, 1984. (22. évfolyam)

8. szám augusztus - Kiss Zoltán: A budafoki Duna-part

A budafoki Duna-part Ha Budafok belvárosán át, a Nagytétényi úton kifelé utazunk, a Tétényi-fennsík meredek sziklapadjai alatt kedves ismerősként tűnik fel a Duna ezüstszürke vízfelülete a túlparti Csepel Művek kéményeinek jellegzetes sziluettjével. A szélesen hömpölygő — itt mintegy 500 méter széles — Nagy-Duna szelíd kettős kanyarulata halad el a budafoki partok alatt. Magához a városhoz, a Varga Jenő tér körül szerveződő, élénk forgalmú és sokszínű helyi centrumhoz mégsem tartozik igazán hozzá a folyó, pedig földrajzilag igen közel van: a múlt század közepe táján megépült székesfehérvári vasút töltése vágja el a városmagot a vízparttól. Ennek az állapotnak a kialakulása jól látható az 1910-es években készült folyamszabályozási térkép bemutatott részletén, amelyből azt is kivehetjük, hogy a vasúti pályán keresztül csak az az egy jelentősebb utca vezet ki a Duna-partra, amelyik a Savoyaikastély* épületegyüttesétől indul ki, nagyjából a mai Duna utca vonalában. A helyszínrajzon a vasúti pálya körül kanyargó vonal az árterület határát jelöli. A budafoki Duna-part neve ma is Ártér utca, ahová négy vasúti aluljárón juthatunk ki. Sétáljunk ki ezek valamelyikén, például az előbb említett Duna utca végén lévőn! Áthaladva az aluljárón, utunk a Hosszúréti-patak torkolati szakasza mentén vezet, amely itt a XI. és a XXII. kerület határán folyik. Ez az állandó vízfolyás — régebbi nevén Kőér-patak — több mint * A Savoyai-kastélyt, amely hosszú időn át a középpontja volt Budafoknak, 1911-ben bontották le. Az egykori épületegyüttesből csak a két címertartó oroszlán figura maradt meg a Likőripari Vállalat Pentz Károly utca 4. szám alatti telephelye kapuoszlopain. 100 négyzetkilométer területnek, főleg a Budaörsi-medencének vizeit hozza a Dunába. A partvonalat a patak torkolata alatt változó szélességű feltöltött — jelenleg nagyrészt kihasználatlan — térség szegélyezi. Az 1965 június-júliusában tetőzött „száznapos" nyári árvíz után töltötték fel. A több hektár nagyságú területsáv — amelyet most már a feltöltés után — nem veszélyeztetnek az árvizek, alkalmas lenne például egy városi liget kialakítására. Valószínű, hogy az ehhez szükséges létesítmények anyagi fedezete csak fokozatosan, évek-évtizedek múlva biztosítható, de a ligetszerű fásítás — például a budapesti zöldövezeti program keretében — aránylag kis költséggel megoldható. Lejjebb, a vasútállomás felé néhány egyesületi és üzemi csónakház mellett hétvégi házak és horgásztanyák sorakoznak a partvonalon. A terep szintje itt már alacsonyabb, a 7,50 méter fölött tetőző árhullámok elöntik a terület kisebb-nagyobb részét. Itt működött 1965-ig a híres „Kutyavilla" halászcsárda. Az egykori levelezőlap felvételei kellemes vízparti vendéglőt mutatnak. Különösen megkapó az árnyas fasor alatt kialakított terasz, ahonnan élénk vízi élet tárult a vendégek szeme elé. Egy ilyen jellegű vendéglő, amelyet természetesen az árvízvédelmi szempontok figyelembevételével kellene megépíteni, ma is népszerű lenne itt. A Duna-parton egykor folyó élénk evezőséletre szívesen emlékeznek az idősebb budafokiak. Az 1941. évi jeges árvíz nagy pusztítást okozott a vízisport létesítményekben. A Budapest alatti Duna-szakaszt szabályozták azóta, s a jégtörők munkája elejét veszi jeges árvíz kialakulásának. A vízisportéletet tovább lehetne fejleszteni, ha a parti sétány egy részére csónakházakat építenének. A Budafok-Belváros rekonstrukciója során felépült lakónegyed fiataljait, a közeli gyárakban dolgozókat, de a valamivel messzebb lakókat is minden bizonynyal ide vonzanák a néhány perces sétával elérhető csónakházak. A vasútállomás alatt érünk el a volt budafoki hajóállomáshoz. Innen csak átkelőhajók indulnak a túloldali Csepelre, amint azt a „Kutyavilla" csárda teraszáról készített felvétel is mutatja, menetrend szerint kötöttek ki itt a hajók. A 12.30-kor Mohácsról érkező gőzössel annak idején őstermelők és árusok jöttek, ők látták el áruval a helyi piacot. Érdemes lenne foglalkozni azzal, hogy hétvégeken a Budapest belső részében levő hajóállomásról ismét járnának kiránduló kishajók idáig vagy tovább, a Hárossziget, illetve Nagytétény irányába. Egy ilyen hajóútról az érdeklődő számára új arcát mutatja fővárosunk déli része, a ferencvárosi és csepeli partok, a jobb parton pedig Albertfalva, mögötte a Tétényifennsíkot szegélyező változatos dombsorral. Segíteni lehetne a terület fejlődését útbaigazító táblákkal, jelzett turistautakkal, geológiai bemutató területek és kilátópontok kialakításával, tájékoztató nyomtatványokkal, helyi turistatérkép kiadásával, és még sok mással, amire kirándulóknak, túrázóknak szükségük lehet. A hajóállomástól még több mint egy kilométer hosszú vízparti út vezet a Vágóhíd utcáig, ahol ismét aluljáró teremt kapcsolatot a Nagytétényi úttal. Ma már csak ipartörténeti érdekesség, hogy a mészkőpadokba vájt nagy kiterjedésű borgazdasági tárolórendszereknek Helyszínrajz a budafoki Duna-szakaszról, 1910, DOMONKOS ENDRE felvétele és reprodukciói 18