Budapest, 1984. (22. évfolyam)

7. szám július - Csanádi Gábor—Ladányi János: Az övezetes várostervezés kezdetei

Az övezetes várostervezés kezdetei Vajon kimutatható-e valamilyen szabályszerűség a modern nagyvárosok térbeni elrendeződésében, és ha kimutatható, hogyan függ ez össze a városi népesség társadalmi tagozódásával? Milyen térbeni és társadalmi változásokat idéz elő a város növekedése? Egyáltalán, milyen mechanizmusok hatnak a térbeni-társadalmi szerkezet változásaira? Ezek és hasonló jellegű kérdések mindig izgatták a várossal foglalkozó tervezőket, építészeket, szociológusokat. A húszas-harmincas években amerikai szociológusok — azóta Chicago-iskola néven világhírnévre szert tett — csoportja rendkívül logikus és könnyen áttekinthető elméletet dolgozott ki. Ez a nagyvárosi élet fizikai és társadalmi mozgásait biológiai analógiákkal magyarázni igyekvő — és igen hamar megcáfolt — teoretikus előfeltevésétől eltekintve mindmáig meglepően időtállónak bizonyult. Ezek szerint a nagyvárosok területi szerkezete koncentrikus körökből álló övezeteken, esetleg szektorokon vagy valamilyen több magvú elrendezésen alapuló modellel írható le. A városok fejlődése és a különböző társadalmi csoportoknak a városban való elhelyezkedése pedig lényegében spontán mechanizmusok, mindenekelőtt a telekár szabályozó hatása révén jön létre.1 Mindezek kérdéses volta többször felmerült ugyan később az irodalomban, ez azonban, véleményünk szerint, nem vezetett a klasszikus ökológiai tradíciókat radikálisan meghaladó városszociológia létrejöttéhez. Mind ez ideig Budapest esetében is csak az történt, hogy a klasszikus modelleket tesztelték újabb és újabb matematikai-statisztikai eszközökkel. Bizonyos kísérletek történtek emellett, amelyek a klasszikus ökológiai modellek „feljavított változatainak" tekinthetők, mivel azok előfeltevésein túllépni nem képes városmodelleket alakítottak ki.2 Ezek a modellek azonban szükségszerűen olyan összefüggésekhez vezetnek, amelyek nem állják ki az alapos empirikus vizsgálódás próbáját, sőt, kifejezetten félrevezetőek egy olyan fogalmi keret kidolgozása szempontjából, amelynek segítségével a városokon belül zajló társadalmi-területi változásokat értelmezni tudnánk. Mindez arra a felismerésre vezetett bennünket, hogy vizsgálódás tárgyává kell tennünk 18