Budapest, 1984. (22. évfolyam)

8. szám augusztus - Kiss Zoltán: A budafoki Duna-part

A volt Kutyavilla csárda terasza. Takács János gyűjteményéből forgalmas dunai kijáratuk volt. Évente sok ezer hektó bort hoztak-vittek vízi úton még a vasút megépítése után is egykor. Néhány évvel ezelőtt elfalazták ezeket a kijáratokat, legfeljebb csak mint szellőzők működnek. A budafoki Duna korábbi életének egy jellegzetes részletébe enged bepillantást a Fővárosi Levéltárban őrzött helyszínrajz, amely a folyam sodorvonala mentén lépcsőzetes sorokban lehorgonyzott — meglévő és tervezett — úszó vízimalmok helyét rögzíti. E szerint 1847-ben több mint tíz malom működött. Itt őrölték többek között Nagy- és Kistétény (Budatétény), Budaörs, Törökbálint, Tök és Zsámbék község gabonáját. Az utolsó vízimalom, Finster Józsefé, 1919-ig dolgozott. A nyárfákkal szegélyezett Ártér utca partszegélyén jelenleg még kisebb-nagyobb házikók sora és sok helyen a házak körüli tüskésdrót kerítések zárják el a vízpartot. A közterület mind intenzívebb telekszerű használata mindenképpen ellentétben van azzal a törvényben is rögzített elvvel, amely szerint a vízpart köztulajdon, s azzal a várostervezési gyakorlattal, hogy a városok környezetében lévő élővizek partjaira a kijutást lehetőség szerint biztosítani kell a települések lakossága részére. Ennek nagy jelentősége van, ma a frissítő mozgás népszerűsítése idején. A Hosszúréti-pataktól a Gyár utcai üzemekig terjedő gazdag múltú és sajátos arculatú budafoki Duna-part sok értékkel gazdagíthatná a XXII. kerület lakóit. A forgalmas és ma már viszonylag sűrűn lakott városközpontból kitűnően megközelíthető, csaknem két kilométer hosszú partvonal csendes vízparti üdülőhely hangulatát idézi. Az adottságaihoz képest alig kihasznált, és kissé el is hanyagolt partszakaszt közkedvelt helyi üdülő-pihenő területté lehetne kialakítani. KISS ZOLTÁN A 30-as években még volt evezősélet Most kerítések zárják el a vízpartot 19