Budapest, 1984. (22. évfolyam)

1. szám január - Bartók János: A boszorkánymester

Bélyegterv. Tarnóczy Zoltán rajza déglő-szállodáiban találkozhattak az emberek munka utáni időtöltésre. A Vörös Sünben időnként vándorszínészek is szórakoztatták a közönséget. II. József 1786-ban Pesten és Budán járt. Ekkor rendelte el gróf Niczky Kristóf helytartótanácsi elnöknek küldött legfelsőbb kéziratában, hogy a volt karmelita templom és zárdája üríttessék ki, s a felszabadított helyiségeket színházzá és kaszinóvá alakítsák át, Kempelen Farkas udvari kamarai tanácsos pedig terv és javaslat tételére utasíttassák. A Várszínház keletkezése történetének elszórt magyarországi forrásai helyett idézzük a Theater-Kalender auf das Jahr 1788. Gothaban megjelent, igen elismerő és részletes tudósításából az alábbi sorokat: „Őfelsége kegyes volt a helyi elöljárók kívánságát, hogy Buda várában egy saját, minden tekintetben a célnak megfelelő színház érdekében nemcsak meghallgatni, hanem ennek és a kaszinó építésének költségeihez 27 ezer forint költségelőirányzást is engedélyezni. Ennek kivitelezésére rendelkezésre bocsátotta a karmeliták kiürített kolostorát és a hozzátartozó templomépületet, így vált az első épületből kaszinó, a másodikból pedig pompás színház. Mind a két tervnek elkészítésével és az építkezés irányításával a hazáján kívül is ismert Kempelen udvari tanácsos úr bízatott meg; akinek működéséhez nem hiába fűztük a leghizelgőbb reményeket, mert ezt a megtisztelő megbízást olyan gondosan hajtotta végre, ahogyan csak elvártuk, és ahogy csak kívántuk. És valóban olyan átgondoltan rendezett el mindent, hogy egy templom erre a célra alkalmatlan építménye, részeinek gondos átformálása révén, a legcsinosabb színházépületek egyikévé lett. Az átalakítás annál figyelemre méltóbb, mert ez a színház a császári és királyi országoknak ezen a területén egyetlen a maga nemében. Ami az épület festői díszítését illeti, ehhez alig hasonlíthatunk vagy csak nagyon keveset a mi már meglévő német színházaink közül is, talán egyet sem; ez is Kempelen udvari tanácsos úr rajzai nyomán készült, akinek ízlése meghatározó a szakértő szemében, minthogy soha nem elégszik meg a középszerűvel. Úgy látszik, a mi birtokunkban van az, amit csak kívánhattunk: egyik legpompásabb temploma Németország drámai múzsájának/" Nem kifogásolhatjuk a tudósító német önérzetét, figyelembe véve, hogy Buda ebben az időben német város volt, és Magyarországot királysága ellenére Európa-szerte német, illetve osztrák tartománynak tekintették. Az akkor felépített Várszínház hosszú belső terének szélessége 17 méter, hossza, a színpaddal és nézőtérrel együtt, 47 méter volt. Három emelete 1200 látogató számára biztosított kényelmes helyet. Kempelen valószínűleg személyesen tárgyalt az általa kiválasztott legjobb mesterekkel: Hikisch Kristóf vezető kőművessel, üvegesekkel, kályhásokkal, lakatosokkal stb. Úgy tudjuk, hogy a színház első tizenhét díszletét is Kempelen Farkas tervezte; ezek közül a „gótikus szoba" mindenki dicséretét kiérdemelte. Az átépítést 1787 januárjában kezdték, és igen gyorsan haladva, ugyanezen év szeptemberében be is fejezték. Egy német társulat már október 17-re előadást hirdetett. A Várszínház korai története bővelkedik kiemelkedő eseményekben. Eltekintve a pesti Rondellában esetenként elhangzó egy-két magyar nyelvű előadástól, a színháztörténet méltán tekinti az első pest-budai magyar színielőadásnak Kelemen László társulatának fellépését a Várszínházban 1790. október 25-én. Előbb azonban kedvezőtlen előzményekkel kellett Kelemennek megküzdenie. A pesti és budai színházakat a város vállalkozónak adta bérbe, aki a bérösszeggel az előadások szervezésének jogát is megvásárolta. „A bérlő a magyar társulatban vetélytársat