Budapest, 1984. (22. évfolyam)
7. szám július - Csanádi Gábor—Ladányi János: Az övezetes várostervezés kezdetei
azokat az előfeltevéseket, amelyeken a klasszikus ökológiai gondolatkör nyugszik. A Budapest mai területi szerkezetére jelentős hatást gyakorló várostervezői beavatkozásokat tanulmányozva nyilvánvalóvá vált, hogy Budapesten — és valószínűleg Európa legjelentősebb nagyvárosaiban is — a Chicago-iskola jelentkezése előtt már legalább fél évszázaddal olyan nagy jelentőségű várostervezési, építési, szabályozási döntések történtek, amelyeknek — legalábbis Budapest esetében — már puszta léte is megkérdőjelezi a klasszikus ökológia fent röviden ismertetett posztulátumainak érvényességét. E tanulmányunk keretei között a várostervezői beavatkozásoknak csak egyetlen, bár minden bizonnyal meghatározó jelentőségű fejezetéről, illetve annak városszerkezeti konzekvenciáiról szólunk. Pest, Buda és Óbuda 1873-ban történt egyesítését megelőzte a Fővárosi Közmunkák Tanácsának 1870. évi megalakulása. A következő év tavaszán a Közmunkatanács nemzetközi tervpályázatot írt ki a leendő Budapest általános beosztási és rendezési tervére, amelyhez, egyebek mellett, a Közmunkatanács által készített ideiglenes rendezési tervet és részletes tervpályázati programot is mellékeltek.3 A pályázati anyaghoz mellékelt térképek egyikére felvezették az ideiglenesnek tekintett szabályozás legfontosabb vonalait, és különböző színekkel jelölték a különböző funkciók ellátására szánt területeket. A különböző funkciójú területek lényegében övezetes módon történő tagolása alapvető rokonságot mutat azzal a korábbi tervvel, amely Budapestet Belvárosra, Külvárosra és Gyárvárosra kívánta felosztani.4 Közöljük a pályázati programhoz mellékelt térképet5 , amelyre a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményében találtunk rá. Tudomásunk szerint a Budapest városépítésének történetével foglalkozó irodalomban senki sem hivatkozott még erre a térképre. Siklóssy6 és Preisich7 alapvető munkája sem említi a nagy számú hivatkozás és térkép mellett. Ez valószínűleg annak tulajdonítható, hogy a pályázat okmánytárának nagy része 1919 februárjában, a Közmunkatanács ideiglenes megszüntetésekor és irattárának átköltöztetésekor feltehetőleg elveszett, és a témával foglalkozók az említett térképet is elveszettnek hihették. Igen fontos ez a térkép, mert Budapest övezetekre osztásának korai terveit nemcsak dokumentálja, hanem annak mikéntjét is pontosan elénk tárja. A mai városépítési szemlélet szerint talán túlságosan is részletes tervpályázati program — minden bizonnyal — az igen koncepciózus Reitter Ferenc elképzeléseit tükrözi. Valószínűleg a pályázati programban foglalt elvárások túlzottan határozott megfogalmazását kívánták ellensúlyozni az alábbi sorok: ,,... E terv csak ideiglenes... a pályázókra kötelező erővel nem bír, őket felfogásaik, a beosztási eszméikben egyáltalában nem korlátozhatja, sőt, a jobb eszmék őszinte örömmel fognának üdvözöltetni..."8 Pedig a programban nemcsak az egyes övezetek lehatárolása, hanem a körutassugárutas utcaszerkezet alapjai is le vannak fektetve: ,,... Különösen figyelmükbe ajánltatik á pályázóknak még az a ... terv, mely azon szabályozásokat, azon fő kör- és sugárutakat tartalmazza, melyek már léteznek, vagy most vannak a kivitel stadiumában, s e szerint változhatatlanul fenntartandók, és melyekkel a beosztásnak összhangzásba kell hozatnia."9 Az övezetek lehatárolása és a körutas-sugárutas szerkezet erősen öszszefügg egymással. Ezt a program így fogalmazza meg: ,,... a fővonalak és terek... az egyes városrészek csoportosulását jelezendik..."1 0 így tehát minden bizonnyal igaza van Preisichnek, aki szerint „a pályázat eredménye azt mutatja, hogy a kiíró hatóság azt a pályázatot jutalmazta első díjjal, amely úgyszólván egészében elfogadta a nem kötelezően megadott előzetes tervet, annak alapján elsősorban részletkérdéseket oldott meg. Azok a pályázók, akik nagyszabású, a programtól eltérő vagy azon túlmenő koncepciókkal próbálkoztak, háttérbe szorultak."1 1 Ráadásul, mint a bírálati jelentés mondja: ,,A tervek egyikét sem vélte ugyan a bíráló bizottság minden egyes részleteiben a kivitelre ajánlhatónak, azonban a pályázat célja mégis eléretett, mert a beérkezett tervek sok eszmét és bő anyagot nyújtottak a véglegesen megállapítandó terv készítésére, mellyel a műszaki bizottság és a műszaki osztály bízatnak meg."1 2 (A Közmunkatanács műszaki osztályának vezetője akkor még Reitter Ferenc volt.) Számunkra azonban sokkal fontosabb ennél, hogy a Közmunkatanács által megfogalmazott programban igen előkelő helyen szereplő — a „városrészek csoportosítására" vonatkozó — feladat voltaképpen az egész főváros övezetekre osztását jelentette. A később kiadott építési szabályzatok építési 19