látott, amely mindenekelőtt a látogató közönség magyar részét fogja a német előadásoktól elvonni. Egyedül Pest vármegye lépett nyíltan a magyar színjátszók pártjára. Az ügyet pártoló magyar urak társaséleti úton bírták rá a makacskodó színházbérlőt, gróf Unwerth Emánuelt, hogy Kelemenéknek a játszási engedélyt megadja." A huzavonát viszont annál nagyobb, szinte országos hírű siker követte, mert amikor Simái Kristóf német eredetiből átdolgozott, Igazházi egy kegyes jó atya című, ötfelvonásos „mulatságos játékát" a magyar társulat bemutatta, az országgyűlés éppen Budán tárgyalt; ez a körülmény nemcsak a táblás házat, hanem a legnagyobb nyilvánosságot is biztosította. 1793. május 6-án mutatták be Kelemenék az operett műfaj első magyar változatát, a Haffner német eredetijéből fordított, Pikkó hertzeg és Jutka-Perzsi című énekes játékot, Chudy József zenéjével, amelyben állítólag már két magyaros dallam is szerepelt. A zenei kéziratok azóta elvesztek. Ez is nagy siker volt, „még 6-szor játszották abban az évben". Beethoven zongorázott a Várszínházban 1800. május 7-én; a helyiséggel feltehetően meg volt elégedve, mert az egykorú emlékezet szerint a Várszínháznak — szemben a pesti német színházzal — kitűnő akusztikája volt, amely nyilván az ezermester Kempelen érdeme. Jóval később, 1835. február 27-én a Várszínház falai között hangzott el a Bánk bán első pest-budai előadása. Kempelen Farkas másik és maradandó tette a nagyszombati egyetem Budára költöztetése 1777-ben, a későbbi Budapest főváros javára és jövője érdekében, ugyancsak királyi megbízásból. Nagyszombatban augusztus 14-re befejezteti az előadásokat, szeptemberben és októberben személyes felügyeletével lebonyolítja szekereken és hajókon a berendezés és a könyvtár átszállítását. Budán, a várpalotában elhelyezett egyetemen már november 3-án megkezdődhettek az előadások, harminckét tanárral és négyszázhuszonhárom hallgatóval. Ha nem Kempelen intézte volna az átköltöztetést, az új tanévet az egyetem aligha kezdhette volna meg november 3-án. Van még egy — meg nem valósított — terv Kempelen kiadatlan hagy tékában. A kilencvenes években elkészítette a Buda—Fiume közvetlen víziút részletes tervét. Jóváhagyás és kiviteli utasítás végett bemutatta a II. Józsefnél tehetségtelenebb és tehetetlenebb császárkirálynak, I. Ferencnek a részletes rajzokat, számításokat és valószínűleg a költségvetést is. Az uralkodó udvariasan átlapozta, majd visszaadta Kempelennek a tervet, azzal a megjegyzéssel, hogy el kell tenni jobb időkre, amikor lesz fedezet a megvalósításra. I. Ferenc, elődeivel szemben, nem kedvelte Kempelent. Úgy tudta, hogy belekeveredett a Martinovics-féle jakobinus ügybe, de az bizonyos, hogy sehogyan sem volt ínyére Kempelen Farkas egyénisége, különösen önálló gondolkodása és páratlan munkabírása. Valójában gyűlölte a zseniális feltalálót, és hallgatólagosan egyetértett Esterházy Imre hercegprímási véleményével : „Boszorkánymester, megérdemelné, hogy könyveivel és masináival együtt őt is elégessék." Más kérdés, hogy Kempelennek aligha lehetett lényegesebb szerepe a jakobinus mozgalomban; a realitások iránti csalhatatlan érzékével átlátta, hogy a köztársasági államforma számára egyelőre teljesen alkalmatlanok az elmaradt magyarországi körülmények. A tengerhez vető víziút terve viszont Kempelen Farkas nemzetgazdasági, Ausztriától függetlenített magyar külkereskedelmi vonatkozású gondolataira mutat rá. Ebben kerek ötven évvel előzte meg Kossuth Lajost. Szívesen látnánk Kempelen Farkas kéziratainak, rajzainak, drámáinak és magyarra fordított műveinek megjelentetését. Bennük aktuális tanulság lelhető minden idők magyarjai számára: miképpen kell a lényeges dolgokat kézbe venni, és halogatás nélkül elintézni. BARTÓK JÁNOS 27